Hírek, újdonságok

Cambridge Audio EVO150 bemutató - The Absolute Sound

bartimex
2024.01.30 10:51
Cambridge Audio EVO150 bemutató - The Absolute Sound

Évek óta Cambridge Audio készülék az elsődleges streaming eszközöm. Ismerem a márkanevet, ismerem a hangjukat, ezért izgatottan vártam, hogy meghallgathassam az EVO150 minden az egyben készüléküket.

Amikor kibontottam, nem csak a mérete, de a széles funkció kínálata is meglepett. Hogy férhet ennyi minden bele ekkora dobozba? A Hi-Fi világ a kényelmetlenség megszállottja, ahol a kis méret, az egyszerű kezelhetőség azonnali ellenérzést válthat ki. A kemény magos audiofil emiatt soha nem ad esélyt az ilyen berendezéseknek. A kényelem és a kisebb méret a széles zenehallgató tömegnek szól, nem pedig azoknak, akik állandóan a csöves erősítőjükön bütykölnek, és imádják az olvadt forrasztó ón illatát. Igazság az, hogy sok cég és még a tesztelő pilóták legtöbbje is többre értékeli a súlyt, a meleget és a nyűgöt a kényelem ellenében. Ám én azért vagyok itt, hogy elmondjam, van más út is. A kényelem jó, a kényelem a jövő. Szóval, éljen a kényelem!

Nézzük meg közelebbről:

Kezdjük a hátlappal. Ezt elnézve az EVO150-et nem lehet egyszerűséggel vádolni, alig látom a fától az erdőt, de elfogadom. A szokásos ismertetés az, hogy ez egy minden az egyben integrált erősítő, ami rengeteg funkciót kínál kis méretben. 150 W teljesítményt ad le a Hypex NCore D-osztályú moduljaival, ami azt jelenti, hogy rengeteg energiája van, de hűvösen, és hatékonyan működik. Én történetesen a hűvös hatékonyság híve vagyok, nem igazán kedvelem a hatalmas erősítőket, amelyek félállásban főzőlapként funkcionálnak.

A Cambridge Audio EVO150 valóban rengeteg bemeneti opciót kínál. MM lemezjátszó, RCA, XLR analóg, optikai, koaxiális, USB külső tároló, USB Audio, és HDMI ARC. A streaming pedig AirPlay 2, Chromecast, Spotify Connect, Tidal, Qobuz, Roon Ready. Álljon meg egy pillanatra, és gondolja végig. Ez gyakorlatilag egy mindent felölelő kínálat. Különlegesség a Chromecast. Hány ember használja? Nem sok, de akkor is benne van.

Ezeken túl van neki fejhallgató kimenete, aljzattal és Bluetooth formában, előerősítő kimenet, mélysugárzó kimenet, és két pár átkapcsolható hangszóró kimenet. Wi-Fi, Ethernet port, és széles USB formátum támogatás (többek között ALAC, FLAC, WAV). A DAC egy jó hangú ESS Sabre ES9018K2M.

Bár sokat beszélek az értékeléseimben a berendezés kialakításáról, csak most jutottam oda, hogy az EVO 150 egyik kiemelkedő tulajdonságáról, a formatervről tehetek említést. A forma szemből téglalap, bal oldalon nagy kijelzővel, jobb oldalon pedig kettős gyűrűs nagy gombbal. A nagy színes LCD kijelző szép, és néhány alig észrevehető nyomógombot is találhat rajta a funkciók vezérléséhez. Az oldal panelek mágnesesen kapcsolódnak, eltávolíthatók, és két féle választható belőlük. Az egyik fekete hullámos, a másik fa erezetes. Én a feketéket hagytam rajta. Összességében úgy tűnik, hogy a Cambridge Audio komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a belső rugalmassághoz esztétikai rugalmasságot adjon hozzá. A fa erezet nem fogja a vintage bútor környezetet rombolni, és így a modern funkciókat ebbe a miliőbe is becsempészheti.

Nem csodálom, ha belefáradt a specifikációkba, de okkal tettem. Az EVO az All-In-One kategóriába sorolt berendezés, és kétséget sem hagy afelől, hogy tényleg az is. A hátlap a méret miatt szűkös, de a sok funkció miatt szükséges. Mikor túljutottam a csatlakozásokon, és a beállításokon, az EVO-150 eltűnt a szobámban. A zenehallgató szobámban van egy elsődleges rendszerem, de esküszöm, hogy legfeljebb egy tucatszor gondoltam rá, elsősorban a kritikus meghallgatások alkalmával. A normál használat közben az EVO beleolvadt az életembe, és az irodám környezetébe.

A beállítás egyszerű volt a StreamMagic alkalmazással. Én többnyire csak a beállításokhoz és a frissítésekhez használtam. A hálózat lejátszás funkciók könnyen kezelhetők. Bár van benne hangszín szabályzás, én nem használtam, de lesz, akinek tetszeni fog a lehetőség. Elsősorban NAS tartalmakat hallgatok rajta, amit a Roon vezérel, így nekem a vezérlő alkalmazás nem is kell. Természetesen azok, akik nem használnak Roon felületet, azok megelégedéssel vezérelhetik vele.

Miután bekerült az irodámba perceken belül zenéltem vele. Tényleg csak hangfalakat kell hozzá csatlakoztatni, aztán a forrásokat, és kész. Én a lemezjátszó bemenettel kezdtem. Amúgy az eszköz rengeteg bemenettel és opcióval rendelkezik, és gyorsan testre szabható. Ha hegedülni akar vele, hát hegedülni fog. Ebben rejlik egy többfunkciós készülék szépsége. Egyszerűen mindent tud, és egyszerű a használata is.

Szóval elsőként a Phono bemenet. Mivel csak MM hangszedőt támogat, a Zu Audio DL-103-at lecseréltem egy Grado Blue mozgó mágnesesre. Nagy rajongója vagyok, és úgy vélem, hogy a belépő kategóriában ez egy kiváló választás.

Feltettem a Blue Note kiadású Geri Allen Twenty One című lemezt. Geri Allen zongorán, Ron Carter basszusgitáron és Tony Williams pedig dobon játszik. Fantasztikus összeállítás. Az EVO hangja szép csillogással szólaltatta meg a zongorát, a legfelső részen is. A basszusban volt némi lágyság, a lábdobban érzékeltem egy kevés pépes hangot. Ennek ellenére egészen természetesnek találtam, meglepő tisztasággal zenélt a közép tartományon. A semlegesség meleg oldalán van a hangja, és egészen jól dolgozott együtt a Grando-val, ami kicsit meglepett, mert a Cambridge hangzás profilja szerintem más. Talán az a leg beszédesebb, hogy sok időt töltöttem LP hallgatással, és egyszer sem éreztem késztetést, hogy átmenjek a referencia rendszeremhez. Egyébként minden tulajdonságát egybe véve talán a lemezjátszó előerősítője az EVO150 leggyengébb pontja, az erősségei más funkciókban rejlenek.

Jó hír azok számára, akik a bakelitet komolyabban gondolják, hogy az AUX bemenetére külső Phono előerősítő csatlakoztatható, így az LP hangzás magasabb szintre emelhető. Én megtettem, és ez a következő általam tesztelt bemenet.

Az EVO vinyl bemutatója így már lenyűgözött. Általános stílusa tiszta, gyors és egészen élethű a legtöbb alkalmazásban. A basszus dob ütött, a gitárnak súlya van, a közepe ropogós, és részlet gazdag. A korábban említett lemezen Tony Williams seprése például kifejezetten tetszett. A 150-es kifinomult módon mutatta meg a halk részleteket. Csak egy apró baj van a bemenet kínálattal, hogy mindössze egy pár analóg RCA csatlakozást kínál, amit ha elhasznál a phono előerősítő csatlakoztatásához, nem marad több. Persze más módon millió lehetősége van, így valószínűleg nem lesz probléma, de ezzel kalkuláljon a rendszer tervezésekor.

Aztán belevágtam a streaming funkciók tesztelésébe. A hálózat lejátszás jelen esetben elégtelennek tűnik, mert szinte bármilyen elérhető fájltípust vagy szolgáltatást képes megszólaltatni. Ez biztosan problémát okozna, ha a StreamMagic nem lenne eléggé intuitív. A sokféle szerverről képes a lejátszásra, de számomra a legjobb a Roon kompatibilitás, és leginkább Roon végpontként használtam.

Természetesen kipróbáltam a saját appon keresztül a NAS szerveremről is. A StreamMagic használatával elindítottam a Miyasaka+5 Animals Garden albumának 48 Hz/24 bites FLAC verzióját. Pompás jelenlét érzettel reprodukálta a címadó dalt. Az átvitel széles, a színpad mély. A dobok hátul vannak, és amikor a muzsika felpörög, egyre erőteljesebbé válnak. A basszus sziklaszilárd, a ritmus pontos. A heves mélytartomány nem nyomja el a zongora szépségét. A kürtök sikoltása mellett is szépen a maguk helyén maradtak ami az EVO-150 semlegességének ékes bizonyítéka.

Kate Bush The Dreaming albumának Suspended in Gaffa című száma Roon MQA verzióban. A dobok ütősek, és a lüktető mély aláfestés szépen egyben tartotta a dalt. Gossamer és Bush hangja igazán élvezetes, artikulált, még a suttogó részeken is. A széles átvitel és a pontosság mindig örömöt okoz nekem. Az EVO 150 megmutatta Bush hangját, ami ezen az albumon finoman szól az érzelmes részeken, és felpörgeti a hangulatot ott, ahol kell. A Leave It Open című szám záró dobja egyszerre kemény és szuper jelenlét érzetet adott.

Azt követően csapongtam a stílusok között. Meghallgattam Adam And The Ants Ants Invasion felvételét, és a gitárokat nagynak, a tonalitást szélesnek találtam jó színpad ábrázolással. A ritmus magával ragadott. Echo and the Bunnymen „It Was a Pleasure” című számán bólogattam, és majdnem megfeledkeztem az értékelésről. A streamingnek is kiváló minősége lehet, ha az algoritmust pontosan követi az eszköz. A hálózati lejátszás ajánló listát követve öröm lehet a felfedezésben, és a stílust tévesztő robot akár hibázhat is. Akár tetszik, akár nem a streaming megosztó dolog, ám az EVO150 remekül teljesített, bármit választotta. Igen, az egyes változatok között finom különbségeket tudtam felfedezni, ha nagyon odafigyelek, de én egy idő után már csak zenélni akartam, és nem odafigyelni.

A Hi-Fi világában van egy olyan elcsépelt nézet, hogy egy termék nem tud mindent jól csinálni. A kiváló eredmény eléréséhez több berendezésre van szükség, amelyek között kábelkígyó fészek található. Bevallom, magam is a sok készülék híve vagyok, de a Cambridge Audio EVO150 bebizonyította nekem, hogy az All-In-One kategória egyre javul, és egyetlen eszköz is képes lehet sokféle funkció kezelésére. Az erősítője nem úgy szól, ahogy a régi D-osztály, a sokoldalúsága pedig komoly áldás lehet bárki számára. Remek az analóg konvertere, számtalan a bemenete, és a benne rejlő lehetőség, a végső megoldás lehet sok zenerajongó számára. Egy doboz felfrissítheti a hangrendszerét, sőt akár kiválthat egy egész elöregedett rendszert. Őszintén szólva, amíg az EVO-t hallgattam, nem éreztem szükségét annak, hogy kicseréljem másra. Ez sokat mondó lehet. Ha minden-az-egyben streaming erősítőre vágyik, az EVO150 ajánlott kiindulási pont.

Írta: Muse Kastanovich

2023 Június 15

Forrás és képek: The Absolute Sound és Cambridge Audio

 

Forrás: Audiophile-szalon.hu