Menu

Cart

ÉRKEZIK A FENDER X MOFI PRECISIONDECK

Nagy örömmel mutatjuk be a Fender x MoFi PrecisionDeck-et, amely csak Master Tracker hangszedővel, limitált példányban lesz kapható. A készülék gyönyörű, de erről beszéljen helyettünk a kép.

A MoFi Electronics összefogott a Fender Musical Instruments Corporation-nel egy nagyon különleges együttműködés érdekében - ez a Fender x MoFi PrecisionDeck. Minden egyes limitált példányszámú egység egyedileg számozott, jelvényes, és biztosan gyűjtői darab lesz.

 

 

A Fender x MoFi PrecisionDeck, egy minden tekintetben nagy teljesítményű lemezjátszó, gyönyörű megjelenéssel, amely a zenei történelem évtizedeinek múltját idézi. A PrecisionDeck ugyanazt a fát, a mocsári kőrist használja, mint a híres Fender Precision Bass® gitár. A mocsári kőrisből készült alapanyagokat a Fender USA szerzi be, marja ki és fejezi be az ikonikus háromszínű sunburst színben. Az alkatrészeket a MoFi tervezi és gyártja, a készüléket pedig a díjnyertes UltraDeck technológiájával a MoFi által végzett teszteléssel és beállítással a cég Ann Arborban, Michiganben található gyárában szerelik össze.

 

 

A Fender PrecisionDeck a MoFi Electronics MasterTracker phono cartridge-rel együtt kerül forgalomba. Az ára előreláthatólag 4.500,- euró lesz.

McIntosh MA12000 bemutató - LB Techreviews

A McIntosh MA12000 hátfájást okoz, kiüríti a pénztárcáját, de a hangja eufóriát és boldogságot okoz.

Azt hittem, tudom mire vállalkoztam. Először a kemény fizikai munka, mint minden tőlük származó erősítő tesztelése során, majd rövid bejáratás, végül az élvezet. Ezt nagyon jól megtanultam a McIntosh termékek sok éves tesztelése alatt. Ám ezúttal nem voltam mindenre felkészülve.

Közel ötven kilós súlyával az MA12000 mozgatása mindenképpen megfelel a kemény fizikai munkának, de az erősítő hangja eltér a többitől. Leginkább az MA900-től, amely korábban a McIntosh erősítők zászlóshajója volt. Többé viszont már nem az.

Még nagyobb, és még nehezebb, mint az MA 9000, a hangja alapvetően hasonlít hozzá, de kitűnik belőle a hibrid felépítés. Autoformerek, nagy trafók és félvezetős végfok, ebben hasonlók, de itt elektroncsöves az előerősítés.

 

 

 

Nem túl gyakori hogy elektroncsöveket kombinálnak a félvezetővel egy integrált erősítőben, ám az ötlet nem újdonság. A japán Luxman már megtette a 80-as években az LV sorozatával, sőt építettek elektroncsöves CD lejátszót is. A McIntosh ezt élesztette fel az MA 252, majd az MA 352, végül pedig az MA 12000 hibrid sorozatában.

A tesztben szereplő erősítő ugyanezen a hibrid elven működik, de 350 W-os csatornánkénti szörnyeteggel a végén, új DAC modullal, és egy hisztérikusan jó lemezjátszó bemenettel. Összesen 17 bemenete van. Ez a legtöbbünk számára erős túlzás, de rugalmasságból garantáltan senkinek nem lesz hiánya. Miután legalább két ember a helyére tette, és bekapcsolja, azonnal megjelennek a McIntosh ikonikus fényei. A világítás fényereje természetesen változtatható.

Az elektroncsövek:

Az erősítő négy darab 12AX7A csövei a két teljesítmény mérő közötti ablakban láthatók. A készülék front részébe vannak beépítve. A fedélen az erősítő topográfiáját ábrázoló rajzok vannak. Két lemezjátszó bemenete van. Az egyik MM, a másik MC hangszedőhöz, ez viszont csak kettő a tizenhétből. Talál rajta analóg bemenetből hat RCA és két XLR szimmetrikust is.

Az új DAC modul:

 

 

Az új DA2 digitális modul már bemutatkozott a C2700 előerősítőben. 32 bites egység, amely a DA1 továbbfejlesztett változata. A DA2 újdonsága a DSD512 támogatás, és a HDMI ARC funkció, ami ki van egészítve a Lip Sync késleltetéssel a kép és hangjelek szinkronizálásához.

A DA2 két koaxiális és két optikai bemenetet kínál 24 bit 192 kHz-es jelekhez, egy USB bemenetet a 32 bites 384 kHz-es jelekhez. Van rajta MCT bemenet speciális DIN csatlakozással, amelyhez a McIntosh SACD lejátszó transzportokat lehet csatlakoztatni.

A DAC támogatja a Roon rendszert. Ez lehetővé teszi, hogy a Roon kliensen keresztül lehessen a Tidal vagy Qobuz zenei kínálatot használni.

Nyolc sávos hangszínszabályzójának 25 Hz és 10 kHz közötti kezelő elemei gyöngysorként helyezkednek el a bemenet választó és a hangerő gomb között. A két forgató gombbal lehet belépni a menüben, ahol a lemezjátszó bemenetek lezárás értékeit, a bemenet átnevezéseket, és más fontos beállítás értéket módosíthatja. Az MC bemeneten 50, 100, 200, 100, vagy 1000 ohm, az MM kapacitás pedig 50-400 pF között állítható.

A front panelen fejhallgató kimenet is található. Felette kis logo hirdeti, hogy ez a McIntosh Headphone Crossfeed Director (HXD), amiről nem kevesebbet ígérnek, mint azt, hogy a fülesben a hang a hangfalakhoz hasonló hallgatási élményt fog nyújtani.

Teljesen szimmetrikus felépítés kimeneti transzformátorokkal:

 

 

Az MA9000-hez, vagy az MA7200-hoz hasonlóan az MA12000 is Autoformert használ a végfok kimenetein. Külön kimeneti pontja van a 2, 4, és 8 ohmos hangfalaknak. Ez az elv szokatlan a félvezetős erősítőkön, ám mindennapos az elektroncsöveseken. A McIntosh viszont ragaszkodik ahhoz, hogy a magas kategóriás erősítői így működjenek. Ez a technológia lehetővé teszi azt, hogy a végfokok érzéketlenek legyenek a hangfalak változó impedanciájára, és az arra visszavezethető káros hangzás rontó jelenségekre.

Bele van építve a McIntosh Sentry Monitor, amely leválasztja a kimeneteket, ha rövidzárlatot vagy túlterhelést érzékel. Ezen felül bele van építve a Power Guard funkció, amely a jelek valós idejű figyelésével a hangfalak károsodását tudja megakadályozni.

Sziklaszilárd, és kifinomult:

Elvileg a zajszint magasabb, ha elektroncsöveket kombinálnak félvezetőkkel – ha összehasonlítom például az MA 9000-el az adatokat. Ám ebből semmit nem vesz észre, még az MC bemeneten sem, olyan csendes, mint a sír. Amit viszont rögtön észrevesz, az őrületes kontrol, ahogy a jeleket a hangfalak felé továbbítja. A nagy JBL 4367 nem nevezhető nagy teherbírásúnak, de megfelelő izom és kontrol szükséges a két darab 15 hüvelykes mélysugárzó feletti kontrolhoz. Az MA 12000 viszont ugyanolyan könnyedén veszi ezt az akadályt, mint például a McIntosh MC312 végfok.

Természetes módon adódik, hogy az MA9000-rel hasonlítsam össze, mert józanul nézve letagadhatatlan a rokonság. A korábbi zászlóshajó egyébként fantasztikusan teljesített. A DAC modulja az első generációs volt, ám ez fejleszthető a DA2-re. A bemenetek száma ugyanennyi, viszont a költség jóval alacsonyabb.

 

 

Szóval mit tud az MA 12000, amit az MA 9000 nem? A nagy testvér még jobb kontrollal tartja kezében a hangfalat, ami a basszus bemutatás módjában nyilvánul meg. Nagyobb hangerősségen is kicsit melegebb. A közép kicsit emeltnek tűnik, ám ezzel együtt teljesebb. A húrok érintése és rezdülése például a nagybőgőn szebben árad, mélyebbről hallatszik a pontos színpadképből.

Azt nem állíthatom, hogy az új nagyágyú állva hagyja a régit, mert az erős túlzás lenne. Mint korábban említettem, jól hallhatóan rokonok. Ám a zene bemutatás módjában van valami, ami jobban megragadott. Óvatosan fogalmazok, mert nem tudom, hogy ez egyértelműen az elektroncsöveknek tulajdonítható-e. Az akusztikus gitár, a vonós, az ének, a cintányér, a rézfúvós bemutatás módja ugyanúgy szépen csillog. A zongora viszont tisztább, nagyobb a mélység a színpadon. Leginkább a C2700 és MC312 kombo hangjára emlékeztet, ami kétszer akkora helyet foglal el, és kétszer annyiba is kerül.

Következtetés:

A piac tele van nagy erejű integrált erősítőkkel. Krell FBI, Musical Fidelity M6 si500, Gryphon Diablo 300 mellett itt a McIntosh is. Nem tudom azt mondani, hogy az MA 12000 a legjobb közülük, mert ez ízlés dolga. De a McIntosh rendkívül rugalmas a 17 bemenetével, a DAC, MM, MC funkciójával, és a 350 W csatornánkénti kimeneti teljesítményével. Hatalmas tartalékai miatt jóval több, mint erős, és olyan csodásan muzsikál, hogy még a kemény magos audiofileket is kigyógyítja a folyamatos rendszer frissítés betegségükből.

 

Írta Lasse Svendsen

2021.06. 11
Forrás:[https://www.lbtechreviews.com/]

Forrás: Audiophile-szalon.hu 

Mastersound Box bemutató - Stereo Times

Még a tavalyi év végén váltottam néhány üzenetet Robert Maicks barátommal, aki a Star Sound Technologies tulajdonosa. Megbeszéltük, hogy összefutunk a következő Axpona kiállításon, ahol neki is lesz terméke kiállítva. A Renaissance Schaumburg hotelben rendezett eseményen, ahogy a társaságommal szobáról szobára jártunk, Robert a lelkemre kötötte, hogy az AudioThesis bemutatóját mindenképpen látogassuk meg. A sok látnivaló között kissé elfeledkeztem a dologról, de Robert később mikor észrevett, átkísért az AudioThesis szobájába, hogy biztos legyen a dologban. Be kell vallanom, így utólag, hogy hálás vagyok neki. Ott találkoztam Derek Skipworth úrral, aki az AudioThesis tulajdonosa. A cége olyan egzotikus márkaneveket importál, mint a Dayens, Harbet, Sonner Audio, Rosso Fiorentino, Mastersound, és még néhány más.

 

 

 

Derek a szobában egy Box nevű elég szerény megjelenésű Mastersound integrált erősítőből (3500 USD, beépített MM phono erőerősítővel, és néhány analóg bemenettel), egy North Star Design Magnifico DSD Transporttal épített rendszert mutatott be, amelyet Rosso Fiorentino Certaldo hangfalakra kötött. Csupa olasz gyártó. Mondtam is magamban, hogy ez valószínűleg egy újabb belépő kategóriás integrált csöves cucc. Elhatároztam, hogy udvarias leszek, meghallgatom, de nem néztem ki belőle többet, mint azt, hogy egy dolgozó szobában háttérhang legyen. Aztán megszólalt a zene. Egyáltalán nem olyan volt a hang, mint amire számítottam, egészen bele gyökereztem a székembe, pedig azt terveztem, hogy amilyen gyorsan csak lehet, lelépek. Ahogy egyre tovább hallgattam, feltűnt, hogy Robert azért invitált a szobába, mert a Star Sound Technologies állványon volt a rendszer összerakva. Évek óta hallgatom a North Star Design kínálatát a kiállításokon, de mindig úgy éreztem, hogy bár nem rossz a hangzás, azért lehetne jobb is. Ugyanaz vonatkozik a Rosso Fioretino hangfalakra. Ám ennek a rendszernek így élénk, dinamikus hangja volt, és feltűnt, hogy széles átviteli tartományra képes a szerény megjelenés ellenére. Határozott volt a szinergia, gyakorlatilag ez volt a kiállítás egyik legjobb hangzású szobája. Nem kellett hozzá sok idő, hogy rájöjjek, a Mastersound Box volt a titok. Igencsak felkeltette a figyelmemet, ezér úgy döntöttem, hogy kérek egyet Derektől felülvizsgálatra.

Általános bemutatás:

A Box egy A-osztályú, single-end, 35 watt csatornánkénti teljesítményre képes olasz integrált erősítő. Derek Skipworth két dolgot tartott fontosnak, amit kért, hogy osszak meg az olvasóimmal. „Az egyik az, hogy ezért az igencsak elfogadható árért olyan erősítőről beszélünk, amit Olaszországban terveznek, és ott is épül kézi munkával a Mastersound gyárában. A másik pedig az, ami megkülönbözteti a Mastersoundot a többi gyártótól, hogy saját maguknak építik a trafóikat. Meggyőződése, hogy ezek a trafók teszik ilyen kiváló hangúvá ezeket az erősítőket. Magas minőségű, alacsony veszteségű GO anyagból épül a vasmag, amit aztán impregnáló fürdőbe merítenek. Ez a hő veszteséget, a vibrációt, és a zajt csökkenti. A trafókat aztán vibráció csillapító anyaggal rögzítik a helyükre.”

Mivel a Box A-osztályú, erősen melegszik. Hibát követ el az, aki lenézi a mindössze 35 wattos csatornánkénti teljesítményét, jelentős a hőtermelés. A három trafója miatt a súlya 52 lbs (24 kg). Nem könnyű mozgatni, mivel nincs rajta hordfül, és egyik fele sem könnyebb a másiknál. Mérete 17x16x7 inch (436x409x185 mm). Úgy keressen neki helyet, hogy az végleges legyen, mert nem lesz kedve mozgatni. A belsejében szétnézve látszik, hogy átgondoltan van felépítve, igényes darab. A gondosság összemérhető azzal, amit a német Audio Valve berendezéseiben tapasztaltam. Még a piros nyomtatott áramkörök színe is hasonló. Az alváz szép selyemfényű fekete, elegáns, hiba nélküli építés móddal. Csatornánként három EL34 automatikus bias beállítással, és egy ECC802S van beépítve, azaz mindösszesen nyolc csövet tartalmaz. Az auto bias normál esetben csak drágább berendezésekben található funkció, és az a szerepe, hogy a csövek mindig optimális beállításban üzemeljenek. A front panel alumínium, a fedélen pedig sok szellőző nyílás található. A jelentős melegedés miatt olyan helyet kell neki választani, ahol felfelé sok hely van a levegő áramlásra. Azt mondanám, hogy ha állványba akarja helyezni, csak hűtött szobába tegye.

 

 

 

A polikarbonát ablakon betekintve látható ahogy a csövek fűtenek. Esztétikus. A front panel közepén alul látható a Mastersound logo és a típus fehér színben. Két nagy forgató gombja van a két oldalon. A bal oldali a bemenet választó, Phono, CD, Tape, Tuner, AUX. Az aktív bemenetet kis piros LED jelzi. A gomb alatt jobbra van a kabinet alján a Power jelzésű hálózati kapcsoló. A jobb oldalon a hangerő szabályzó található.

A hátlap csatlakozásai aranyozottak. 6 pár RCA található itt. OUT (Tape Out), Tape, Aux, Tuner, CD, és Phono MM a hozzá tartozó földelő csavarral. A hangfal kimenet csatlakozások 8 ohm, 4 ohm és a Common azaz a negatív. A hálózati bemenet a hátlap jobb oldalon alul található. A távvezérlője mindössze akkora, mintha a két hüvelyk ujját egymás mellé tenné. Csak hangerőt szabályoz. Kis mérete ellenére nem volt vele semmi gondom a használat során. Tudni való a készülékvázról, hogy nem mágneses rozsdamentes acél. A belső kábelezés réz-ezüst, amelyet Svájcban készítenek. A nyomtatott áramköri lemezek üvegszálas anyagból készülnek.

Milyen a hangja?

Mivel én nem teljesen új erősítőt kaptam, csak egy napig hagytam futni a kritikus meghallgatás előtt. Kellemes meglepetésként ért a zeneisége, és a bemutatás módja. Nem igazán vártam ezt egy 3500 dolláros integrált erősítőtől. A Box a zenét természetes színekkel, realisztikus dinamikával, és széles átvitellel szólaltatta meg. A szónikus kép természetesen meleg. A magas átvitele nagyon jó, lágy, és soha nem zavaró. A mély átvitele sokkal jobb, mint ami egy 35 wattos erősítőtől elvárható lenne. A részlet ábrázolása jó, és soha nem vált a hang élessé, vagy fényessé. A képalkotása nagyon jó, ezt többször is hangsúlyozom majd a bemutatóban. Igazi három dimenziós színpadot rajzol. Amit különösen élveztem, az énekhang bemutatása. Az énekes mintha jelen lenne a hallgató szobámban, olyan részletességgel ábrázolja. Hallom ahogy az énekes levegőt vesz, vagy kissé elfordítja a fejét, ahogy suttog, vagy amint tónust vált.

Néhány igen jó zenei referenciát javasolnék. Mark O’Connor Hot Swing Trio az In Full Swing CD lemezén (Odyssey) a Box a zenét természetes módon, a maga valójában szólaltatta meg. Jane Monheit éneke a Honeysuckle Rose és a Misty című számokban a maga gazdagságával és édességével szólal meg. Wynton Marsalis pedig elképesztő sebességgel és artikuláltsággal játszik a Tiger Rag című szerzeményben. Igazán inspiráló előadás mód.

Sheryl Bailey 3: CD Live @ The Fat Cat [Pure Music Records]. Erre a lemezre aztán illik az élő előadás jelző. Valódi előadó klub környezet, amely igazi jelenlét érzettel párosul. Élvezettel hallgattam Bailey kisasszony virtuóz gitár játékát, de tetszett Gary Versace Hammond B3 orgonájának hangja is a The Wishing Well című számban.

A következő szintén élő felvétel, ami jól mutatja a Box kvalitásait Wynton Marsalis CD Live at the House of Tribes [Blue Note Records]. Wynton bátyja Delfeayo volt a producer, és a hangmérnöki munkát Jeff Jones végezte. Ez az utóbbi időben általam hallgatott egyik legjobb élő felvétel. A Box csodálatos munkát végzett az érzelmek és az energia közvetítésével amit Wynton a You Don’t Know What Love Is című szerzeménybe belevitt. Jobbat nem is kívánhatnék.

További javaslatom Fritz Reiner és a Chicago Symphony Orchestra 1960 előadása Rimsky-Korsakov Scheherazade [RCA]. A Box ábrázolni tudta a rézfúvósok ereje mellett a húrosok természetességét, és a fafúvósok lágyságát, mindezt olyan hangzás képpé gyúrta, hogy elállt a lélegzetem.

Utolsó gondolatok:

A Box nagyon jól teljesített a rendszeremben. Elmaradtak a szokásos problémák, mint a búgás, a be és kikapcsolási pattanás, ami rendszeres a csöves erősítők esetében. Azt sajnos nem tudtam vizsgálni, hogy miként teljesít a beépített MM fokozata, mert az általam használt hangszedő MC, és túl kis jelszintet ad ki. Találtam ugyan a fiókban egy öreg Lehmann Cube-t, de ezt nem éreztem elég méltónak a Box-hoz. Emellett a Box csak RCA bemeneteket kínál, és ezekből a kábelekből nekem nincs nagy választékom. A Clarity Cable, a Gabriel Gold, a Morrow illett hozzá. Szebb hangja volt a Dynamic Design Lotus kábelével, de az igazi nagy változást a Dynamic Design Titania jelentette. A Titania volt a legjobb a Marantz SA-7S1 CD lejátszóm, vagy a Blue Circle NOS DAC egységem használata során. Tekton Design Double Impacts hangfalakat használtam referenciaként. Ezek 98 dB érzékenységű 4 ohmos hangfalak, és a Box könnyedén meg tudta hajtani őket. A VAC Renaissance előerősítő, VAC Signature iQ és Bully Sound Company monoblokk rendszerem hangjával hasonlítottam össze a teljesítményét. Úgy vélem, több jellemzőjében nagyon hasonlít. Két jellemzőt szeretnék kiemelni a Box jó képességei közül. A tér ábrázolás képessége egészen jó, de legyünk igazságosak, azért a jelentősen drágább rendszerem képességeit nem érik utol. A másik pedig a hangerő. A nagy rendszer kis hangerősségen, kb. 9-10 óra beállításon is kiváló, míg a Box-on 11-12 óráig kell fokozni, hogy a zene teljességében élvezhető legyen. Összességében kimondható, hogy soha nem hallottam keménynek, és még akkor sem volt probléma a hangjával, amikor 4 órára csavartam fel a hangerő szabályzót. A beállítások természetesen változhatnak attól függően, hogy mekkora a hangfala impedanciája. Ezek a dolgok, úgy éreztem, hogy lényeges részt jelentenek az olvasóim fair tájékoztatásában.

Már az első nap végére kiderült, hogy a Mastersound Box integrált erősítő úgy építési minőségben, mint hangzásában meghaladja a 3500 dolláros árkategóriát. Az egyik legnagyobb erénye a muzikalitás, és a bemutatás mód. Ezek összemérhetők az általam korábban hallott Mark Levinson, Pass, T+A és Jeff Rowland Design Group erősítőkkel. A Box nyugodtan használható egy High-End rendszer központi elemeként.

Egyetlen apró javaslat a végére, ami lényeges lehet. A bemutató utolsó két hetében, amikor a Box vizsgálatát csináltam, Star Sound Technologies állványt használtam, pont úgy ahogy a kiállításon lévő installációban először megláttam, és meghallottam. A Box bemutatójának minőségét ennek az állványnak a használata emelte a VAC/BSC kombo közelébe. A Box ugyan állvány nélkül is elég jó, de ha van lehetőség spóroljon még egy kis pénzt, és fektessen be például egy Star Soundba. Tényleg nagyon jók együtt. Szóval a Box egy igazi High-End darab, amit nagyon olcsón megkaphat. Ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni, és nagyon ajánlom.

 

Írta: Mike Wright

Forrás:[http://v2.stereotimes.com]

 

Forrás: Audiophile-szalon.hu

Prémium trióval erősíti kínálatát a T+A

A T+A 200 sorozat esztétika tekintetében a vállalat kilencvenes években épített modelljeit idézi, azonban az akkoriban divatos krómozott felületeket, időtálló alumínium komponensekre cserélték.

 

 

A sorozat három vadonatúj modellt sorakoztat, amelyek lazán kötődnek a tavaly bemutatott HA 200 fejhallgató-erősítőhöz. A csomagban az MP 200 multi-source lejátszó, a DAC-200 digitális-analóg konverter, illetve az A 200 végerősítő található, így a társaság szerint a modellek referencia eszközként és összerendezve is használhatók. „Az összes egységet úgy terveztük meg, hogy szólóban is jól teljesítsenek, de kombinálva még jobbak legyenek” – mondta Lothar Wiemann, a T+A fejlesztési igazgatója.

 

 

A készülékek mindegyike a saját fejlesztésű HMA (Modular High-End Architecture) architektúrára épült. A DAC 200 (5490 USD) probléma nélkül kezeli a DSD1024 és PCM (32 bites/768 kHz) állományokat, kombinálja az A osztályú és a HV erősítő technológiákat. Az MP 200 (5700 USD) hozzáférést biztosít a Tidal, a Deezer és a Qobuz szolgáltatásokhoz, amiket a MusicNavigator alkalmazáson keresztül lehet használni. A ROON integrálása folyamatban van. A fedélzeten található egy CD meghajtó, illetve FM/DAB+ adások vételére is lehetőség van.

 

 

Az A 200 (4900 USD) csatornánként 250W (4 ohm) teljesítményt nyújt, a fejhallgatók számára 4.4 milliméteres Pentaconn csatlakozó van fenntartva, de a már emlegetett HA 200 fejhallgató-erősítő társítására is lehetőség van. Az új modellek rendelhetők, a kiszállítás októberben kezdődik.

 

Forrás: Sztereómagazin.hu

 

Sumiko Starling bemutató - Hifinews

A vinyl iránti folyamatos szeretet egyik bizonyítéka, hogy állandóan cseperegnek az új hangszedők, és ez nem mutat csökkenést már hosszú ideje. A buliba az amerikai székhelyű Sumiko is újra beszállt.

 

 

Első körben négy új mozgó mágneses típust mutattak be Rainier, Olympia, Moonstone, és Amethyst néven. Az árak sorrendben 160, 225, 325, és 600 Font. Ezek a kínálat megfizethetőbb végén helyezkednek el. Ám annak érdekében, hogy a magasabb igényeket támasztó lemezhallgatókat is ki tudják szolgálni, két új mozgó mágneses hangszedőt is piacra dobtak. 899 Fontért a Songbird, és 2099 Fontért a bemutatóban szereplő Starling-ot.

A Sumiko már több mint 40 éve gyárt hangszedőket, és bár amerikai vállalat, a gyártást egy japán cég végzi. Hírnevüket elsősorban a megfizethető MM modellekkel, és a még éppen észszerű árú Blue Point MC hangszedőkkel alapozták meg, amelyek évek óta sláger darabok. Az volt a baj, hogy a Sumiko kínálatában volt némi űr, amit ki kellett tölteni.

A Sumiko kínálata:

A Blue Point Special EVO III legújabb verziója 599 fontért kapható a kiskereskedelemben. Nagy ugrást jelent a palettán a Blackbird 1399 fontért. Ezt követően még nagyobb ugrás következett a 3499 fontos Pearwood Celebration II magasságához, nem beszélve az 5000-be kerülő Palo Santos nevű zászlóshajóról, amely rózsafa testével, és Line-Contact tűformával aratja a babérokat.

De térjünk vissza a Starling-hoz, amely a Songbird-hez és a Blackbird-hez hasonlóan nyitott generátorral van szerelve. Ez az építés mód jól kamatozik, ha súlycsökkentésről, és rezonancia optimalizálásról beszélünk, de kissé ipari, és nem High-Tech megjelenést ad neki.

A meztelen igazság:

 

 

Kicsit hátrányt jelent a nyitott felépítés abban a tekintetben, hogy hajlamosabb a porosodásra, és óvatosan kell vele bánni, amikor beszereli a hangkarba, mert bizony sérülékeny.

A Songbird és a Starling is alumínium fedőlappal van szerelve, a különbség köztük a tűszár anyaga, és a tű konfiguráció. Emellett a Songbird kapható kis és nagy (2,5 mV) jelszintű verzióban, a Starling csak klasszikus kis jelszintben létezik.

Ahogy az elvárható a legnagyobb nyitott testű hangszedőtől, a Starlingban is rengeteg technológia lapul, igaz minimalista megjelenés mellett. A tekercsek X – elrendezésben vannak felépítve, és a Micro-Ridge tűforma bór konzolhoz csatlakozik. A tűszár felfüggesztése szintetikus gumi, ami garantálja, hogy az engedékenység jobban ellenőrizhető maradjon sokféle éghajlati hőmérsékleten, hosszú évekig. Jó hír ez a felhasználónak, mert sokáig meg fog felelni az eredeti adatoknak, sőt az élettartama várhatóan hosszabb lesz – természetesen a tű kopásának határain belül.

A Starling stílusos fából készült dobozba van csomagolva tartozék rögzítő elemekkel, és erős védő burkolattal. A Sumiko weboldaláról letöltött felhasználói kézikönyv nem kevesebb, mint 15 oldalas, és abszolút mesterkurzus, amit tartalmaz. Miután ismertették a hangszedő mögött lapuló tervezés és szellemiség filozófiát, mintegy 10 oldalon valós útmutatást ad a tulajdonosnak mind a telepítésről, mind a beállításról, hogy miként lehet az optimális teljesítményt elérni.

Barázda érintés:

A kézikönyvben leírtak szerint beszereltem a hangszedőt az SME 309 karomba. A Starling felülről rögzítendő menetes furatot tartalmaz. Könnyű volt beszerelni a levehető headshellbe. Még egy dolog, amit szeretnék megjegyezni: a csatlakozó csapjai kicsit rövidebbnek tűnnek a szokásosnál a lekerekített végeikkel. Finoman össze kellett szorítanom a headshell csatlakozásait, hogy jó legyen az érintkezés. Mindent beállítottam, még a 2,0 grammos tűnyomást is, és a Michell Gyro SE lemezjátszóm készen állt.

Annak ellenére, hogy a Starling nyílt magas tartományt kínál, nem kell attól tartania, hogy túl fényes lesz, mint néhány más MC. A tű profilja, és a kiváló barázda követés nagyon is messze áll az üvegtörés rideg hangjától. Sokkal inkább csodálatosan zeneinek nevezném ezt a párosítást.

Inkább a teljesítménye csillog, mint a hangja. A barázda legmélyéről is kihozza a részlet gazdag hangot, amit tágas színpadon, tökéletesen elrendezett hangszerekkel szólaltat meg. Ha be akarja csukni a szemét, és el akarja képzelni ahogy kedvenc művészei játszanak, akkor a Starling tökéletes partnere lesz. Ráadásul nem sebészi úton próbálja a zenét boncolni, hanem mindig igyekszik hű maradni a muzsika üzenetéhez.

Cseréljünk hangkart:

A legjobb az a Starlingban, hogy a hangkar cseréjével együtt változik a hangzás. Az SME 309 természetes hangú, ami nem ad melegséget, vagy eufóniát a bemutatóhoz. Amikor átszereltem az Audio Note Arm Two/II-be, még folyékonyabbá vált, és egy kicsit lágyabb lett a hangzás. A Starling bizony kiválóan finom hangolható a karral. Mivel nekem jobban tetszett a dinamikusabb, kicsit gazdagabb hang, a bemutató során az SME 309-et használtam. Azt viszont el kell ismernem, hogy az Audio Note és Starling kombinációja rendkívül vonzó finomságot mutatott.

 

 

A Starling csodákra képes a filigrán részletek feltárásakor. Semmi nem marad előle rejtve! A cintányér seprűzése, az ujj halvány csusszanása a fogó lapon benne van, de ez nem zavarja a zene áramlását.

Nem igazán emlékszem arra, hogy valaha is hallottam volna Tony Bowers ujjainak zaját, amikor a basszusgitáron játszik a Simply Red Sad Old Red (Elektra EKT 27 960452-1) című számában. És bár a Starling megmutatta azt, ahogy a keze a fogólapon le és fel mozdul, legalább olyan ügyesen megmutatta a hang gazdagságát. Pontosan indult, és állt meg, a zene ritmusára.

Mély töltés:

A részlet szót gyakran használom a jegyzeteimben, és az írásomban. A Starling esetében ezt úgy gondolom, hogy a halk részletekre is hangsúlyt helyez. Mindig aggodalomra ad okoz az, ha egy kivételes képességű hangszedő kivételes magas tartománya felfelé tolja az átvitelt. Itt erről nincs szó. Az egyes zeneszámok mélyére gondolok, csodálatos és részlet gazdag mély átvitel mellett.

Emellett a Starling pontosan tudja, hogy mit kezdjen ezekkel az információkkal, emiatt ez az egyik legjobb hangszedő, amivel pályafutásom alatt találkoztam ebben az árkategóriában. Tömör, de szinkronizált a basszusgitár amely Sade Diamond Life lemezéről a Why Can’t We Live Together (Epic EPC 26044) számában kiváló alapot ad Adu kisasszony hangjának.

 

 

Ha már szót ejtettem a Starling basszus részletező képességéről, nem mehetek el említés nélkül a mély beütések mellett. A hangszedő pontos ritmusra jár, elkapja a legapróbb mély részleteket is, de lehetne kissé súlyosabb a mély tömeg. Rush Leave That Thing Alone számában a Counterparts (Atlantic 7567-82528) jó példa erre. Geddy Lee basszusgitárját, és a néhai Neil Peart pergő dobjait öröm volt hallgatni, de nem ártott volna még egy kis többlet energia a tökéletesség eléréséhez.

Örömzene:

Ami semmi módon nem kifogásolható, az a középtartomány tisztasága, levegőssége, és a hangulat tolmácsolása. Alison Goldfrapp hangja az Annabel című számban (Goldfrapp Tales Mute Artist STUMM356) csodálatosan érzelem dús, minden hang remegtetése borzongást keltett a gerincemben. Az akusztikus gitár a háttérben pontos, jó helyen van a színpadon ábrázolva, finoman helyet hagyva a művészek körül.

Mint minden audiofil, én is rendelkezek néhány kevésbé jó minőségű, erősen kopott felvétellel. Jó teszt az is, hogy miként képes megbirkózni a hangszedő ezekkel. Az én példányom Bach C-moll koncertje két csembalóval, és nagyzenekarral (Nunesuch H-71019). Még azért használható állapotú, és rengeteg varázslat rejtőzik a barázdáiban.

Szerencsére a Starling úgy vágott át a ködön, mint meleg kanál a fagylalton. Az Allegro témáját nyújtó két csembaló dinamikus és természetes hangzású, öröm volt hallgatni a közös játékukat. A kísérő húrosok megfelelő távolságban jelennek meg a színpadon úgy, hogy soha nem kerülnek fölébük, de közben megtartják a saját tisztaságukat.

Hi-Fi News ítélet:

A Sumiko óriási sikerrel töltötte ki a kínálatában tátongó űrt. A Starling bár köztes állapot, jól illeszkedik a kínálatba, és felveszi a kesztyűt, amikor a lejátszás megkezdődik. Nagyon részlet gazdag, van benne lendület, kifinomultság és vonzerő. Az is egyfajta kinyilatkoztatás, ahogy a gyengébb nyomású lemezeket kezeli. Tökéletes választék bővítés.

A Sumiko története:

A legtöbb disztribútor csak a termékeket importálja. A Sumiko ennél többet tett, mert a gyökerei mélyen a hangkarok és hangszedők világába kapaszkodik. Az 1970-es években áradtak szét az MC hangszedők Japánból a nyugati világba. Dave Fletcher a legendás tervező, és a Sumiko társalapítója, akkoriban a Grace hangkarokat és a Supex hangszedőket importálta Amerikába. Azt mesélik, hogy Ő mutatta be a Grace/Supex kombinációt Ivor Tiefbrun-nak, a Linn alapítójának. A Linn LP12 lemezjátszókban ezt alkalmazták, amíg át nem tértek a Linn saját tervezésű hangkarjára, és az Asak hangszedőjükre.

 

 

Az elmúlt évtizedek alatt a Sumiko adta nekünk az MDC-800-at („The Arm” néven ismeretes), a Virtuoso DTi, és sok más egyéb hangszedőt, mielőtt az USA egyik Hig-End piaci résztvevőjévé vált. Mostanában a Fine Sounds Group részeként tevékenykedve olyan márkanevet is importálnak, mint a Sonus faber. Szerencsére a Sumiko megtartotta a saját identitását úgy a hangzásban, mint a hangszedő építésben. Specialitásuk például a Micro-Ridge gyémánt forma bór tűszáron, X – elrendezésű mozgó tekercsekkel, ahogy az a képen is látszik.

Mérési eredmények:

Néhány tervezési és építési jellegzetesség, nem utolsó sorban az X tekercs elrendezés, és a felfüggesztés előfeszítése kiváló teljesítményt, és fényes magas tartomány átvitelt ad. Hasonló a Lyra féle hangszedőhöz, de mégis jól megkülönböztethető attól. A generátorban van némi aszimmetria, így a jobb csatorna melegebb +1 dB-vel a közép tartományon, amely +6 dB-re emelkedik 20 kHz-en. A maximális eltérés az L+R vágáson 2,3 dB.

 

 

A bal oldal enyhébb +2,5 dB/20 kHz oldalsó, és +1,5 dB/20 kHz függőleges válaszú, ám ennek ellenére a torzítás egyenletes. Ez azért megdöbbentő, mert nem túl lineáris, szokatlanul nagy a magas kiterjesztése, de a torzítása nem ugrik meg.

 

 

 

A fenti ábrán a piros a nyomkövetés, a fekete pedig a generátor torzítása 2-4 harmonikus között 20 Hz – 20 kHz átvitelen

A kimeneti jelszint a gyártó által megadottnál magasabb. 0,5 mV a gyári specifikációja, de a mérés szerint 580 uV (1 kHz/5 cm/ sec). A csatorna balansz 0,2 dB-vel igen feszes, a közép tartományon pedig 25 dB az áthallás csillapítás.

A Micro-Ridge tű jól csiszolt, szépen polírozott, és pontosan van a bór szárba ragasztva. A VTA szerintem közelebb van a 26 fokhoz, mint a gyár által megadott 20-hoz. A felfüggesztés engedékenysége 10-11 cu. Egy általános 7,8 grammos hangszedő tömeg, ami napjaink 9-14 grammos effektív tömegű karjaihoz jól alkalmazható. Mivel a Starling engedékenysége relatív alacsony, a hangszedő érzékeny a pontosan beállított 2,0 grammos tűnyomásra, mert ekkor éri el a 80/80 um tekercs elmozdulást, és ekkor képes fenntartani a relatív magas +15 dB-es barázda modulációt 0,5% THD alatt. A korábban tesztelt Sumiko-val együtt ez sem a Hi-Fi-ben általánosan használt lágy hangú MC verziónak minősülő darab.

 

Írta: Adam Smith

Mérés: Paul Miller

2020. május 8

Forrás:[https://www.hifinews.com/]

 

Forrás: Audiophile-szalon.hu 

Ingyenes szállítás

Ingyenes szállítás

100.000 Ft feletti megrendelés esetén, Magyarország egész területére.

Ügyfélszolgálat

Ügyfélszolgálat

Tel: +36209533324, email: info@bartimexaudio.hu Hétfő-Vasárnap 8:00 - 20.00. Bemutató, árukiadás, személyes átvétel kizárólag előre egyeztetett időpontban bemutatótermünkben:1039 Budapest, Bivalyos u. 20.

Fizetési lehetőségek

Fizetési lehetőségek

Webáruházunkban bankkártyával, utánvéttel, előreutalással és bemutatótermi átvétel esetén készpénzzel fizethet.

Garancia

Magyar jótállás

Termékeink tiszta forrásból, márkaimportőrökön keresztül, vagy közvetlen gyári importból érkeznek. A termékeket magyar jótállási feltételekkel, magyar áfás számlával, a magyarországi és az európai márkaképviseletek támogatásával értékesítjük.

Cégünk erősségei:

- Több mint tíz éves szakmai tapasztalat

- Széles termékválaszték, több mint 3000 féle termék a hi-fi, audiofil és high-end kategóriákban

- Vásárlás előtti és utáni tanácsadás

- Professzionális termék demó a bemutatótermünkben

- A termékeink többsége otthoni körülmények között is kipróbálható

- A termékeket magyar jótállási feltételekkel, magyar áfás számlával, a magyarországi márkaképviseletek támogatásával értékesítjük


Térkép

terkep

Kapcsolat

Cégnév: Bartimex Audio Bt.

Bemutatóterem:  1039 Budapest, Bivalyos u. 20.

Nyitvatartás: Kizárólag előre egyeztetett időpontban!

Elérhetőség: Tel: +36209533324

Email: info@bartimexaudio.hu

Írja meg véleményét:

Hírlevél feliratkozás


Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy első kézből értesüljön akcióinkról, újdonságainkról. Feliratkozását egy egyszeri 4%-os kedvezményre jogosító kuponnal honoráljuk!
Használati feltételek
Alulírott, a fenti jelölőnényzet kipipálásával - az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) 6. cikk (1) bekezdés a) pontja, továbbá a 7. cikk rendelkezése alapján - hozzájárulok, hogy az adatkezelő a most megadott személyes adataimat a GDPR, továbbá a saját adatkezelési tájékoztatójának feltételei szerint kezelje, és hírlevelet küldjön a számomra. Tudomásul veszem, hogy a GDPR 7. cikk (3) bekezdése szerint a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom.

Bejelentkezés vagy Regisztráció