A hűha faktor:
Az RD 160 a Rose első különálló analóg konvertere. High End terméknek szánták, amit a 4699 fontos ára is jelez. Ez sok pénz, ezért az elvárásaim is magasak voltak. Minden esetre a megjelenése high-end, és a Rose nem fogta vissza magát, annak ellenére hogy nincs benne hálózat lejátszás és fejhallgató erősítő funkció, tényleg csak DAC. Van benne kimeneti jelszint szabályzás, és az előlapon hangerő gomb, ami miatt előerősítőként is használható, és előre bocsátom, hogy jó munkát végez.
Nem ez az első alkalom amikor látom, de mégis lenyűgözött a kicsomagoláskor, és mikor a kezemben tartottam. A stílusa és a kidolgozás módja is magas szintű. Ez egy szép, masszív felépítésű berendezés. Összehasonlítva az építési minősége észrevehetően jobb, mint az Eversolo 10-es szériája, amivel én is rendelkezek. A Rose drágább, de kívülről nézve komolyabb.
Az RD-160-nak van az egyik legszebb hangerő szabályzó gombja, amit valaha láttam. Különleges eleganciát kölcsönöz neki, a változtatható fényerejű világítása miatt pedig gyenge szobai megvilágítás mellett sem zavaró. Az egész előlap kialakítás szuper modern, és elegáns. A stílusa biztos, hogy büszkeséggel tölti el majd a tulajdonosát.
A kijelző:
Az AMOLED kijelzője teljesen egyedi módon világít át a front panelen, még soha nem láttam hasonló megoldást. A megjelenítés teljesen tiszta, és kikapcsolt állapotban semmi nem utal arra, hogy van neki egy hatalmas kijelzője. Ez okos tervezési húzás volt, mert egy ezüst berendezésen különösen zavaró lenne a vizuális hatása. Nem tehetek róla, de az motoszkál bennem, hogy fekete készülékházban még jobb lehetne a hatás, de a vizsgálati mintám ezüst. A kijelzés egyébként nem túl fényes, a fényerősségét állítani pedig nem lehet. Csak a hangerő szabályzó gyűrű megvilágításának fényereje módosítható.
Kétféle kijelzés formátum választható. Az egyik a hangerő szabályzás beállításra fektet nagyobb hangsúlyt, a másik inkább technikai. Lényegében ugyanazokat mutatják, de eltérő módon, így ki lehet választani, hogy melyik tetszik jobban. A csomagban van egy jó minőségű távvezérlő, amit mindenképpen használni kell, ha nem akar felugrálni az előlap gombokhoz. Nem érintő kijelzős. A távvezérlővel a menüben kilenc kimeneti jelszint közül választhat. Ez nagyszerű dolog, mert pontosan össze lehet hangolni a rendszerrel. Ezt a funkciót a legtöbb audiofil imádni fogja.
A menüben kiválasztható, hogy miként változzon a kijelzés mód. Beállítható például, hogy néhány másodperc után hullám forma, vagy VU műszer jelenjen meg. Ez egy szuper klassz vizuális élmény, nagyon tetszett. Ám bármennyire is tetszett az egyéni stílusa, néhány nap után kikapcsoltam, és csak buli trükknek alkalmaztam. A Rose stílusa különleges, és mindig megtalálják a módot arra, hogy kitűnjenek a tömegből.
Kívül belül rendben van:
A DAC hátlapján sokféle digitális csatlakozást találok, amikkel bármilyen rendszerbe illeszthető. Van itt BNC koaxiális, és I2S bemenet is, hogy csak a különlegességeket említsem. A leginkább számomra érdekes ezek közül, az SFP Audio, amely az USB egyfajta továbbfejlesztett csatlakozás formája. Biztos vagyok abban, hogy ezt azért tették rá, hogy gondolatot ébresszen olyan streamer választására, mint például a Rose RS130, ami kínál ilyen csatlakozás lehetőséget. Optikai kábelt használ a jel átvitelére, ezáltal teljes elektronikus leválasztást garantál a külső interferenciák ellen. Amennyire én tudom, a Hi-Fi piacon az RS130 volt az első streaming futómű, amibe beépítették. Vajon jobb lesz a hang a hagyományos USB, vagy SPDIF illetve az I2S formátummal összehasonlítva? Kíváncsi vagyok, ki fogom deríteni, de most vissza a csatlakozások bemutatásához.
RCA és XLR analóg kimenetei is vannak, ami meglepett, és meggyőzőnek találtam, hogy az oldalak közötti távolság jelentős, így nem zavarhatják egymást. Tud fogadni külső órajelet, amit szintén sokat fognak majd üdvözölni. Kimondható, hogy a Rose itt sem fogta vissza magát, mindent belepakolt. Mi a helyzet a belső tartalommal?
A meglehetősen nehéz fedő lemez eltávolítása után elém tárult a belső rész. Lehetetlen nem észrevenni a három nagy toroid táptrafót. Egy a digitális résznek kettő pedig oldalanként külön a DAC egységnek. Jó ezt látni.
Számomra túlságosan összetett, de a szimmetrikus felépítést rögtön észrevettem. AKM AK4191 chip végzi a belső digitális szűrést, ami aztán a jelet az AKM AK4499EX-re küldi, itt történik az analóg konverzió. A jel útja duál JFET műveleti IC-ken, és OCC réz kábeleken vezet át. A belső órajel generátor egy nagyon pontos OCXO. Meggyőző mennyiségű szűrő kapacitás koronázza meg a látványt.
Rengeteg szépség, a tervezésben, ami még az én nem mérnöki, de sokat látott szememnek is igencsak meggyőző. Aki jobban bele szeretne merülni a műszaki háttérbe, kérdezzen inkább egy mérnököt, én ebben a cikkben csak a Rose DAC hangjáról fogok hosszan mesélni.
A hangja is olyan jó, mint a megjelenése?
Mielőtt erre rátérnék, beszéljünk kicsit az USB és SFP csatlakozásokról. Hagyjuk figyelmen kívül a felskálázás módokat is, én elsősorban a Bypass, vagy original mintavételezést preferálom. Azok, akik szeretik a DSD átkeverést, itt természetesen megtehetik. Korábban én is megtettem próbaként, ám a konverzió hangerő csökkenést okozott, és jobban szeretem, ha egy DAC kimeneti jelszintje inkább megmarad a 4,5V RCA, vagy 9V XLR szinten, attól biztosan jobb lesz a hang. Egyébként ötféle DAC szűrés beállítás közül is választhat. Ezek között nem találtam jelentős különbséget, számomra a short sharp beállítás tetszett a legjobban a rendszeremben. Sokkal nagyobb különbséget tapasztaltam viszont akkor, amikor a hagyományos USB-ről SFP-re váltottam.
SFP csatlakozás, és a hangzás
A Rose RS130 streamer futóművet a Rose SFP csatlakozó készlettel kötöttem rá az RD160 DAC-ra. Röviden mondva az SFP hangja tisztább, nyugodtabb, jobb a részlet ábrázolásban, és a felbontás tekintetében. Ne gondoljanak hatalmas eltérésekre, nem minden kritikus meghallgatásra használt zenén volt szignifikáns a változás.
Egy hétig hallgattam megelégedetten az RD-160-at DAC és előerősítő pozícióban. Háromféle végfokkal teszteltem, és az USB csatlakozást használtam, mert ekkor nyújtotta a rendszereben a számomra leginkább tetsző hangot. Egyébként a 160-as erősen emlékeztetett a Rose RA180-as integrált erősítővel töltött kellemes tapasztalatra. Familiáris a hangjuk, hasonló szonikus jellegzetességekkel. Nagyon tiszta, nagyon gyors, energiával töltött hangzás világ, a felső frekvencia tartományban csekély fénnyel.
Milyen a hangja a sík átvitelnek?
Abban biztos vagyok, hogy a mérés eredmények alapján a Rose hangja tökéletesen sík, ahogy azt a gyártó a honlapján állítja. Ez mindig mosolyt csal az arcomra, mert a magas tartomány által közvetített energiát, a tér érzetet, és a zene sebességét mérni nem lehet, csak hallani. A jó mély átvitel minden esetre szükséges. Az átvitel szélességével nem akadt problémám. A spektrum középső tartománya, főleg az ének, és a felső mély számomra kicsit hűvösebb oldalán van a természeteshez képest. Hatalmas teret ábrázol megfelelő mennyiségű levegővel, ezt szokták nyílt hangnak nevezni. Az általam használt erősítőktől nagyban függött, hogy mennyire tetszett.
Könnyen kiegyensúlyozható a hatás. Az általam használt Eversolo F10 hangja például meleg, sötét, és édes, kiegyensúlyozott a teljes tartományon. Nagyon élvezetes párost alkottak, amiből semmi nem hiányzott, de a magas energiája kicsit túltengett az én ízlésemhez képest. Az Esoteric S-03 végfokkal a felső tartomány extra édességet kapott, amit szintén nagyon élveztem. Sok új hangot fedeztem fel átaluk a felvételekben. Tiszta, élethű, dinamikus, tele energiával, ugyanakkor édes, ami sokféle zenei stíluson kiváló.
Szóval, ha csak streaming zenét hallgat, és kevés készülékből álló rendszert akar építeni, az RD160 jó munkát fog végezni előerősítőként is. Természetesen a versenyt nem veheti fel egy magas kategóriás előerősítővel, ezt nem állíthatom! Inkább azt mondom, hogy a DAC előerősítője felveszi a versenyt például a Rose RA180 előerősítő részével. Nagyon jó, de azért van jobb, ez ne legyen kérdés.
A csatlakozás módok összehasonlítása:
Az USB és az FSP összehasonlítását nagyzenekari crescendo-val kezdtem. A nagy csúcsok az USB-vel is megjelentek, megvolt a nagy tömeg is, de a részletek tekintetében az SFP győzött. Ugyanakkor az optikai csatlakozás mód mintha megtörte volna a hang tömegét, és felosztotta volna eltérő súlyú részletekre. Ugyanez a tapasztalatom volt a közép és magas tartományban is, de nagyon nehéz ezt szavakba önteni. A basszusban nem jelentős az eltérés. Hallható ugyan némi különbség, ez tagadhatatlan. Az is tagadhatatlan viszont, hogy miután meghallottam az SFP hangját, nem akartam visszatérni az USB-hez. Pépesebbnek éreztem. Nincs kizárva az sem, hogy ez inkább van összefüggésben az RS130 kimeneti fokozataival, mint a DAC jelfeldolgozásával. Minden esetre két Rose között ez mutatott jobbat.
A fent elmondottak viszont semmit nem árulnak el arról, hogy a DAC hangja milyen. Az, hogy sokat és sokáig hallgattam, talán elárulja, hogy tetszett. Hogy milyen a karaktere, a saját referenciaként öt éve használt Chord Hugo TT2-vel való összehasonlítás mutatta meg. A váltás egy percen belül mindig megtörtént a rendszeremben, így a hangzás memória jól működött.
Azon kaptam magam, hogy a TT2 hangját az RD 160-hoz akartam igazítani, ez talán jól mutatja a kettő közötti különbséget. Erősítővel, magas kimeneti jelszinttel, és magasabb hangerő beállításban a Hugo hátrányban volt az energiák tolmácsolásában. Ez az első különbség.
Másodsorban a nagyobb különbség volt a magas átvitelben, illetve az ott található információk feldolgozásában. Úgy tűnt, mintha az RD160 vagy 2 dB-lel hangosabb a felső traktusban. Azt gondolhatná, hogy ettől fényes, vagy kemény a hangja, de erről szó nincs, egyszerűen a jelenlét érzet fent jobb, élénkebb a bemutató. Nagyon élveztem ezt a jellegzetességét, mert néhány felvételen szuper, de esetleg javasolt utána menni a basszussal. Ez néhány integrált erősítővel könnyű, de van más módja is. A Chord például véleményem szerint hasznosabb, vagy jobban használható szűrő beállításokat kínál.
A TT2 leganalitikusabb szűrő beállításában sem volt soha nagyon száraz, vagy sötétebb hangzású. A basszus minősége nagyjából egyforma, érdekes módon itt a Chord a szárazabb, síkabb. A Rose ének tolmácsolás módja tisztább, a jelenlét érzet nagyobb, a térleképezés pontosabb.
Röviden ennyi. Nagyon élvezem a TT2 hangját a mindennapokban, de a Rose RD160-at még jobban kedveltem. Olyan érzés volt amikor elvitték, hogy megfosztanak valamitől, ám azt is figyelembe kell vennem, hogy a Hugo 1000 fonttal olcsóbb.
Növelem a tétet:
A fent leírtak érdekes összehasonlításra adtak lehetőséget, és tudom, hogy sok TT2 tulajdonos rendelkezik M Scaler egységgel ugyanúgy, mint mondjuk én. A kérdés a következő: Az M Scaler + TT2 jobb lehet, mint az RD160? Kipróbáltam.
A különbség csökkent ugyan, de a Rose továbbra is több extra magassági információkkal és energiával szolgált, hozzá képest a Chord szárazabb maradt. Ez lehet jó, vagy rossz, attól függően, honnan nézem. Az FSP csatlakozáson keresztül több volt az apró részlet, ez nem behozható normál USB-vel.
Eredetileg több tesztet terveztem különböző erősítőkkel, de be kellett látnom, hogy amíg az RS130-at FSP csatlakozással kötöm össze az RD160-nal, megmarad ez az előny. Lényegesen jobb az időzítés, és talán alacsonyabb a zajszint. Ha RS130 streamert használ, az RD160 vonzó opció lehet, amit szerintem nem lehet behozni, hacsak nem tesz valami csodát az USB, vagy I2S csatlakozásokkal. A különbség nem éjjel és nappal, de egyértelműen jobb.
Ha az SFP nem lenne benne a pakliban, és ugyan azt az USB kábelt alkalmazná, a két készülék fej-fej mellett haladna M Scaler használata mellett, kicsivel kevesebb pénzért.
Záró gondolatok:
Mindent összefoglalva kimondhatom, hogy a DAC piac az elmúlt 5 évben sokat fejlődött. Mértéke nem csodával határos, de az RD160 a legjobb bizonyítéka, hogy a fejlődés egyértelmű. Ez természetesen magában foglalja az új technológiák, és a csatlakozás módok összességét.
Egyetlen bírálatom, hogy az RD160 hangja nem való mindenkinek. Ha például a rendszere túlságosan dinamikus, akkor lehet, hogy egy lágyabb R2R DAC lenne a javaslatom. Ám ez a megjegyzés senkit ne tántorítson el, mert a többi rendszer elemmel ez könnyedén kiegyensúlyozható. Tudom, hogy az audiofilek számára a fényes a legkevésbé kívánatos hangzásbeli tulajdonság, mert sokan a keménységgel párosítják. De higgyék el, egy kis fényesség lehet jó is, mert hiányában lemarad néhány dologról
Szerintem a Rose RD160 egy fantasztikus analóg konverter, ami ugyanolyan jól néz ki, mint amilyen jó a hangja. Ha élvezi a dinamikus hangzást a digitális zenei gyűjteményekből, magától érthető választás az SFP kimenetet kínáló Rose streamer mellé.
A Special Performer ajánlás a Pusuit Perfect System legmagasabb szintű elismerése, amivel az eszköz kivételes teljesítményét ismeri el ártól függetlenül.
Írta: Terry Ellis
2025 Március
Forrás és képek: Pursuit Perfect System és Rose
Forrás: Audiophile-szalon.hu
