KEF KF92 aktív mélyláda teszt

Mint említettük, kategóriájukban tisztességesen helytálltak az általunk tesztelt KEF Kube mélyládák, de egészen más elvárásokat kell teljesíteni egy 200-300 ezer forintos példánynak, mint egy közel 820 000 forintosnak, amennyibe a KF92 kerül. Ebben a magasságban súlyos hibának számít az, amit lejjebb simán megbocsájtunk. Szerencsére a csúcskategóriában ritkán találkozunk kritizálható jelenségekkel, jó példa erre a KF92, de mielőtt a tudását méltatnánk, sorra vesszük a fizikai, technikai tulajdonságait.

Meglepően kistermetű, roppant masszív, merev, majdnem-kocka a KEF KF92, hozzá nem értő szkeptikusok biztosan felteszik a kérdést: mi kerül ezen 820 000 forintba? Nem a térfogata alapján árazták, az biztos. Már sok évvel ezelőtt megtanultuk, hogy jókora pozitív meglepetéseket tudnak okozni az átlagosnál kisebb méretű hifis és házimozis eszközök. Nos, meglepetésben nem volt hiány, de ezt majd később részletezzük.

A KF92 szemből nézve - amennyiben az erősítővel átellenben lévő oldalát nevezzük elülsőnek - nem mutat semmi különöset, hacsak a KEF emblémát nem tekintjük annak. Ellenben a másik három igencsak érdekes néznivalókkal szolgál. A két átellenes oldalon elhelyezkedő, névleg 9 colos, egymásnak hátat, pontosabban mágnest fordító hangszórókat széles, műanyag keret övezi, olybá tűnik, mintha a membránok folytatásai lennének. Ez nyilván nem egyéb, mint optikai csalódás, viszont a dizájn pontozásánál figyelembe kell venni. A kettő - membrán és kerete - között nincs messziről látható gumiperem, mindössze egy igencsak mély, ám keskeny árok. Magától értetődően inverz, vagyis fordított a felfüggesztés külső alkotóeleme, ami nem számít rendkívülinek. Erősen hasonlít a B&W PV1D-hez.

Az említett keskeny rés lényegesen kisebb felületet rabol el a membrántól (melynek átmérője 167 mm) mint a szokásos slag vagy hurka méretű gumiperemek, ez több megmozgatott levegőt jelent, így mindenképpen hasznos trükk. Pláne akkora kimozdulásokkal, amiket láttunk a teszt során. Többször leírtuk, hogy szerencsésebbnek tartjuk a mérsékelt Xmax-ot, mert az kisebb torzítással jár, de ezt a fogalmat a KEF KF92-vel kapcsolatban el lehet felejteni. Akárhogy erőltettük, nem sikerült kihozni a sodrából.

A hangszórók kosara, mi más lehetne ebben a kategóriában, alumínium öntvény. Kevés és vékony küllőből épül fel, nem gátolják a levegő áramlását, nem fékezik a membrán mozgását.

Remekmívű darabok, minden porcikájukról süt az igényesség.

A mélyláda hátlapok ritkán látványosak, a KF92 ebben üdítő kivételnek számít. Egyrészt tekintélyes méretű és felületű hűtőbordák sorakoznak rajta, másrészt egy fém idom hajlik rájuk, mint valami védelmet biztosító ernyő. Feltehetően ez az egyik szerepe, a másrészt minden bizonnyal a légáramlást irányítja. A beépített Music Integrity Engine nevezetű erősítő D osztályú, összteljesítménye 1000 W, ezen testvériesen osztozik a két darab hangszóró.

Csatlakozókból és kezelőszervekből nem csak a szokásosakat kínálja, akad némi érdekesség is. Például egy ötállású EQ kapcsoló, amiről pár sorral lejjebb ejtünk néhány szót. Szintén rendkívüli a vonal kimenetek variálható magasáteresztő szűrője, ami 4 darab kétállású pöcök. Erről a kezelési leírásból tájékozódhat, az, aki alkalmazni szeretné, mi nem részletezzük. Díjaztuk a Manual/LFE kapcsolót, ezzel kiiktatható a jelútból mindaz, ami szükségtelen, ha házimozi erősítőnkre vagy processzorunkra bízzuk a keresztváltást és a szobaakusztika korrekciót.

Amennyiben nincs valami objektív akadálya, szétkapjuk tesztalanyainkat, mint majom a zsebórát. A KF92-t csak az erősítő oldaláról tudtuk (rongálás, károkozás veszélye nélkül) megbontani, a hangszórók kiszerelésével nem kísérleteztünk. A laikus és műszaki szemmel egyaránt remekműnek és bizalomgerjesztőnek látszó, részben szimmetrikus felépítésű erősítő mögött MDF lappal találtuk szembe magunkat. Ezt is díjaztuk, mert ezáltal a hangszórók kamrájának mindegyik fala egységesen sík, az erősítő oldali is csillapítóanyaggal burkolható, amit megtettek a gyárban, bár a fényképeinken nem látszik, mivel eltávolítottuk. A hangszórók tekintélyes méretű mágnesei majdnem összeérnek, hiszen kicsi a doboz, pláne a belseje. Hogy ez ne történhessen meg, a közöttük lévő hézagot gumiszerű anyaggal töltötték ki. A belső kábelezés mellett nem tudunk szó nélkül elmenni, röviden csak annyit róla, hogy igencsak vékonyka. Erre a kábelnácik biztosan azt fogják mondani, hogy arra az arasznyi távolságra nem is kell vastagabb. Lehet, de ha mi gyártanánk, 2,5 négyzetmilliméteresnél alább nem adnánk.

A felépítés kihívás elé állítja a felhasználóját, mert ahol egy előre néző membrános mélyláda remekül szól, ott nem biztos, hogy a KF92-ből ki tudjuk hozni a maximumot. A tervezők segítségnek szánták a DSP működését befolyásoló, ötállású kapcsolót (iBX - Intelligent Bass Extension), amivel az elhelyezésnek megfelelő EQ mód kiválasztásával optimalizálhatjuk a megszólaló szubbasszust. Ez leírva és elméletileg szép és jó, de egyáltalán nem biztos, és a gyakorlat ezt mutatta, hogy az lesz a legjobb választás, amit a kezelési leírásból kiolvasunk. A DSP különböző mértékben befolyásolja a frekvencia-átvitelt, akár jelentős mennyiségű hertzet veszthetünk a legalsó régióban, ha alapos tesztelgetés nélkül egyből elfogadjuk a papírformát. Szerencsére meg lehet találni az optimumot, de gyakorlott házimozisok számára sem egyszerű feladat. Mennyivel jobb lenne, ha mindezt rábízhatnánk egy beépített, mérőmikrofonos, önbemérő rendszerre!

Az ötféle EQ állás elnevezéseiből még számunkra sem volt mindegyik teljesen egyértelmű. Bár a kezelési leírás ábrái mindent világosan megmutatnak, mi mégis fűzünk hozzájuk némi kommentárt. A Room a frontsugárzók közötti, jobbra és balra sugárzó elhelyezést jelenti. A Wall nem lehet kérdéses, valamelyik oldalfal mellett, előre és hátra néző membránokkal. A Corner (sarok) is majdnem egyértelmű. Azért csak majdnem, mert a hangszórók nézhetnek a két hozzájuk legközelebbi fal felé és úgy is letehető a szubláda, hogy csak az egyik membrán támadja a falat, a másik előtt nagy szabad térség van. A Cabinet (szekrény) ugyancsak tiszta, de ki annyira elvetemült, hogy bútorba teszi a mélynyomót? Végére maradt az Apartament nevezetű EQ mód, ami tulajdonképpen szubszonikus szűrő, a 40 Hz alatti tartomány szintjét csökkenti. Ezzel a falakon leginkább áthatoló hanghullámok intenzitását mérsékelik, hogy a szomszédokkal ne legyen haragban a KF92 tulajdonos.

Eredeti, bontatlan csomagolásban érkezett hozzánk a KEF KF92, amiből egyenesen következett, hogy alaposan be kell járatni, mielőtt bármit mondanánk a hangjáról. Beillesztettük rendszerünkbe (Marantz processzor, Nordost Bass Line kábellel csatlakoztatva) és laza, könnyed feladatot osztottunk ki számára, a Boardwalk Empire (Gengszterkorzó) egyik epizódját indítottuk el. A klubban jazz zenekar játszott (akkoriban, az 1920-as évek közepén még nem mindenhol nevezték így ezt a műfajt) fúvós szekcióval, ahogy illik. Az egyik muzsikus hatalmas hangszert vett elő a széke mellől, egy tubát. Azt, hogy milyen, B; C; Esz vagy F hangolású volt, azt messziről nem sikerült megállapítanunk, ám a hangjától leesett az állunk. Tiszta, erőteljes és nagyon mély volt. Az jutott eszünkbe, ha ez a szubláda ilyesmire képes nyersen, milyen lesz bejáratás után?

Az Audio Engineers mélynyomó bejárató zajcsomagját kétszer végigfuttattuk, majd három hétig átlagos módon használtuk a KF92-t, utána következett a "hivatalos" tesztelés.

A Drive revolverlövései úgy szóltak, ahogy egy csúcskategóriás, zárt mélyládától elvárható: pontosan, feszesen. Hulk ordítása nem kifejezetten szubbasszus, de azért fürgén mozogtak a membránok, mintegy lazításképpen a hatalmas talpak földbe csapódásának tolmácsolásakor leadott elementáris energia után. Attól remegett alattunk a parketta. A különféle katonai fegyverek - gépkarabélyok, géppuska, nehézgéppuska - űrméretét precízen érzékeltette, a "fifty cal" dörgése nem hasonlított deszkával püfölt bokszzsák hangjára, mint egynémely basszreflex szubláda előadásában. Minden mintaszerűen szólalt meg.

A Valkyrie gépágyúja árnyalatnyival szolidabban "ugatott", mint ahogy mi szeretjük, a mellbevágás csak tenyérrel történt, nem szívlapáttal. Mentségéül szóljon, hogy ekkora testből és ekkora hangszórókkal nagyon nehéz lenne jobbat, többet kihozni.

Ugyanezt tapasztaltuk a San Andreas mélygarázs jelenetének lefuttatásakor és a felhőkarcolók dőlése-omlása során; lehetett volna picivel ijesztőbb. Ugyanakkor olyan mélyfrekvenciás részleteket hozott elő a KF92, amiket korábban egyáltalán nem, vagy csak halovány jelzésként hallottunk. Itt mutatkozott meg a 20 Hz-nél alacsonyabb frekvencia határérték. Azok közé tartozunk, akik ezt többre értékelik, mint a melldöngető hangnyomást.

Ha már hangnyomás, a KF92 annak mérésekor sem vallott szégyent, képes volt a műszer kijelzőjén megjeleníteni a 110 dB-t!

Ahogy minden korábbi alkalommal, ebben a tesztben is szerepet kapott Marcus Miller és a basszusgitárja. Eszméletlen klasszul, pontosan, megfogottan, részletezően pengett az összes húr, és amikor püfölte a hangszer testét, azt mi a sajátunkon éreztük.

Egyik kedvencünk Chris Botti bostoni koncertje, amelyben a szimfonikus zenekar mellett dobos és gitárosok is muzsikálnak. A Dolby True HD hangsáv olyan minőségű, ami a zenei élvezet nyújtása mellett tesztelésre is alkalmas. Nálunk, ami a szubbasszust illeti, még soha nem szólt ennyire jól ez a lemez, pedig vendégeskedett itt jó néhány csúcs mélyláda.

A DALI CD VOL.4 remek muzsikái közül He Xiu Tan - Earth Drums című számának hallgatásakor szinte elaléltunk a gyönyörtől. Irdatlan mélységű és mennyiségű dobhang árasztotta el a szobánkat. Ezt sokáig fogjuk emlegetni és hiányolni, miután tesztalanyunkat visszakéri a forgalmazója.

Az említett tubát is meghallgattuk bejáratás után, annak ellenére lenyűgözően szólt, hogy nem kifejezetten audiofil minőségű a (DTS core) hangsávja annak a sorozatnak. Talán a Blu-ray változaté már igen, de sajnos azt nem vettük meg.

A frekvencia-átvitel mérését a szokásos módon végeztük el: a mikrofon a kanapé középső ülésén helyet foglaló ember mellmagasságában volt (folyamatosan látnunk kellett a kijelzőjét) és 1/3 oktávos mérőjeleket szólaltattunk meg. A 11 hertzet nem tudtuk prezentálni, viszont a 20 a 25-tel és a 31,5-tel szinte teljesen azonos hangnyomással szólalt meg! Ezért bizony csillagos ötös járna az iskolában, mi 5 csillagot adtunk. De csak képzeletben, mert értékelési táblázatunkban - egyelőre - nincs ilyen, frekvencia-átvitel sor. Elhisszük azt a 11 hertzet, mert tapasztalatunk szerint a KEF nem a túlzásairól ismert cég és ha egy mélyláda képes 20 Hz-ig lineáris frekvencia-átvitelre, azzal a legmagasabb (vagy inkább legalacsonyabb?) elvárásoknak megfelel.

Egészen különös, egyedi dilemmában voltunk a pontozás, illetve csillag osztás során. Szívünk szerint 5,5-re értékelnénk a KF92 zenei képességeit, de arra nincs lehetőség, viszont valami módon jelezni, érzékeltetni kell, hogy kivételes, amit előadott, amikor a különféle hangszereket - nagybőgőt, zongorát, basszustubát, orgonát - kellett megszólaltatnia. Ha valamire, hát erre pontosan illik az audiofil jelző.

Más lehetőségünk nem lévén, a házimozira adott csillagokból vettünk el egy felet. Hangsúlyozzuk, ez nem jelent negatívumot, mert filmekkel is remekelt ez a mélyláda.

Szintén az értékeléshez tartozó magyarázat, hogy a hangnyomást, ahogy az összes csillagot kizárólag árkategórián belül szabad más szubládákéval összehasonlítani.

A KEF KF92 egy igazi kuriózum! Felépítését, kivitelét, szolgáltatásait és hangját tekintve egyaránt. Kis és közepes méretű szobákat, úgy 30 négyzetméterig csordultig tölt szubbasszussal, mindenféle elhelyezésben alkalmazható. Leginkább azoknak ajánljuk, akik többre becsülik a feszes, pontos és részletező hangot, mint az ezek rovására mellkast püfölő döngetést.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Kivételesen pontos, feszes, gyors és részletező hang

+ A fentiekből következően zenére kifejezetten ajánlott

+ Szinte tökéletes kidolgozás, tetszetős formaterv

- Önbemérő, mikrofonos EQ-val sokkal könnyebb lenne a felhasználók dolga

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu