A prémium kategóriás elektroncsöves erősítőik zászlós hajója a REF 750SE, az előerősítő kínálatuk legnagyobb tagja pedig a REF10.
Az SE frissítés a gyártó 50 éves fennállásának ünnepére jelent meg, mint lehetőség. Természetesen gondoltak azokra a vásárlókra is, akik már birtokolják az előd REF6 modellt, számukra is van mód arra, hogy frissítsék a készüléküket SE verzióra.
Közelről nézve:
A REF 6SE többé-kevésbé old-school stílusú csöves előerősítő, szimmetrikus felépítéssel, egyfokozatú A-osztályú munkapont beállítással, zéró negatív visszacsatolással. Nincs lemezjátszó előerősítő bemenete, nincs beépített DAC, vagy USB port. És persze nincs beépített hálózati lejátszó része. Ennek ellenére, vagy éppen ezért rendkívül vonzó.
A vaskos burkolat hatalmas előlapján két forgató gomb található a bemenet választáshoz, és a hangerő beállítására. Az előlap kijelző alatt hat nyomógomb szolgál a be/kikapcsolásra, a monóra kapcsolásra, a menübe való belépésre, a fázisfordításra, és a némításra. A hatalmas méretű alfanumerikus kijelzője durvának tűnhet napjaink OLED kijelzői mellett, ám a gyártó vásárló közönsége minden bizonnyal nagyra értékeli azt, hogy a hatalmas nappalijuk legtávolabbi pontjáról is kényelmesen leolvasható.
Az átlátszó fedélen át belepillantva tökéletes rendezettség fogad. Minden négyzethüvelyk el van foglalva.
A bal oldalon a tápegység és kondenzátorai, elől középen a feszültség szabályzó 6550WE és a vezérlő 6H30, elől jobb oldalon pedig az egyéb tápegység részek láthatók. A fő panel hátsó része az audio erősítők hat elektroncsövét és különleges minőségű kicsatoló kondenzátorait tartalmazza, a hátlap részre pedig a be és kimenet panel van rögzítve. Gyönyörű, áttekinthető elrendezés. Csak diszkrét alkatrészekből épült, integrált áramkört csak a kijelző vezérlő és a rendszer vezérlő tartalmaz.
Annak ellenére, hogy a gyárban a csöveket összeválogatták, és elektronikusan mindent beállítottak, külön dobozban szállítják a csőkészletet, amit a helyszínen kell beépíteni. Kérésre a kereskedő is beépíti, de a fedő lapot mindenképpen le kell szerelni az üzembe helyezéshez. A gyártó ajánlása szerint a 6550WE kivételével minden cső várható élettartama 4000 óra, ezt követően a csere javasolt. A tápegység cső 2000 óránként cserélendő. A hátlapon két pár XLR és RCA szabályzott kimenete mellett egy felvétel kimenet is van fix kimeneti jelszinttel.
Menü beállítások:
A menüben kiválasztható az automatikus kikapcsolás idő, a processzor mód, ha multicsatornás rendszerbe illeszti, az elektroncső üzemóra számláló, a kijelző fényerő, a hangerő beállítás előválasztás, és a bemenet átnevezés. Néhány funkció, mint például a kijelző fényerő és az üzemóra a távvezérlőről közvetlenül is megjeleníthető.
Az Audio Research tájékoztatása szerint az új modell a Reference széria REF160M, és REF160S erősítők fejlesztési tapasztalatait tartalmazza. A cég furfangosan fogalmaz az SE átalakítás hatásaival kapcsolatosan. David Gordon szerint 17 kondenzátor cserét, és 12 belső vezeték átalakítást tartalmaz. Ezek a hangzás pontosságán javítottak, és Dave megkockáztatta még azt a kijelentést is, hogy nincs mérhető különbség a REF6 és az SE verzió között, de a hangzás javulás megdöbbentő mértékű. Paul Miller, aki a labor munkákat végezte, annyit tett ehhez hozzá, hogy ez leginkább attól függ, melyik paramétert méri. (a második részben a mérési eredményeket tekintheti meg – Fordító megjegyzése)
Az bizonyos, hogy az alap adatok, mint például az erősítés, a jel/zaj viszony és hasonlók, változatlanok, de ez koránt sem igaz a torzítással kapcsolatosan. Annak ellenére, hogy minden megadott adat bőven jobb mint a gyártó megadott értéke, Paul kicsit magasabb THD-t mért a jobb csatornában. Nagy volt a kísértés, hogy cső illesztés problémának nevezze, de megnézte a Stereophile partner magazin mérési eredményeit, és egy másik REF-6SE is ugyanezt mutatta. Szóval inkább felépítési jellegzetességről beszélhetünk, nem pedig rossz cső illesztésről. (Mindenkit megnyugtatunk, hat ezred! százalék eltérésről beszélünk, ami csak mérhető, de garantáltan nem hallható. Így villognak kicsit a profi műszerparkjukkal – Fordító megjegyzése)
A meghallgatás:
Ez egy rendkívül finom hangú csöves előerősítő. A dCS Vivaldi One lejátszó és Constellation Inspiration Mono végfokok közé kötöttem be, amelyek B&W 800 D3 hangfalat hajtanak. Nagyon tetszett az összeállítás. Elindítottam egy késő 70-es évekből származó pop/rock számot, a Kiss On My List Daryl Halltól és John Oatestől [Looking Back; BMG PD 90388], amin jól hallható a csontszáraz megszólalás stílus. Nem melegít a tonalitáson, az ütő hangszerek feszesek, jól csillapítottak. Azért jelen van a hangban egy finom szelídség, de ez csak nagyon kevéssé édesíti a felvétel amúgy keserű voltát.
A szám énekhangja a törvényszéki hajlamokkal megáldott High-End berendezéseken bántóan tud hasítani, de jelen esetben erről szó sincs. Úgy tudnám jellemezni az érzésemet, hogy nem a felvétel hibáit helyezte reflektor fénybe, hanem a muzsika felé terelte a figyelmemet.
Alig észrevehető a dolog, és ami a legfontosabb, hogy nincs hatással a sebességre. A Run DMC Walk This Way [It’s Like This; A Polydor POCP-1088] számának elején a dobgép hangjára ültetett cintányér villámgyorsan szelte a levegőt a hallgatási pozícióig. Paul zeneszobájában a basszus feszes, lendületes, amit az Aerosmith klasszikus gitár riffek egészítettek ki. A REF6SE megragadta az éleket, és a felvétel finomságait, ahogy életre keltette ezt a rap-rock hírességet.
Menjünk bele mélyebben:
Bár az előerősítő leveszi a fókuszt a felvételek közepes voltáról, semmit sem mos össze. Inkább feltárja a finom zenei részleteket, ami miatt nem biztos, hogy jó választás azok számára, akik a csöves előerősítők általános lágyságát keresik. A bemutató nem erőltetett, de nagyon pontos, hosszan hallgatható, és tele van apró dinamikus részlettel. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy fetisizálja a felvétel produkciós effektusait – persze jól tetten érhetően érzékelteti azokat – hanem inkább mindent elmond a hangszerekről és az énekhang tonalitásáról. Az eredmény egy hihető, szinte tapintható valóság, amit lehetetlen nem szeretni.
Jó példa az Electronics Getting Away With It [Electronic; Warner Bros WPCP-4348] című szám, ami komoly meglepetést okozott nekem. Imádom a dallamát, de mindig is az volt a véleményem róla, hogy egy rettenetesen tömörített felvétel, amit a 80-as években valószínűleg DAT-on mastereltek. A REF6SE könnyedén kihámozta a rétegeit, és a keverésmód kellős közepére ültetett. Az is meglepett, ahogy Bernard Sumner énekhangját megszólaltatta. Soha nem rajongtam érte szívből, de a bemutatóban megjelent a gyengédség és a sebezhetőség, amit az általam eddig hallgatott alacsonyabb kategóriás előerősítők rendre eltűntettek.
Aztán azon kaptam magam, hogy a B&W 800 D3 hangfalakról is megváltoztatta a véleményem. Ezt a típust én elsősorban a pontosság klinikai oldala felé sorolom, de ebben a rendszerben – nem kis részben az előerősítőnek köszönhetően – megnyíltak, és egy sokkal ember közelibb oldalukat tudták megmutatni. Maga a felvétel is nagyot nőtt a szememben, és bár soha nem lesz audiofil referencia, mégsem annyira zsúfolt és tömörített, mint korábban gondoltam.
Az Audio Research REF 6SE nem épít varázslatosan széles sztereó hatást, ahogy több csöves előerősítőnek van ilyen jellegű szubjektív skála bővítője. Ez a hatás a felvétel rögzített színpad hatását messze a hangfalakon túlra tolja. Ehelyett az általa ábrázolt színpadkép precíz, magával ragadó, de csak ott rajzol nagyot, ahol a felvétel azt úgy tartalmazza.
Például The Style Council Long Hot Summer [Collection; POCP-1606] felvételén a tér hatalmas panoráma, ahol az ütős hangszerek és a taps messze jobbra és balra hallható, miközben Paul Weller énekhangja pontosan középen, kicsit a hangfalak mögött szólal meg. Híven tükrözi a korai 80-as évek felvétel módját, gyönyörűen ábrázolt mindent.
Ennek ellentéte a The Byrds felvétele amelyben Bob Dylan My Back Pages [The Byrds; Columbia CK 46773] című számát dolgozták fel. A fókusz olyan éles a szűk színpadon amennyire csak lehet. Nem zavart, hogy keskenyebb, a hatás akkor is lenyűgöző.
Hi-Fi News ítélet:
Az Audio Research REF 6SE előerősítő lényege, hogy nem tesz hozzá, és nem fed el semmi lényegeset a felvétel bemutatása közben. Képes megmutatni azt a keveset is, amitől a kevésbé tökéletes felvételek hallgatása élvezetté válik. Végeredményben arra emlékeztet engem, hogy az előerősítőnek nem az a dolga, hogy feltegye a koronát a hangzásra, hanem az, hogy engedje egy alapvetően jó hangú rendszer többi tagját szabadon szárnyalni.
Előd modellek:
Az Audio Research az egydobozos előerősítőit folyamatos és tudatos fejlesztési fázisokkal mutatta be. 1995-ben a REF 1 már jellegzetes, azóta klasszikussá vált megjelenésű volt a fogantyúkkal, és a gombsorral. Teljesen elektroncsöves volt az erősítés módja, nyolc bemenettel, és mikroprocesszoros rendszer vezérléssel. Igazi audiofil minőségű alkatrészekből épült. Az 1998-as REF 2 nagyon hasonló volt, és lehetővé tette az 1-es tulajdonosok számára, hogy frissíthessenek a 2-esre. További erősítő fokozatot adtak hozzá, és a tápegység is elektroncsöves szabályzást kapott. A 2004-es REF3 már egy alapoktól újra tervezett egység volt, és megjelent rajta a fluorescent kijelző, valamint a menü beállítás lehetőség, ami egy csomó gombot szükségtelenné tett az előlapon.
A REF5, amit 2009-ben mutattak be tekinthető a REF6SE legtávolabbi édestestvérének. Teljesen szimmetrikus felépítésű folyamatos A-osztályú munkapontban működő trióda erősítőket tartalmazott, és a tápegysége is 6550 volt, amit 6H30 vezérelt. Amikor a gyártó bemutatta a REF6 modellt, egy erősítő fokozat párral toldotta meg a láncot, ami így ugyanakkora erősítés mellett sokkal kevésbé volt zajos. Úgy a REF5, mint a REF6 66 dB-es osztót kapott, amit 103 lépésben lehetett finoman változtatni. A szabályzás +/-0,3 dB léptékű 60 dB környékén, +/-0,9 dB 30 dB környékén, és +/-1,5 dB alatta.
Mérés:
Mi a jó az elektroncsöves előerősítőkben? A válasz egy szó: headroom. A szimmetrikus XLR kimenetek 60 Vrms kimeneti feszültség fülé is tudnak menni 300 ohm forrás impedancia mellett (ez az érték 450 ohmra emelkedik 20 Hz-en). A bemenetek kibírják a 15V maximális jelszintet is.
Mivel a REF6SE nagy valószínűséggel modern forrásokról fogad majd jeleket, amelyek 20 kiloohm feletti kimeneti impedanciára vannak beállítva, az előerősítő gond nélkül meghajthat szintén modern végfokokat.
A Sovtech 6H30 kettős triódák oldalanként három fokozatú erősítőt alkotva a +12,3 dB gain mellett 96,4 dB A-súlyozott jel/zaj viszonyra képesek. A torzítás mértéke jóval a gyártó által megadott 0,01% alatt marad. 330 mV feletti kimeneti feszültségen például 0,0002-0,0007% a bal csatornán, és érdekes módon a jobb oldalé kicsit magasabb, 0,0012-0,0016%, ahogy azt a lenti ábra mutatja. Bal oldal fekete, jobb oldal piros.
(Az Audio Research védelmében jegyezzük meg, hogy a jobb oldal „nagyobb” torzítás értéke is egy nagyságrenddel – tizede – jobb, mint a gyári adat – Fordító megjegyzése)
A korábban általam már mért REF6-hoz hasonlóan a REF6SE frekvencia átvitele is függ a hangerő beállítástól, pontosabban a kimeneti jelszinttől, ami azt jelenti, hogy a fokozatok közötti puffereken nem módosítottak. A leglaposabb átvitelt -0,01dB 20 kHz és -0,35 dB 100 kHz a +12 dB erősítésen produkálja (103-as hangerő kijelzés) A leg „agresszívebb” átvitelt +7 dB-en mutatja, ekkor -1,2 dB 20 kHz, és -9,7 dB 100 kHz (kijelzés 89).
Ahogy az erősítést (figyelem, nem a kimeneti szintet!) tovább csökkentem, a magas tartomány lassan emelkedik és elérik a -0,9 dB 20 kHz, és -8,4 dB 100 kHz értéket (+6 dB erősítésen, a kijelzés 86). Ha a kijelző 41-et mutat, -0,14 dB 20 kHz és -3 dB 100 kHz értékek állnak be.
Az SE átalakítás egyébként a sztereó áthallás csillapítást 100 dB felettire fokozta, szemben a REF6 kb 80 dB értékével.
A fenti ábrán a kimeneti impedancia függvényében a relatív frekvencia átvitel látható. +12 dB fekete, +7 dB szürke, +6 dB narancs, 0 dB cián, -6 dB zöld. A piros szín a kimeneti impedancia változást mutatja.
Egyéb mérési eredmények:
Maximális kimeneti jelszint (max. 1% THD): 60 V felett
Kimeneti impedancia (20 Hz-20 kHz/100 kHz): 450-298 ohm/296 ohm
Frekvencia átvitel 20 Hz-20 kHz/100 kHz: 0,00-0,01/-0,35 dB
Bemeneti érzékenység 0dBV: 245 mV
Bemenet túlvezérlés: 14V felett XLR
A-súlyozott jel/zaj viszony: 96,6 dB
Teljesítmény felvétel: 133W, 3W készenlét
Írta: David Price, mérés: Paul Miller
Forrás és képek: HiFiNews és Audio Research
Forrás: Audiophile-szalon.hu
