Focal Vestia N°4 álló hangfal teszt

A Focal igazán nagy térbe viszi el az otthon melegét

Mivel a Focal Vestia N°4 valóban nem nevezhető kicsinek, és a gyártó is legalább 25 m2-es alapterületű szobákba ajánlja, ezért adott volt, hogy az Audio Forum budapesti szaküzletében hallgassuk meg, ahol a megfelelő elektronikák mellett megfelelő méretű helységet is tudtak számunkra biztosítani. A világos vagy sötét fa, illetve fényes fekete kivitelben kapható hangfal ebben az esetben is kapott műbőr bevonatot, ami egyedül a világos fa oldalburkolattal rendelkező változat esetében világos. Csupán háromféle változatban kapható tehát a Vestia N°4, de szerintünk
ez bőven elég ahhoz, hogy bármilyen környezetbe kiválaszthassuk a számunkra megfelelőt. Ehhez persze nagyban hozzájárul a teljes előlapon végigfutó, mágnesesen rögzíthető szövet alatti hangszórók száma és kivitele is.

A Focal itt is az "M" alakú, alumínium és magnézium ötvözetéből előállított, 25 mm-es fordított dóm TAM magassugárzót alkalmazta, ami állításuk szerint rendkívül finom és precíz magashangokat kínál a hosszan tartó, kiváló minőségű hallgatáshoz, aminek érdekében továbbfejlesztett, vízszintes hullámvezetővel vették körbe. Alatta 165 mm-es középsugárzó, valamint kettő darab 210 mm-es mélysugárzó található, amelyek membránjának alapanyaga újrahasznosított szénszál, és a Chora sorozatból már megismert Slatefiber újragondolt, minőségibb változata. A kékesárnyalatú szín megmaradt, ahogyan a porvédő sapka, a gumiperem és a minőségi öntvénykosár is, amelyek az erő mellett a megfelelő kontrolláltság és hanghűség ismérvei, főleg a Focal műhelyében.

A Vestia N°4 alapvetően egymással párhuzamos oldallapokkal rendelkezik, de itt is alkalmazták a fixen rögzített alumínium talpat, ami a hangfalnak ad egy dőlést, így jobban terjed a zene a hallgató irányába. A történet itt még nem állt meg, hiszen a Focal a Powerflow basszreflex rendszert is egyénibbé varázsolta, hiszen elől és hátul is találunk egy lekerekített kimeneti nyílást. Ezáltal nem csupán a mélyszekció terjedelmén sikerült növelniük, hanem annak a minőségén is jelentősen javítaniuk, hiszen nem történik dinamikai tömörítés. Pluszban fémkúpokat is csavarozhatunk a hangfalak talpának aljába, ami jól jöhet az esetlegesen fellépő rezonanciák elvezetésében, hiszen méretes és nehéz ez a Vestia. A gyártó szerint a hangfal kombinálható például a SUB 600P mélynyomóval is, ami valószínűleg akkor jöhet jól, vagy lehet rá szükségünk, ha a Vestia N°4-et házimozi rendszer frontsugárzóiként szeretnénk használni.

Ezek a Franciaországban, a saját műhelyeikben készült hangfalak a Vestia korábban megismert típusaihoz hasonlóan az otthon melegét hivatottak eljuttatni a szobánkba, de igazán nagy volumenben. Az ultramerev MDF-ből készült oldallapokhoz, a stabil és magabiztos kiálláshoz, az apró, gondos díszítőelemek mellett ebben az esetben is szemet szúrt a hangszórót védő szövet, aminek a keretéből az anyagot továbbra is kispórolták, amit ezúttal is csak elfogadni tudunk, megérteni nem igazán. Viszont, amennyiben a hang kárpótolni tud minket, amire bőven van esély, akkor ez tényleg csak egy olyan apró negatívum, amit gyorsan el is felejthetünk!

Ebben segítségünkre volt a Naim NSC 222 előfok/streamer és NAP 250 végfok, valamint QED Signature Genesis Spiral hangfalkábelek, aztán a bemelegítést követően jöhetett a meghallgatás, hiszen a hangfalpár teljesen bejáratva várja a hallgatókat a bemutatóteremben.

Határozottan és nagyon stabilan

A Focal Vestia legnagyobb hangdoboza a korábbi modellek ismeretében nem okozott igazi meglepetést, hiszen abszolút hozta a már megismert karaktert, csak egy megemelt szinten. Tapasztalataink alapján valóban szüksége volt a nagy térre, a falaktól való jókora távolságra, mert lendületből, energiából nem spórolt, de ezt a fizikuma, valamint a dupla 210 mm-es Slatefiber mélyhangszóró ismeretében el is vártuk. A lényeg viszont nem kizárólag ezen volt. A Focal a magas és középtartomány tiszta reprodukcióját mindig is rendkívül fontosnak tartotta, nem történt ez másképpen itt sem. A sorozat tagjai közül talán itt lehetett azt legjobban érezni, hogy a 25
mm-es alumínium/magnézium magassugárzó mennyire jól sikerült darab, és őrzi a francia cég összetéveszthetetlen stílusjegyeit. Minden esetben kitűnt stílusos, finom, aprólékos stílusa, ami mégis természetes és kiegyensúlyozott maradt, a középsugárzóval pedig remek párost alkotott.

A mélyszekció sem tolta túl magát, pedig nagyon adott lett volna, viszont ne felejtsük el, hogy francia termékről van szó, tehát a könnyedségnek és a pontosságnak nagy szerepe kell, hogy legyen. Egy amerikai gyártó ilyen méretekkel megáldott hangfala biztosan letépné a fejünket magas kivezérlési szinten, vagy szétterülne, mint a medve bundája a lábunk előtt, ha nincs meg a megfelelő kontrol, stabil kivitelezés és okosan tervezett, majd kialakított reflexrendszer. A Focal viszont mindezekre gondosan odafigyelt ezúttal is, ezért nem szabadult ránk a pokol, pedig a basszustartomány nagyon is rendben volt, semmi hiányérzet nem keletkezett a hallgatás során. Nem fukarkodtunk a hangerővel és a zeneszámokkal sem, ráadásul próbáltunk olyanokat összeválogatni, amelyek teljes élvezeti értékéhez nagyobb hangerő kell, ha már egyszer adott a fizikum, és a Focal is ezt preferálja.

A remek budapesti Rammstein koncertet követően adott volt, hogy a bandától hallgassunk valamit, ami most a klasszikus Du Hast remixe volt, és bár nem kaptuk meg az élő zene varázsát, lehetetlen is lett volna visszaadni, de azért a nagy Vestia rendesen odatette magát. A basszust éreztük a testünkben végig, de érdekes módon akkor varázsolt el minket inkább a hangfal, amikor elektronikus részekhez érkezett a dal, és a hangjegyek szépen leváltak, majd terjedtek a korántsem kicsi térben. A zúzásnál volt némi összemosódás, de ez abszolút a keverésnek köszönhető, tehát el kellett ismernünk, hogy a Vestia N°4 állta a sarat.

Michel Petrucciani tokiói koncertje következett ezután, aminek a keverésébe már nem lehetett belekötni, és a Focal is könnyedén a komfortzónájába került. Nagy, de nem túlméretezett színpad, életnagyságú zenészek, vérpezsdítő, ugyanakkor finom hangulat, kellemes közönségzaj és dinamika. Steve Gadd dobszólója fergetegessé vált, de itt sem volt semmi túlzás, inkább súly és precizitás, továbbá lazaság, amit csak egy vérprofi zenésztől és hangfaltól kaphatunk meg. A Vestia N°4 pedig profi. Jazzkoncerthez hűen az előadás nem volt túldimenzionált, inkább analógos maradt, persze kellő szellősséggel körítve. A ritmika hibátlan volt, a dallamkövetés is, és a koncert hangulata is hibátlanul átjött, hiszen a zenészek nagyon pontosan és arányosan voltak elhelyezve a tágas színpadon.

Max Richter - November című, filmzeneként is használt, immár klasszikusnak is titulálható tétele jött ezután, ahol a szólóhegedűé a főszerep, ami tulajdonképpen szünet nélkül szól végig, a kíséret meg sokszor morajlóan, fantáziadúsan és nagyon dominánsan lép be. Lendület, kiegyensúlyozottság és arányosság- ezek a titulusok jutottak az eszünkbe, hiszen hatalmas megmozgatott levegőtömeget kaptunk, a Focal meg bírta a terhelést, nem tapasztaltunk torzítást, a basszus továbbra is megfogott maradt, de amikor kellett, akkor nagyon meg tudta mutatni a jelenlétét. Petruccianit hallgatva is nagyon könnyen bele tudtunk feledkezni az előadásba, ez itt szintén adott volt, lazán be tudtuk csukni közben a szemünket, hiszen jó érzés volt, hogy a hatalmas mennyiség megfelelő minőséggel is párosult, ami belekapaszkodott az audiofil szegmens aljába, és azt nem is volt hajlandó elengedni.

Elektronikus zenék terén a Kraftwerknek adtunk teret ezúttal, tőlük is a The Mix albumnak, amiben remek változatai szerepelnek az eredeti klasszikusoknak. A Vestia N°4 itt sem jött zavarba, hiszen beverte a cölöpöt, ha az következett a dalban, utána meg kissé selymes, melegebb tónusú szintetizátorszőnyeget terített elénk. Remek tempót diktált, izgalmasan pulzált a germán gépzenekar, minket pedig a mellett, hogy visszarepített az időben, kellő izgalomba is tudott hozni. Maradt a nagyvolumenű előadás, amihez továbbra is szükséges volt a nagyobb hangerő, a kellő tér meg elengedhetetlen, de ezek birtokában, nagyszerű szórakozást tudott nyújtani, és megmaradt
még mindig túlzásoktól mentesnek.

A hallottak alapján, és a Focal állítása szerint is ez a Vestia bőven alkalmas házimozi frontsugárzónak, amihez külön mélynyomót is ajánlanak. Ez a hallottak alapján nem is meglepő, hiszen zenére bőven megfelelő a basszus, de filmek effektjeihez, koncertfelvételek lábdobjához elengedhetetlen egy mélyláda, amiből azért rendesen akad a cég kínálatában, a Vestia sorozaton belül is. Azt kipróbálni ugyan nem volt lehetőségünk, de a széria eddig megismert tagjainak produkcióját alapul véve, nem gondoljuk azt, hogy rossz alternatívát kínálnak.

Összegzés, ajánlás

A Focal Vestia sorozatban eddig nem csalódtunk, és szerencsére most sem. Egyértelműen nagyobb nappalival rendelkezőknek ajánlott, akik szeretik a zenéjüket hangosan, energikusan, de kellő tapintattal és árnyaltsággal hallgatni. Nos, a Vestia N°4 nekik remek alternatíva lehet, ráadásul a külseje is mutatós, de a kelleténél jobban nem hívja fel magára a figyelmet, ahogyan a termete sem, pedig nem egy filigrán alkat. Az ára már bőven egymillió forint fölött van, de a mennyiség minőséggel és stílussal párosul, ráadásul műfajfüggetlennek ismertük meg, tehát manapság ez reálisnak mondható. Mélyládával kiegészítve tökéletes lehet házimozira is annak, aki megteheti azt, hogy ezen a téren is nagyban gondolkozzon. Mindenképpen érdemes meghallgatni az Audio Forum budapesti bemutatótermében ezt a hangfalat annak, akinek nem mindegy, hogy mire költ el ennyi pénzt, hiszen ebben az esetben kézzelfogható értéket vihet haza, ha elég nagy az autója.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Nagyvolumenű előadás nagy hangfalból, ami betartja az arányokat, és nem esik túlzásokba

+ Erős, határozott, de nagyon megfogott mélytartomány

+ A Focal a magas- és középtartomány terén továbbra is kompromisszummentes maradt

+ Sokáig hallgatható, érzelmektől sem mentes előadás, ami hangosan is sokáig élvezetes marad

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu