Az olasz Audio Analogue 1996-ban vált ismertté a Puccini integrált erősítőjével, ami minimalista, de robosztus felépítésével, precíz kidolgozásával a márka névjegyévé vált. Ahogy azt a honlapjukon is olvashatja a Puccini mellett volt már DAC a kínálatukban Vivaldi néven, amit csak rövid ideig gyártottak. Ahogy mondani szokás, a többi már történelem. A gyártó kínálata ugyan nem túl széles, de mindegyik kiemelkedő minőségű, és Spanyolországban, de a világ többi piacán is komoly rajongó táboruk van.
Kapva kaptunk a lehetőségen, hogy kipróbálhassuk két Pure AA szériás készüléküket, az AAdac analóg konvertert, és az AAdrive CD futóművet. Mindkettő kompakt méretű berendezés, és kiváló ár-érték arányt képviselnek. A Pure AA sorozat ezeken kívül az AAphono lemezjátszó előerősítőt, és az AAcento integrált erősítőt kínálja. A bemutatóban szereplő egységek 22 centi szélességükkel egymás mellé téve adják ki a „szabványos” Hi-Fi berendezések 44 centijét. Kompakt méretük ellenére viszont „sűrű” mindkettő, mert darabonként több mint 5 kilót nyomnak, ami azt mutatja, hogy nem spóroltak az anyaggal. Jellegzetes Audio Analogue esztétika mindkettő. Bár azt is nyugodtan mondhatnám, hogy High-End tervezés, mert vastag alumínium a front panel, és robosztus a felépítés. Ezüst és fekete színben rendelhetők.
AAdrive:
Ahogy a neve is sugallja, ez egy CD transzport digitális kimenetekkel. A gyártó a japán TEAC CD5020A olvasót választották (ez a típus van beépítve a TEAC PD505-be is), de néhány egyedi módosítást végeztek rajta. Merev alvázat tettek alá, és szépen megmunkált fém felső stabilizátort tettek fölé. Mindkettő jól látható a fedélen lévő ablakon keresztül. Ezekkel a tuningokkal minimálisra csökkentették az olvasó rezonanciáját, és mint az közismert, ez bizony pozitív hatással van az olvasás minőségére bármennyire is megrendíthetetlen az a digitális a vezérlés.
Ezen túl az Audio Analogue külön tápellátást épített, és nem az eredeti TEAC vezérlő elektronikát használja, ahogy az a belső fotón is jól látható. Figyelmet érdemel majd még a két toroid, mert a vezérlő rész és a motor szervója külön tápegységről üzemel. Miért? Az bizonyára közismert, hogy a CD lemezek forgási sebessége nem állandó, ellentétben a vinyllel, hanem folyamatosan változik a lézer pozíciójának függvényében (a kerületi sebesség állandó, ezért belül olvasva gyorsabban forog, kifelé haladva lassul – Fordító megjegyzése). Ezek a forgás sebesség változtatások, és a lencse szervó terhelés változásokat generálnak, ami hatással lehetne a többi áramkör tápfeszültség ellátásának stabilitására, ezen keresztül pedig a hangminőségre.
Az egyedi módosításokkal épített digitális kimenet áramkör is a náluk szokásos precizitást mutatja. A készülék kiváló kidolgozása sokkal inkább tűnik japánnak, mint latinosan olasznak. Legszívesebben fedő lemez nélkül hagynám őket, hogy mindig nézegethessem.
A lejátszó saját távvezérlője nem kevésbé stabil. Alumínium, amelyen a kezelő gombok hatszög formában vannak elrendezve. A front panelen található kijelző sem ugyan az, amit a TEAC a sajátjában használ, és a szokásos lejátszás információkat mutatja. Érdekesség az előlap alja alatt elrejtett néhány vezérlő gomb. A hátlap digitális kimenetei koaxiális és AES/EBU szimmetrikus XLR digitális.
AAdac:
A transzport partnere a duó sztárja, sőt a széria sztárja az analóg konverter. Talán nem véletlenül kerül kétszer annyiba. Használható előerősítőként, és van fejhallgató kimenete is. A transzporthoz hasonlóan ennek is minden igényt kielégítő a kivitele, és ugyan úgy csodálatra méltó a belseje. A korábbi fotón láthatók a túlméretezett diszkrét alkatrészek, főleg az analóg kimeneti szekcióban. Minden magas minőség, és gondosan válogatott.
Ami meghökkentett, az a DAC kártya összetett volta. Az agy egy Sabre ES9038, ami lehetővé teszi a szimmetrikus jelfeldolgozást. A DAC egység tápellátását sem bízták a véletlenre, ebben három külön toroid trafó látja el energiával a részegységeket. A digitális bemenetek és vezérlés, a konverter egység, és az analóg kimenet is külön tápegységet kapott. Nem lehet belekötni. A készülék opcióként Bluetooth aptX modullal bővíthető.
A bemenetek közül kivilágít az Amanero USB fogadó egység, ami aktuálisan a legjobb a piacon, de van neki több SPDIF bemenete koaxiális, optikai, és természetesen szimmetrikus AES/EBU, hiszen a CD transzporton is megtalálható. Az analóg kimeneti csatlakozásai RCA és szimmetrikus XLR, ami jól kihasználja a készülék belső szimmetrikus elrendezését. Az analóg kimenet lehet fix, vagy szabályzott, ha előerősítőként akarja használni. A front panelen lévő fejhallgató kimenet sajnos nem használja ki a szimmetrikus felépítést, normál erősítést alkalmaz 6,3 mm-es aszimmetrikus kimenettel. Egyébként kiváló a hangminősége, ám a szimmetrikus fülesek meghajtásra is gondolhattak volna.
Itt elérkeztünk valamihez, ami olyan nagyon azért nem tetszett. Bár van távirányító ehhez is, ugyanolyan hatszögben rendezett gombokkal, de eltérő funkciókkal, a menü beállítással meg kell küzdeni. Nincs kijelzője, ezért a kézikönyvet kell figyelni az egyes opciók beállításához, és nem szabad a figyelemnek lankadnia, mikor mi világít. Tényleg nem lehet rutinból elvégezni a beállításokat, csak a gyártói leírás alapján. A hangerő szabályzás be vagy kikapcsolt volta mellett választhatunk vagy hét féle szűrő beállítást, és többféle LED fényerőt. Hú! Szerencsére ezeket az opciókat nem kell sűrűn módosítani, egyszer testre szabja, és tovább nincs vele dolga.
A meghallgatás:
A párost két rendszerben hangfalakkal teszteltem, de járt az irodámban fejhallgatóval is. Igazság az, hogy csábító szépségük jól mutatott a munkaasztalomon, de a nappaliban is, sőt jobban tetszett, ha a kezem ügyében voltak. Igen, én még mindig élvezem ha valami szép, és jó, nem véletlenül választottam ezt a munkát.
Azt is be kell vallanom, hogy a dematerializált zene teljesen elnyerte a tetszésemet, alig használom a saját CD lejátszómat, egyszerűen lustaságból. Lemezt keresgélni, majd lejátszani…bakelittel igen, CD-vel ritkábban, és gyanítom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Olyan egyszerű egy kedvenc listát elindítani, és hallgatni. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy „kényszerből” ki kellett próbálnom az AAdrive képességeit. Felelevenítettem a régen hallgatott kedvenceket amik természetesen fent vannak a lejátszási listáimon is.
Tisztán digitális lehetőségként az AAdrive tökéletes választásnak tűnik azok számára, akik sok lemezt birtokolnak, és teljes pompájukban akarják hallgatni azokat anélkül, hogy hatalmas összeget fektetnének be. Van nála jobb, de az bizony sokkal többe kerül. Az Audio Analogue amellett, hogy gyors és halk, azt nyújtja, amit az ember elvár egy magas minőségű lejátszótól. Stabil háromdimenziós teret, és szép képalkotást. A 16 bit 44,1 kHz bizony még mindig rengetegre képes, nagyon is szükség van rá.
A páros úgy viszonyult egymáshoz, ahogy azt elsőre gondoltam. A sztár a DAC, ami kompakt, de sokoldalú. A hangzás profilja semleges, remekül passzolt minden stílushoz. A közös bemutatás módjukat úgy írnám le, hogy kicsit hasonlít a Meridian hőskori digitális szűréséhez – ami a maga korában forradalmi volt. A G08, de különösen a 808 esetében a hangzás részletes, de nem analitikus. Az Audio Analogue rendszer is áttekinthető, pontos, és minden részletet tartalmaz, de nem analitikus.
Kíváncsi voltam, hogy szól az AAdac más forrásról, ezért a digitális bemeneteihez számítógépek, és fájl lejátszót is csatlakoztattam. Mindig zenei, mindig precíz és részlet gazdag maradt, nem emelt ki frekvencia tartományokat a hatás vadászat kedvéért. Igazi semleges hangja miatt nem fárasztó hallgatni, az irodámban szó szerint órákon át hallgattam. Megjegyzem a fejhallgató kimenete nagyon is kompetens annak ellenére, hogy nem szimmetrikus. Még a régi jól bevált Sennheiser HD600 fülesemmel is gyönyörű finom volt a hangja.
Az újra felfedezett albumaim közül ki kell emelnem Bach hegedű versenyeinek Deutsche Grammophon felvételét Hilary Hahn és a LA Chamber Orchestra előadásában. Kiadták CD és SACD verzióban is. Gyönyörű tiszta és édes a hang. Korábban erre utaltam, hogy nem bántam meg a CD transzport tesztelését, mert ez a csodálatos zenemű is régóta porosodott a polcomon a tokjában. Jó érzés visszaemlékezni ezekre a kiváló muzsikákra, hiszen időtlenek.
Ítélet:
Bevallom, mindig is szerettem az Audio Analogue alkotásait. Kidolgozott voltuk, szép kivitelük, és főleg az elektronikus megoldásaik inkább japánosak, mint olaszos stílusúak. Az AAdrive érintése, ahogy a lemezt beleteszem luxus érzés, és akkor még meg sem szólalt. A hangzásuk teljesen egyensúlyban van az árukkal, és tényleg sokkal többet kellene költenie ahhoz, hogy jobb hangot vásárolhasson. Két egymásnak szánt készülék, ami garantáltan kielégíti minden igényét, ha rájuk fogad.
Rövid értékelés az eredeti nyelven:
Írta: Josep Armengol
2024 Május 27
Forrás és képek: HiFi Live Magazine
Az Audio Analogue AAdac éves ajánlást nyert a Magazintól
Forrás: Audiophile-szalon.hu
