KEF LS50 Meta hangfal teszt

A KEF LS50 Meta hangfal a híres LS50 utódja, azzal a fejlesztéssel tuningolva, ami pár éve söpört végig hír formájában a szaksajtóban. Az úgynevezett Metamaterial egy olyan anyag, amely a magas frekvenciák 99%-át elnyeli, ezzel egy tisztább, természetesebb és torzítás mentesebb hangot kapva. A Meta csillapítót azóta már a nagyobb modellekbe is integrálták.

A relatív kompakt doboz a KEF-re jellemző UNI-Q hangszóró készletet kapta, ebből is a 12. generációsat. A 130 mm-es alumínium mély-közép hangszóró közepébe ültették a  25 mm-es alumínium magasat, így egységesen, egy pontból ered a teljes frekvencia tartomány. A hangszórón több merevítő szálat és barázdát is látni, amely a további színezést és torzítást hivatott megelőzni, akár a bordázott hangszóró perem.

Személyes kedvencem a hátsó bass-reflex érdekessége az LS50 Metán, ugyanis Computational Fluid Dynamics (CFD)-t használtak ennek fejlesztésére. Maga a nyílás sem középre került, hanem eltolták a középpontól, a formáját, ívelését és anyagát is mérések alapján készítették. Belső fele nem merev, ahogy a legtöbb gyártónál tapasztalni, hanem egy rugalmas, szivacs szerű anyagot használnak, amely légnyomás következtében képes tágulni. Ezzel a turbulenciát, csőhangot, puffogást és minden jellegzetes bass-reflex nyílás betegséget kiküszöbölt a gyártó.

A doboz kialakítása extrém masszív és maximum csak az Acoustic Energy AE500 szériáját tudom mellérakni, ha tisztességes építésről beszélünk. Őszintén ritka az, amit itt tapasztalni! Minden pontján érezni a tudatosságot, az átgondoltságot és anyagot, amit ebbe a dobozba beleraktak. Kocogtatásra tompa választ kapok, nincs mosolyogtató visszhang, éles furcsa dobozhang vagy ehhez hasonlók.

Fröccsöntött doboz design, amit az autóiparból vettek át (injection-moulded Dough Moulding Compound), így a szokványos MDF megmunkálásával járó korlátokat átlépték. A kerekített front oldal és kerekített élek mind a színezés minimalizálásán dolgoznak. Belül keresztmerevítést és Constrained Layer Damping (CLD) csillapítást használnak, hogy semlegesítsék a vibrációkat. A végeredmény a fent említett elképesztően masszív doboz, amit bármely gyártó megirigyelhetne tőlük (feltételezem meg is irigylik!)

A személyes tapasztalataim és konklúzió összeszedéséhez muszáj voltam Hegellel hallgatni, hiszen az egyik leghíresebb párosítás a KEF + Hegel. Ennek fő oka a Hegelek csillapítási tényezője, ami képes a KEF membránjait erőteljesen kontrollálni. A különbség egy Hegel és bármi más között a KEF esetén elég egyértelmű, és itt most nem csak a karakterről beszélek, hanem a basszusok mennyiségéről, feszességéről és részletezéséről, amit a Hegel hoz a buliba.

Szóval kezdésképpen a Hegel H190 erősítővel hallgattam, mögötte Silent Angel Rhein Z1 Roon Core, Bonn N8 Pro switch és Forester F2 tápegység. VIABLUE és Titan Audio kábelezés, JBL HDI FS hangfal állvány és VIABLUE Absorber M alátétek a KEF alatt.

Hegel H190 erősítő és KEF LS50 Meta hangfal

A KEF sugárzók basszusai elég jellegzetesek, legyen szó a régebbi LS50-ről, Q szériáról vagy nagyobb R sorozatról. Testes, nagy, enyhén puha és széles mélyeket tapasztalni általában, ha az adott erősítő nem kontrollál erősen. A Hegel pont emiatt is “jó” párosítás, hiszen a hangképet összerendezi, mintha a folyós és eleresztett alsó tartományt megfogná annyira, hogy a fent leírt jelzők jóformán teljesen eltűnnek. A Hegel H190 esetén az LS50 Meta szinte kemény lett, néhol még a “koppanós” érzésem is volt. Elektronikus anyagokon jön ez elő főként, mint például Lake People, Sebastian Mullaert, Kerala Dust, Upwellings. Mivel főként ilyeneket hallgatod háttérzeneként, ezért nem mindegy hogy miként kezeli a mélyekre fókuszáló zenéket a szett. Az akusztika “helyén van”, legalábbis pont hogy támogatja ezeket a zenéket, hiszen a hallgatási pozícióban kis kiemelés is van, így extra testességet kapok a szettek nagy százalékánál. Ez a páros viszont kicsit vérszegény volt számomra, elfért volna egy adag testesség és kontraszt. Akusztikus, hangszerelt zenéken ez nem volt jelenség, szóval kijelenthető, hogy válogatós stílusok terén, legalábbis számomra.

A közép tartomány sem talált be nálam, ugyanis az énekhang, akusztikus gitár vagy bármely természetes, valódi felvétel tonalitása mintha mélyebbre menne az átlagosnál. Gustavo Santaolalla – Last of Us zenéinél tapasztaltam ezt elsőként. A tiszta, közvetlen húrpendülések hangja nem annyira kiélezett, mindamellett hogy a zengő, mélyebb hangok pedig előtérbe kerülnek, legalább annyira, mint a gitár éles, ércesebb jelenléte. Simán lehet és elfogadom, hogy ez a neutrális és természetes, de amit annyira szeretek a Hegelben az itt kicsit sem jön elő. Kontraszt, fény és izgalom ennek megfelelően nyugisan, könnyeden és simítva van kezelve. Az tuti, hogy nincs egyértelmű színezése, szikrázó stílusa vagy hangoskodó jelenléte a KEF-nek. A térkezelése ugyancsak természetes hatású, tehát térből szól, a hangfalak mögött történik minden a színpadon és így a térábrázolás rajzolata elég jól értelmezhető. Arcba mászós, orrunk előtt zenélős érzést nem kell keresni az LS50-nél, ez annál tágasabb és mélyebb prezentációt csinál.

Magas tartomány már sokkal jobban tetszett ennél a párosnál! Neutrális és nem agyonszínezett, nem ugrik ki a hangkép tetejéből egy éles jelenlét, de mégis rengeteg kis részletet pakol a színpadra. Mikro és makro szinten is jó, viszont nem dominálja le az élményt, csak kiegészíti a részletesség érzésével a fent jellemzett hangulatot. Nagyon messzi visszhangok nem dominálnak ugyan, inkább az egyes hangok körüli apróságokra koncentrál.

Norma IPA-140 erősítő + Wattson Madison streamer + KEF LS50 Meta hangfal

Az elmúlt hónapok alatt legtöbbször Normán hallgattam az LS50 Meta-t, mert a nálam lévő erősítők közül ez hajtotta meg a legjobban. Szerintem ez is lehet a magyarázat a fent említettekre, egyszerűen csak több és nagyobb erő kell a KEF-nek. Normával a basszusok elképesztőek, sokkal mélyebbre megy, testesebb, nagyobb és hatásosabb. Akkora hangja lett a hangfalnak, mintha nem is ugyanazon két doboz szólna. A hajlandóság ott van, a rugalmasság is és lehet ezzel játszadozni kedvünkre. Kontroll pont jó, hiszen nem megy a mennyiség kárára a feszesség úgy, mint a Hegel párosnál.

Ugyanazon zenéket végighallgatva kivétel nélkül mindegyik jobban tetszik és a “problémáim” kevésbé jelennek meg. Gustavo Santaolalla – Longing száma kontrasztosabb, teltebb és élettel telibb élményt ad. Húrpendülések éle, zizgése és zajai intenzívebben megjelennek, a mélyebb, búgós tónus sem jön elő már, amit a Hegel párosnál kritizáltam. Buddy Guy – Hard Time Killing is jó példa a különbségre. A sötétségből hirtelen előtörnek az induló pengetések, nincs felesleges fátyol, fedettség vagy tompa érzet. Ez gondolom részben a magasak nyitottságáról és fényéről is szól, amit a Norma csinál általában. Hegel elég sötét hátteret rajzol, viszont ez a magas frekvenciák légies részletezésének kárára megy, míg az IPA-140 felkapcsolja a villanyt és erőteljesen kinyílik a KEF LS50 Meta hangképe.

Ízlés dolga ez is, de személy szerint ezt sokkal szívesebben hallgatom, míg a Hegel + KEF kombót inkább “kritikusan” tudtam csak élvezni.

Wattson Madison DAC/streamer + Lyngdorf SDA-2400 végfok + KEF LS50 Meta hangfal

Zárásképpen bekötöttem a Lyngdorf SDA-2400 végfokot a Norma helyett, a streamer/DAC maradt a Wattson Madison. Ez a lánc is jobban tetszett, mint a Hegel, de nem annyira, mint a Norma. Valahova a kettő közé tudnám helyezni stílusban, viszont közelebb áll a Norma pároshoz, mint a Hegelhez. Élesebb körvonalak a közép tartományban, több fény és kontrasztosabb előadásmód. A Hegel párosnál tapasztalt mélyebb orgánum jóval kevésbé dominál, ezért is a kihegyezettebb hatás. Hasonlóan a Hegelhez, itt is vágytam még több izgalomra, szóval ennyi pénzért inkább egy kisebb Norma IPA-70-et választanék, olcsóbb forrással az LS50-hez.

Összességében a KEF LS50 Meta hangfal egy kiemelkedően komolyan megépített doboz, rengeteg egyedi fejlesztéssel és ötlettel. Karaktere csillapított, csendes és kiegyensúlyozott, ami egyszerre az előnye és hátránya is. Külseje miatt rengeteg ember szimpatizál vele, viszont ez inkább való tudatos, tapasztaltabb vásárlóknak, akik már számtalan dolgot hallottak és úgy kötöttek ki ennél a konklúziónál. Párosításra és zenei stílusokra érzékeny, nagyon nem mindegy, hogy mivel hajtjuk és mit hallgatunk rajta. Akinek ez való, annak rengeteg más sugárzó egyáltalán nem, és pont itt rejlik ennek a különlegessége, egyedisége.