Marantz MODEL 50 sztereó erősítő teszt

A klasszikus iskola felélesztése modern kivitelben

A Marantz egy nagyon népszerű gyártó, tulajdonképpen már a megszületése óta, ami Saul Marantznak köszönhető, és még Amerikában történt, aztán Japánban folytatták a töretlen karriert. Továbbra is megtalálható repertoárjukban a belépő szint, az erős középkategória, és a high end is, bár azon a téren már nem olyan nagy a kalandvágyuk, mint korábban. Egy multi cégről van szó, tehát meg tudjuk érteni, bár sokaknak hiányozhatnak az igazi nagyvasak, amelyeket a hifi aranykorában készítettek. Jelenlegi cikkünk főszereplője a Marantz MODEL 50 sztereó erősítő, ami 720 ezer forintos árával még bőven megfizethető annak, aki komolyan gondolja az otthoni zenehallgatást.

A külseje természetesen a MODEL 30-ra hasonlít és tökéletesen passzol a CD 50n lejátszóhoz, amivel már meg is válaszoltuk a bevezetőnkben feltett kérdést. A lejátszó amolyan mindenes, tehát tulajdonképpen mindennel elboldogul, ami fizikai adathordozón lehet, vagy vezeték nélkül elérhetünk, ezért nem volt szükség arra, hogy a párjának szánt készülékbe beletegyék ugyanazokat.

Mi ennek a hozzáállásnak szívből örülünk, hiszen gondolatban visszakanyarodhatunk vele 20-25 évet, amikor az előadás volt a fontos és semmi más, a jelforrás külön testben kapott szerepet, mint ebben az esetben is. A MODEL 50-re jó ránézni, ebben a méretben is remekül mutat a Marantz új dizájnja. Az előlap egyértelmű és lényegében klasszikus, mert a hangerővezérlő és bemenetválasztó tárcsák közé kerültek a hangszínszabályzók, valamint a hangfalválasztó, hiszen azokból "marantzosan" most is két párat köthetünk. Szerencsére 3,5 mm-es Jack bemenet is van a fejhallgatónknak, valamint kör alakú OLED kijelző, ami elég informatív, hiszen a tekerőgombokon nincs vájat vagy LED az aktuális állást nyomon követni. Szerencsére a távvezérlő megegyezik a lejátszóéval, tehát univerzális, nagyon kézre áll, és a sok gomb ellenére könnyű eligazodni rajta a logikus elrendezésnek hála.

A hátlapon külön elválasztva helyezték el a földeléssel ellátott phono bemenetet, alatta pedig sorban következnek a sztereó RCA aljzatok, amelyek között recorder és subwoofer kimenetet is találunk, valamint bontható az elő és végfok. A hangfalcsatlakozók méretesek és stabilak, ahogyan említettük két pár van belőlük, mellé helyezték a tápellátás bemenetét, valamint a rendszerbe csatlakozás lehetőségét is. A négy darab széles lábon nyugvó készülék kivitelezése precíz, a megszokott rézbevonatú csavarokat is megtaláljuk, és a belsejébe tekintve is átgondolt kivitelezés fogad minket.

Az AB osztályban működő MODEL 50 70 wattot ad le csatornánként 8 ohmon, ráadásul a stabil analóg jelfolyam volt a legfontosabb célkitűzés, amit a digitális áramkörök kizárásával értek el.

Az egyedi HDAM-SA3 diszkrét erősítő áramkör jobban teljesít, mint a hasonló erősítőkben használt IC-k, a nagyáramú végfokozattal pedig még kényesebb hangfalak is meghajthatók, hiába a papíron relatíve szerény teljesítmény.

A MODEL 50 válogatott audio alkatrészeket, szimmetrikus PCB elrendezést, extrudált alumínium hűtőbordát, Schottky diódákat, kétrétegű alsó lemezt tartalmaz, amelyek mindegyike a klasszikus erősítőépítés elvén kerültek felhasználásra.

A meghallgatás során a saját rendszerünk mellett, ami a csöves kimenetű CD lejátszónkat és Focal állványos hangdobozainkat tartalmazza, természetesen beillesztettük a CD 50n hálózati lejátszót, Naim streamerünket, és az Acoustic Energy jelenlegi zászlóshajójával néztük meg, hogy van-e elég szufla az erősítőben egy nagyon merev és termetes felsőkategóriájú hangfalpár meghajtásához.

A klasszikus sztereó erősítő építés jól sikerült, modern példánya

A Marantz erősítőknek mindig is sajátságos hangképük volt. Az alsó, beugró kategóriában ez szerethető, bár kicsit vékonyka általában, a felső szegmensben pedig a részletek elénk tárása mellett analógos, sokáig hallgatható. A MODEL 50 valahol félúton van a jelenlegi repertoárban, de az egyértelmű, hogy a csúcsmodellek, elsősorban a MODEL 30 felé közelít. Ennek örülünk, hiszen annak a feléért kapunk ízelítőt a Marantz által elképzelt valós hangkép legjavából. Az első félórában még nem sokat kaptunk belőle, hiszen ebben az esetben is be kellett melegednie a készüléknek, hiába előzte meg a tesztünket többnapos bejáratás. A hifi már csak ilyen, időt kell áldoznunk arra, hogy megkapjuk azt, amit szeretnénk. A MODEL 50 vezérlése egyszerű, kézenfekvő, bár azt megjegyezzük, hogy a távirányítóval könnyebb, gördülékenyebb, mint a frontoldali kezelőszervekkel. Azokkal sincs lényegében baj, de csak hiányzik az aktuális állapot jelzése, a bemenetválasztónál a jelforrások elég közel vannak egymáshoz, és a tekerőgombok elég lustán mozdulnak meg, ezért fotelben ülve, és a kijelzőt nézve valahogy komfortosabb az egész művelet. Még akkor is, ha bő két méterről már nem sokat látunk a karakterekből.

Viszont nem ez a lényeg, mert eredendően jó ránézni az erősítőre, válasszuk fekete vagy ezüstszínben. Van kisugárzása, megjelenése, az öreg hifisták is könnyen megbarátkozhatnak a friss külsővel, hiszen a termet és a súly is adott. A lényeg persze a hangzáson van, ami nagyon röviden összefoglalva kiegyensúlyozott, szellős, pontos, dinamikus és megbízható. Az utolsó jelző kicsit furcsa lehet, pedig itt ezt is tapasztaltuk. A MODEL 50 hangja megbízható, ami azt jelenti, hogy nem tesz jelentős különbséget a zenei műfajok között, kis kivezérlési szinten is kellemesen muzsikál, és a hajtástól sem riad meg. Kell ennél több? Alapvetően nem, de az olvasók biztosan vágynak a részletekre.

A CD 50n lejátszóval és az Acoustic Energy CORINIUM álló hangfalakkal a MODEL 50 egyszerűen remekül érezte magát. Amennyiben nagyon odafigyeltünk, éreztük azt, hogy a két elektronika még együtt sincs egy árban, ezáltal ligában a hangfalpárral, ám nagyon könnyedén hajtotta meg azokat, az előadás szórakoztató és izgalmas volt. Csak nagy hangerőn éreztük azt, hogy a középtartomány enyhén kihegyeződött, de még ez sem vett el igazán sokat a zenehallgatás teljes értékéből. A Marantz mindig is jeleskedett a gitárok méltó prezentálásában, főleg ha azok akusztikusak voltak és szépen kevert felvételről szólaltak meg. Erre ékes példája volt ismét a Dire Straits, ahol a MODEL 50 rendesen megmozgatta az AE kevlár membránjait, a hangfalaknak pedig a teljes szerkezetét, pedig nagyon merev konstrukcióról volt szó az esetében. Gördülékenyen, erőteljesen, sok levegővel és szórakoztatóan váltak le a hangjegyek a dobozokról, ám a minőségre végig összpontosított az erősítő.

Világzenével, könnyed jazzel és szimfonikus zenével folytattuk a sort, és a Marantz eltökéltsége továbbra sem lankadt, kiegyensúlyozottan, pontosan, ugyanakkor lazán, vagy inkább könnyedén állt az eltérő műfajokhoz. 720 ezer forintos készülék létére lazán "elbánt" a közel 3 milliós hangfalpárral, ami nagyrészt azért annak is köszönhető volt, hogy párjául a hozzá tervezett CD 50n lejátszót választottuk, így nem került sor elektronikák közötti harcra, hangzásbeli eltérésre. Éreztük azt, hogy a hangfalakból többet ki lehetett volna hozni, mégis elégedettek voltunk az eredménnyel, jelentős hiányérzettel nem kellett számolnunk, minőségi és gördülékeny volt az előadás, ez pedig nagy részben a MODEL 50 érdeme volt.

Otthoni környezetben, a saját rendszerünkben vettük igazán górcső alá azt, hogy mit is tud a készülék, hiszen egy velejéig ismert szettbe illesztettük, és bár teljesen mást nyújtott, a minőségi szint, amit korábban elért, nem változott. Az állványos Focal hangdobozoknak valamivel nagyobb erő kellett ugyan, hogy megrázza magát és a mélytartomány is a helyére kerüljön, viszont a gitárok itt is szinte egyből gyönyörűen szólaltak meg. A Marantznak feküdt a Focal korábbi hangzása, hiszen a tisztaságra, pontosságra és arányokra mindketten törekedtek, egyedül az a pici plusz izgalom tűnt el, amit eleve csak egy állódoboz által létrehozott levegőtömeg nyújthat. Ezt elengedve az elvárásainkból viszont nagyon szorosan voltak képesek együtt zenélni, a csöves kimenetű lejátszónk is gyorsan barátságot kötött vele, de azt tudjuk, hogy a Marantz elektronikái eleve nem háklisak.

Knopfler zenekara itt is ritmusosan, és barátságosan jelent meg a szobában, a részletek nem bújtak el, de cicomát nem hallottunk, a basszustartomány természetesen kevesebb volt, de bőven elég, és érezhetően száraz, valamint pontos, a ritmustartás pedig tökéletes maradt ezen a zenén. Marcus Milleren is, pedig ott jobban össze kellett kapnia magát, de a MODEL 50 nem engedte, hogy a klasszis basszusgitár virtuózt zavarba hozza, amolyan természetesnek véve követte le őt, egyedül a mélység szélessége volt egy kicsit kisebb a megszokottnál, egyszerűbben fogalmazva a basszus ütött, de nem terült szét a padlón. Hozzá jött a tiszta középtartomány és a finom magashangok, tehát ütős és szórakoztató maradt a zene, megtartva a már említett nívót és minőségi szintet.

Jazzen a finomság irányából közelítette meg a Marantz a zenét, amiben szintén remek társa volt a Focal. Itt is szükség volt legalább szobahangerőre, ott viszont Shirley Bassey éneke szinte érzékien búgott a fülünkbe, a kíséret andalítóvá vált, de a pontosság és egészséges kimértség megmaradt. Az erősítő nem volt hajlamos a túlzásokra, inkább tapintatosan, finoman muzsikált, remek részletekkel, kellően homogénen. Abszolút a Marantzra jellemző karaktere volt mindvégig, amit sikerült némi szórakoztató jelleggel fűszerezni, ami nagyon vájtfülűeknek jelentheti azt, hogy ez nem a minőség mércéje, de azt se felejtsük el, hogy jelenleg még mindig az audiofil szint alján vagyunk, ahol azért ne várjuk azt, hogy egy megfelelő teljesítményű, pompásan összerakott, jól kezelhető, univerzális zenei hozzáállású erősítő mindenki igényét kielégítse.

Petrucciani játéka során lehetett volna a billentyű kicsit vaskosabb, Steve Gadd dobja keményebb, a közönség moraja élettel telibb, mégis olyan kellemes, könnyed, pontos és igényesen játékos volt a MODEL 50 előadása, hogy legszívesebben megöleltük volna. Nem sok tartott minket vissza ettől, de inkább váltottunk klasszikus zenére Chopin és Schubert segítségével, ahol szintén könnyed, de pontos és határozott kontúrú hangszerek jelentek meg, a zenészek fiatalosan, de profin és gyorsan játszottak, a művek hangulata meg úgy jött át, ahogyan jelen esetben az összeállításunk azt nyújtani tudta. Kellemesen, pontosan, levegősen, tartósan és élvezetet nyújtva.

A Marantz MODEL 50 tehát lazán meghajtotta a brit, felsőkategóriás hangfalakat, amiknek az árát meg sem közelítette, többek között ennek köszönhetően nem volt hibátlan a hangzás, viszont igényesen és remekül szórakoztunk. A Focal kevesebb levegőmennyiséget mozgatott a szobában, az előadás tapintatosabb lett, a basszus kevesebb, de a zenehallgatás itt is felhőtlen, izgalmas és egyenletes volt. Nos, ezek alapján lehet kísérletezni, hogy melyik jellegű hangfallal érdemesebb párosítani a Marantzot, mert tapasztalataink alapján mindkettővel jól működött együtt, pedig karakterük, felépítésük, méretük ég és föld. Nem viszünk beljebb senkit az erdőbe, mindenki lehetősége szerint próbálkozzon megtalálni a méltó társát a MODEL 50-nek, ami alapvetően egy nagyon jól sikerült erősítő, ezáltal is megérdemli.

Összegzés, végszó

A Marantz MODEL 50 azokat célozza meg, akik felső-középkategóriás sztereó erősítőt keresnek jó megjelenéssel, remek megépítettséggel, átgondolt tervezéssel, részletező, egészséges hanggal, viszont a klasszikus értékrendek hívei, hiszen csak analóg jelek kezelésére van felkészítve. Minden másra ott van a CD 50n hálózati lejátszó, amellyel karöltve egy pompás rendszer tulajdonosai lehetünk. Önmagában a MODEL 50 egy remekül kigondolt készülék, ráadásul nagyon kevés az ellenfele, hiszen klasszikus sztereó erősítőt ebben a kategóriában egyre kevesebben gyártanak. Marantz rajongóknak kötelező megismerkedni vele, ha vásárlás előtt állnak, másoknak meg szimplán ajánlott. Ezek alapján nem is lehet kérdés a státusza.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Részletező, levegővel teli, széles színpadú, könnyed, ugyanakkor pontos hangzás

+ Itt is jól mutat az új Marantz arculat, a megépítés is kiváló

+ Könnyű kezelhetőség, elsősorban a rendszertávvezérlővel

+ Teljesítménye és karaktere révén sok eltérő jellegű hangfalhoz remekül illeszkedhet

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu