Az eltelt évek alatt a készülékeik megjelenése alig változott, de az előlap egyre vonzóbbá vált. Ez a kevesebb gombnak köszönhető, amiből csak a legfontosabbak maradtak. Ezüst és fekete színben rendelhetők. Nekem a fekete jön be jobban, ezt nézve tudok leginkább a zenére koncentrálni. Az Atoll készülékeken nincsenek erős fények, sem felesleges csillogás.
A francia gyártó négy kategóriában épít erősítőket és CD lejátszókat. A jelölésük 100-400-ig terjed. A hangalakat és a kábelezést mástól kell beszerezni, ilyenek nincsenek a kínálatban. Szerintem ez így rendben van, mert magas szinten lehet a minőség ellenőrzést végezni – ahogy ezt a saját szememmel is láttam. Elvük, hogy a saját gyárukban szerelnek össze mindent, és amit csak lehet, helyi forrásokból vásárolnak meg. Igen, a fenntarthatóság az audió iparban is egyre fontosabb.
Atoll SDA200 Signature általános bemutatás:
Az SDA200 nehéz. Úgy is mondhatnám, hogy nagyon nehéz, a maga 13 kilójával. Két nagy toroid trafója akkora, hogy még egy jóval nagyobb erősítőnek is becsületére válna. Nyolc nagy méretű kapacitás biztosítja az egyenletes tápellátást.
Alul található a digitális rész amely Burr-Brown (Texas Instruments) 1792A DAC chipet használ. Ugyanez a chipset a CD200-ban is megtalálható.
A funkció kínálata széles. AB osztályú 200 W 4 ohmos erősítő, amely hálózati lejátszó, DAC és fejhallgató erősítőként is használható. Ára 3000 Euro körül mozog. Ebben az árban a riválisok a Cambridge Audio Evo 150, a Lyngdorf TDAI-2170, vagy a Naim Uniti Atom, hogy csak néhányat említsek.
Az utóbbi időben sokféle all-in-one eszköz jelent meg a piacon, és úgy vélem, egyre többen fogják ezeket választani. Kompakt, komplett, könnyen használható. Végső soron a legtöbben ezt keresik. Ha nincs szüksége erősítőre, javaslom az Atoll ST200 streamer választását.
Csatlakozó kínálat, és megjelenés:
A front panelen két nagy forgató gomb van a színes kijelző mellett. A jobb oldali a hangerő, a bal oldali a menü, és bemenet választó. A fekete változaton alig látható a fejhallgató kimenet és az USB port. Ám ott vannak, ami a rugalmas használat módot erősíti.
A front panel díszítő motívuma szépen átjön az ezüst változaton, a feketén szinte láthatatlan. Érdekes, hogy más gyártók esetében az ezüst a kedvencem, de az Atoll feketében volt számomra nyerő, mert olyan lopakodó stílusú.
Hátul bőséges a csatlakozó kínálat. Két analóg RCA bemenet, és egy előerősítő kimenet. Két optikai, két koaxiális, második USB-A és Ethernet a digitális forrásokhoz. A koronát egy robusztus hangszóró kimenet teszi rá fel.
Atoll CD200 Signature általános bemutatás:
A CD200 egy átlagos CD lejátszó mindenféle rongyrázás nélkül. Első pillantásra semmi különös nincs benne, de a látszat csal. Tisztességes A-osztályú analóg kimeneti fokozata van, a transzport egység a TEAC-tól származik, és több lineáris tápegység látja el energiával külön az analóg, és a digitális részeket.
A lemezfiók lassan, és csendesen nyílik, ugyanez igaz a beolvasásra. Ez egy audio alkalmazásokra optimalizált finom mechanika. Nem az abszolút csúcskategória, vagy ennél nagyobb is, de a 200-as sorozat árkategóriájához kiválóan illeszkedik. A komolyabb mechanikához, és a duál konverterhez a lécet a 400-as szériáig kell emelni, de ettől függetlenül erre sem lehet sok panasz, ahogy az majd a hangzás értékelésben kiderül.
A front panelen csak annyi gomb található, hogy a lemez betöltés rituálét ki tudja szolgálni. A hátlapon analóg és kétféle digitális kimenet található. Ez lehetőséget ad arra, hogy később, ha jobb DAC-ot akar, használhatja futóműként is. Valószínűnek tartom, hogy a Burr-Brown beépített analóg konverter hangja hosszú ideig ki fogja szolgálni. Ha a DAC már adott a rendszerében, az Atoll DR200 futómű választása javasolt.
A gyártó egyébként hisz ebben a chipset-ben, mert a külön megvásárolható DAC kártya fejlesztő modulokban is ezt használja.
A vezérlés módok:
Mindkét eszköz vezérelhető az előlap gombokkal vagy a távvezérlővel, illetve az Atoll alkalmazáson keresztül. Az alkalmazás stabil, nem omlik össze, és egészen gyors. Nem tűnik túl modern megjelenésnek a mappák használata miatt, de semmi gondom nem volt vele a tesztelés során.
A multi funkciós távvezérlő mindkét készüléket viszi. Kedvencen a streamer távjának középső része volt, a cursor gombokkal. Ezt használtam a legtöbbet.
A rendszer bemutatása:
Az Atoll SDA200 többféle hangfalhoz is volt csatlakoztatva. A Revel Performa M126Be Ricable Magnus Speaker MKII kábelekkel. A CD200-at a Line 1 bemenetéhez csatlakoztattam Ricable Magnus Signal RCA kábelekkel. Nem volt jelentős különbség az analóg, vagy digitális bemenet csatlakozás módok között.
Az Ethernet kábel egyedi gyártású volt. Meghallgattam továbbá Bowers 606S2, és Vienna Acoustics Haydn Jubilee hangfalakkal is. Minden hangfal esetében hagyta annak karakterét érvényesülni, ami nagyon tetszett benne.
Az Atoll hang:
Az SDA200 hangja telt, kerek, robusztus, ütős és mélyben erőteljes. Az egyensúly szinte tökéletes. Az AB osztályú erősítője kiváló munkát végez. A streaming a Tidalról, vagy a Qobuzról élvezetes. A hangzás levegős, de ugyanakkor telt, ami ritka kombináció.
Végül is elegendő a streaming erősítőről beszélnem, mert gyakrabban ez fog rendszert alkotni egy hangfallal. A CD200 hangzás világa hasonló, ezt sok lemez meghallgatása után mondhatom. A DAC megegyezik, a hangzás nagy részét pedig a másik Atoll kiváló erősítője támogatja. A vonal bemenetei mindenesetre elsőrangúak.
A kritikus meghallgatás
Norah Jones Feels Like Home az első szám. Az album egy kiegyensúlyozatlan rendszeren csupasznak, hidegnek, vagy akár élesnek tűnhet. Semmi gondot nem okozott a francia duónak. A nagydob kellő súlyt kap, hogy a muzsikának meglegyen az alapja. Az énekhang egész jól kidolgozott, a részletek könnyen érzékelhetők, de nem ezeken van a hangsúly. Itt a hangulat a fontos, nem az analitika.
Elliott Smith New Moon. Ez egy kiváló album! Felhangosítom, és mindkét lemezt meghallgatom. Igazság az, hogy nincs mit nem szeretni ezekben a készülékekben. Megbabonázva hallgatom, beleélem magam a zenébe, amit különösen a Revels hangfalakon élvezek. Semmi nem zavar, nem módosul tonalitás, öröm velük zenélni. A hang nem annyira kifinomult, mint a mindennapokban használt Sonnet Morpheus esetében, de ez nem is várható el, ez utóbbi nagyon más árkategória. Energikus, a mély tartományban sok erővel. Tapasztalatból mondhatom, hogy az Atoll készülékek soha nem hidegek és analitikusak.
The Water Station Loyality című albuma a CD lejátszóba betöltve a kijelzőn feliratokat jelenített meg, ami kellemes extra.
Azonnal érzékelhető a kellemes mélytartományt, ami szintén Atoll jellegzetesség. Tamara Lindeman hangja lágy, elbűvölő. Nincs éle, lazán áramló. A címadó dalban a vonósoknak súlyuk van, és szépen hosszan zengenek. Tényleg megadja az érzést, hogy felfedezem a lemezeimet, bármit is teszek a TEAC mechanika tálcájára. Nagyon jól szól. Ha nem akarja analizálni a muzsikát, egyszerűen hallgassa, és élvezze.
A Burr-Brown chipset a különálló tápellátással nyugodt, folyékony hangzást biztosít. Hosszan hallgatható.
Itt az ideje némi elektronikus erőszaknak, amit a Fila Brazillia hoz el. A brit duó a dél-amerikai ritmusokból, és a groove stílusból merít ihletet. A Phoebus Burmal tele van frenetikus effektekkel, amik az egyik oldalról a másikra pattognak. Be kell vallanom, hogy az SDA200 nem a leggyorsabb erősítő, de a ritmika ennek ellenére elfogadható. Vannak olyan erősítők, amelyek gyorsabbak, és nyíltabbak, de ezek általában nem kínálnak ilyen dinamikát és lendületet.
A Tidal és Qobuz streaming:
Itt a hang más, lágyabb, kevésbé hegyes, de még mindig rengeteg benne a levegő és ütős. Sok múlik a streamer egységen, de a lejátszás minősége állandó, nem panaszkodhatok. Cat Stevens Tea for the Tillerman számában a gitár különösen színes, folyékony, és rengeteg benne a részlet. A nyílt bemutatás módjában nincs élesség, vagy mesterkéltség. Elragadó.
A Mindenségét neki… Milyen jók lettek ezek a cuccok az eltelt évek alatt!
Kinek ajánlom?
Akinek tetszik a letisztult megjelenése, és persze a hangja. A funkcionalitással nem lesz gondja, a hangzás minden forrásról kiváló.
Az Atoll hűséges tábort épített, mondhatni a gyári hangját árulja. Kerek, telt hang kellő mennyiségű részlettel, ami a muzikalitásra és a kikapcsolódásra összpontosít. Lazább, de ennek ellenére dinamikus és ütős.
A CD200-at melegen ajánlom azoknak, akik megfizethető és felhasználóbarát lejátszót szeretnének. A hangja soha nem lesz éles, nem szól hidegen, és többet tud, mint első pillantásra gondolná.
Összehasonlítás:
A Cambridge Audio Evo 150 kompaktabb, más stílusú megjelenésben. A kijelzőjén több információ jelenik meg. A hangja teljesen más a digitális erősítés miatt, a hangfalak tekintetében válogatós.
A Lyngdorf TDAI-1120 Room Perfect funkciója előny lehet, de a korlátozott 60 W D-osztályú erősítés, és a kevesebb csatlakozás miatt nem igazi versenytárs. A hangfalak tekintetében nagyon válogatós, 6 ohmos impedancia esetén nagyobb hangerőn problémába ütközhet.
Következtetés:
Mi mást mondhatnék erről a duóról? Az Atoll SDA200 egy nagyon jó minden-az-egyben eszköz. Az erősítője nagyszerű, tele energiával és dinamikával. A beépített DAC kiváló, és bőséges csatlakozó kínálattal rendelkezik. Az alkalmazása nem igazán látványos, de stabil. A távvezérlője pedig kiváló.
Bár kezdetben kevesebb figyelmet fordítottam a CD200-ra, több kellemes meglepetéssel is szolgált. Analógos a hangja, könnyen kezelhető, és csendes. A beépített DAC van olyan minőségű, hogy nem akar majd gyorsan másikat keresni. Amikor pedig előre lépne, használhatja tovább futóműként a digitális kimenetein.
Rövid értékelés az eredeti nyelven
Írta: Door Geoffrey
Forrás és képek: Alpha-Audio és Atoll
Forrás: Audiophil-szalon.hu
