A ’60-as években Georg Frederik Schnerzinger már új energiaátviteli módszereken dolgozott, zenekedvelőként pedig a kiváló minőségű hang koncepcióján munkálkodott. Kutatásainak eredményeképpen arra a következtetésre jutott, hogy a “fázis helyes jelátvitel” alapvető fontosságú az elektromos jelátvitel szempontjából, audiofil körökben ennek csak jóval később tulajdonítottak kiemelt jelentőséget.