KEF Reference 1 Meta high end állványos hangfal teszt
bartimex
2024.05.2119:15
A Reference 1 Meta a KEF jelenlegi legmagasabb minőségű állványos hangsugárzója. Sokféle környezetben elhelyezhető és hifi körökből az egyik legnaprakészebb angol cég tudásának csúcsát képviseli, kompakt kivitelben. Megkérik az árát, de cserébe, akinek van füle, biztosan hallani fogja a mérnöki munkaórákat, és hogy mindenben más ez, mint egy átlagos hangfal. Lehet, hogy az Earl Grey tea nem mindenkinek jön be, de ezt bármikor jó fogyasztani.
Visszatérő referencia
A több évtizedes múltú KEF (eredetileg Kent Engineering and Foundry) egyike a legrégebb óta létező, Egyesült Királyságban székelő hangsugárzó készítőknek. Termékkínálata meglehetősen szerteágazó, legnépszerűbb modelljeinek zöme az AV-Online szerkesztőségben is megfordult korábban. A most bemutatásra kerülő hangfal a zászlóshajó Reference szériába tartozik. Más gyártókhoz hasonló módon, ezúttal is csak a csúcson fészkelő család kamatoztatja teljesen azokat a fejlesztéseket, melyek a fejlesztők meglátása szerint, mai technológiai lehetőségekhez mérten a legjobb hangzást segítik.
Ahogy nagyobb riválisai, a KEF is sokat kísérletezett az évtizedek alatt dobozformákkal, csillapító módszerekkel, hangszóró anyagokkal, technológiákkal. Sok módszert kipróbált, majd elengedett, de egyik fő ismertetőjegyét valószínűleg sokan felismerik. Ez futurisztikus motívuma szinte mindegyik KEF hangfalnak: a koncentrikus elrendezésű, speciális hullámterelővel (tangerine waveguide) felvértezett Uni-Q hangszóró. Első, lényegesen egyszerűbb kiadása az 1980-as években mutatkozott be, azóta rendszeresen kapott kisebb-nagyobb frissítéseket, jelenleg a 12. generációnál tart.
Az 1970-es évek óta létező Reference termékcsalád sokat változott külső és belső technológiák tekintetében is. Amin nem variáltak: mai napig az Egyesült Királyságban lévő Maidstone képezi a KEF referencia modellek szülőhelyét, az egész széria gyártása, kézi összeszerelése ott történik. Az utóbbi időszak egyik legszámottevőbb módosítása, hogy alkalmazták benne a MAT (metamateriális) elnevezésű technológiát, ami állítólag a magas frekvenciás torzítás 99%-át megszűnteti. Erről esik szó az alábbi, angol nyelvű videóban is:
Mit tud a kicsike?
A legtöbb gyártó, amennyiben állványos méretű hangfalat kell készíteni, többnyire megalkuszik a kétutas kivitellel. A KEF Reference 1 háromutas, ami azt jelenti, hogy a magas- és középsugárzót tartalmazó, 125 mm-es Uni-Q hangszórón kívül egy 165 mm-es mélysugárzót is tartalmaz. Utóbbi azt sugallja, hogy jobb basszuskontrollban lesz része a hallgatónak, mivel a középső és alacsony frekvenciákon nem kell egyetlen membránnak osztoznia. Nem mellékesen, mivel ugyanakkorák a hangszórók, mint a nagyobb, álló (illetve a két center) KEF Reference hangfalak esetében, egységesebb hangzásra számíthatnak azok, akik többcsatornás házimozi kialakítására adnák fejüket.
A háromutas kivitel bonyolultabb keresztváltót igényel, de állítólag a KEF mérnökei olyan áramkört dolgoztak ki, ami a lehető legtisztább eredményt nyújtja. Első ránézésre a szögletes, kívülről párhuzamos falú doboztest sem tűnik logikusnak, hiszen a legtöbb cég ívesebb, kerekített formákra törekszik a prémium modelljeinél. A KEF azonban úgy döntött, hogy megáll egy olyan formánál, ami határozott vonalakat követ. A kinti alakformálás helyett a belső részekre fókuszáltak, falvastagságát és belső merevítési pontjait, csillapító részeit az egyik legkorszerűbb számítógépes módszerrel (FEA) alakították ki a lehető legalacsonyabb saját zaj érdekében.
A KEF Refrence 1 Meta e sorok írásakor 3,5 millió Ft/pár áron kapható (az állvány külön tétel). Borsos összeg, de a következő minőségi szintet már az álló KEF Reference 3 képviseli, melyért 5,3 milliót kell kicsengetni (/pár). Tovább folytatva a pozícionálást, nézzünk egy "polchangfalas" mércét! Európai vetélytársak közül említeni lehet a Focal Diablo Utopia III vagy Bowers & Wilkins 805 D4 modelleket, és ha rápillantunk azokra, csak kétutasok, mégis lényegesen drágábbak. Így a KEF Reference 1 Meta szűk rétegnek, de mindenképpen üdvözlendő, hogy létezik. Milyen a valóságban?
Küllem
A hangfalak masszív dobozokban fészkelnek, egymástól külön csomagolva. Alul műanyag betéteket kellett kivenni, ezután könnyedén leemeltünk a karton felső részét. Kevés high end hangfal kicsomagolása volt korábban ennyire gyors és gördülékeny. Arra azért érdemes ügyelni, hogy két ember végezze a procedúrát és nem árt a tiszta cérnakesztyű sem.
Miután óvatosan, saját kvarchomokkal feltöltött és Soundcare tüskékkel kiegészített állványainkra helyeztük a darabonként több, mint 18 kilós hangdobozokat, be kellett látnunk, hogy a mi "kakasülőnk" túlságosan vézna, legalábbis a luxusszintű KEF arculathoz és állványos viszonylatban szokatlan 42 centiméteres mélységhez képest. Nem kérdés, hogy a Reference 1 Meta megérdemel-e állványt (mindenképpen igen), ahogy az sem, hogy a hozzá tervezett opción (S-RF1) mutat a legszebben, legalábbis képek alapján. Arra rá lehet csavarozni a hangdobozokat, ami azért is előny, mert nem karcolódik össze befektetésünk alsó oldala, ha porszívózás közben véletlenül nekitolatunk. De inkább ne tegyük: az előlap kivételével minden rész vastagon polírozott felület (kivétel a selyemfényű dió kiadás), amivel jobb óvatosan bánni.
Fotók alapján úgy tűnt, hogy a KEF Reference 1 Meta ugyanazt a gyártási minőséget fogja képviselni, mint a hozzá képest töredékáron kapható, kisebb szériába tartozó R3 Meta. Valójában több kilóval nehezebb és lényegesen nagyobb dobozt kapott a zászlóshajó, nem mellesleg centis vastagságú, fém előlappal egészítették ki. Utóbbi sokat dobott az összképen és vélhetőleg vibrációcsökkentő hatása is előnyösebb, mintha a dobozzal azonos rezonanciájú MDF lapot alkalmaztak volna. Nálunk a magasfényű fekete/réz kiadás vendégeskedett, melyen a Uni-Q hangszóró, annak rögzítéstakaró karimája és a fém előlap mögötti sáv kapott vörösréz díszítést.
A KEF összesen öt színopciót kínál, melyek közül, ahogy a lenti kép illusztrálja, valójában kettő-kettő ugyanúgy magasfényű fekete vagy fehér, egyedül az említett sáv és a közép/magassugárzó árnyalata különbözik rajtuk. Ami bennünk kis hiányérzetet keltett, nem esztétika, hanem praktikum tekintetében, hogy a kortárs hozzáállás ellenére nem vették figyelembe a manapság népszerűbb matt, illetve selyemfényű fekete/fehér burkolatok keresettségét. Szerintünk jó lenne, ha ilyen gúnyában is készülnének KEF Reference modellek, elvégre jóval megbocsátóbbak az alkalmi portörlésekkel és ujjlenyomatokkal szemben. Igaz, egy Steinway zongora is lakkfeketében üt nagyot.
Beüzemelés
A KEF Reference 1 meghallgatása 25 négyzetméteres, mérsékelten kezelt akusztikájú szobában történt (a visszhang - utózengés - csökkentésére hangelnyelő panelek kerültek a mennyezetre és a hangfalak mögé, a sarkokban könyvespolcok álltak, a zenehallgató fotel alá/elé vastag szőnyeget helyeztünk). Utólag is köszönet illeti az Art Of Sound Hungary Kft. csapatát, amiért kellő időt biztosítottak a megfelelő szett összeállításához és a hangsugárzó alapos megismeréséhez. Sokan úgy tartják a Reference szériáról, hogy "energiaéhes", hajtására magas teljesítményű erősítő ajánlott. Mi eleinte Rotel és Arcam erősítőkkel (kb. 120 W/csatorna) kísérleteztünk, de végül egy Mark Levinson No. 5805 szegődött a hangfalak mellé tartós társnak. Papírforma alapú teljesítményben nem volt több, mint a korábbi alternatívák, de kis terhelésen jobb dinamikát biztosított, valamint a térhatásban és hangsáv rétegek szétbontásában fejlettebb volt. A teljes szett így nézett ki:
Hangfalak: KEF Reference 1 (Soundcare tüskés, kvarchomokkal töltött fémállványra helyezve)
Tesztalanyunk hozta azt a sima, fülkímélő hangkaraktert, melyet korábban a Q és R, illetve LS szériás állványos kistesói ugyancsak felmutattak. Utóbbiakhoz képest viszont térhatásban és textúrában is jelentősen többet adott. Több zenei részletet fedett fel, a színpad összetevőit pontosabban és hatásosabban helyezte el a térben. A basszusok lefedettségét és stabilitását komolyabban vette, a frekvenciák (mély/közép/magas) közti integráció profibb volt. Kettő és fél méterre ülve a hangdobozoktól képtelenek voltunk rámutatni a három hangszóró frekvenciahatárára, gyönyörűen összefésülve dolgoztak, nem lógtak ki egymáshoz viszonyítva. Azt is előnyként könyveltük el, hogy a KEF Reference 1 Meta (viszonylag) kis mérete ellenére, a dedikált mélysugárzónak köszönhetően mélyebb basszusokat is meg tudott jeleníteni, akár 40 Hz alatti részleteket is. Másfelől nagyobb terhelésen nem keményedtek fel az alacsonyabb frekvenciák úgy, ahogy a kisebb kategóriánál megszoktuk.
Melody Gardot - If I'm Lucky c. dalát hallgatva azonnal felfigyeltünk a hangszerek gondos elkülönítésére. Az ének közvetlenséggel jött elő. Felénk viszonylag közel helyezkedett el, de nem úgy, mint egy hétköznapi tölcséres sugárzó esetében. Vagyis nem tódult egyenesen az arcunkba, de nem is maradt félénken a dobozok közé szorítva. Invitáló jelleget kapott a zene, rendkívül finom részletességgel karöltve. Az énekesnőt kísérő vonósok és zongora is finoman elkülönült, nemcsak széltében, hanem mélységben is.
A meghallgatás szimfonikus darabokkal folytatódott, melyek közül különösen a fürge ujjú Yuja Wang zongoristanő Piano Concerto in G major, M. 83 - III. Presto előadását vizsgáltuk. Tesztalanyunk meglepően tágas térben szórta szét a basszust, mélyláda nélkül is remek egyenletesség mellett. Ilyen és hasonló zenei stílusok esetén folyamatosan megmutatkozott a hangfal egyik legfőbb előnye, konkrétan a döbbenetesen nagy térhatás, a mély és kitárulkozó atmoszféra megteremtésének képessége. Viszonylag megfelelő akusztikájú nappaliban, szobakorrekció nélkül is fantasztikus jelenlét érzet alakult ki. Csukott szemmel könnyen átvert minket a Reference 1, könnyen odaképzeltük magunkat a Tonhalle-Orchester Zürich falai közé. Hozzá kell tenni, hogy a minőségi zene, a profi hangmérnöki munka ebben nem kevésbé játszott szerepet.
Ami viszont határozottan a KEF előnyeként mutatkozott meg, hogy a vonósokat és fúvósokat nem kezelte túl fényesen. Csak néhány pillanatra mutatta meg e kritikus hangszerek élét, amikor azok elértek a dinamikai csúcspontra. Ez a szélsebes dinamikakezelés nagy mértékben hozzátett, hogy valóságosabb legyen az élmény. Korábbi tesztek során, egyszerűbb hangfalaknál volt olyan tapasztalat, hogy azok erősebb, ügyetlenebb körvonallal rajzolták meg a harsonák, trombiták hangját, ami hosszabb távon gyorsabban lefárasztotta a fület és mentális figyelmet. A KEF szépen kiegyensúlyozott, neutrális hangja csak azt mutatta harsány hangként, amit a hangmérnökök szándékosan élesre és bántóra akartak beállítani. A kipróbálás egyik legmeghatározóbb pillanatát az Olivier Latry orgonista által előadott Midnight at Notre-Dame jelentette. Már az első másodpercekben libabőrt váltottak ki Bach dallamai és a bámulatos térbeli mélység. Ráadásul a függőleges szórás is elképesztően jól sikerült. Egy virtuális "hang fal" nyílt meg, ami a hangdobozok és a szobafal határain túlról mutatta meg a monumentális orgonazenét.
Könnyűzenét, vadabb zsánerekkel is egész talpraesett módon adott át a KEF Reference 1. Post Malone, Prodigy vagy Linkin Park számai ugyancsak nagyobb térrel jöttek át, mint bármilyen hangfalból, mely korábban itt vendégeskedett. A basszust erősen és stabilan kezelte, de eltúlzott pumpálás nélkül. Simán elég lett volna egy intenzívebb házibulira is tesztalanyunk lendületessége, de azért 30 Hz alá nem ment. A legmélyebb ütemekhez, ha mellkasnak verődő ütem és gyomorrázás a cél, akkor kellhet a mélyláda, de azért - különösen Post Malone - Wow. c. műve alatt igencsak rezonált alattunk a karosszék. Annak ellenére, hogy nem kimondottan audiofil művek szerepeltek a könnyűzenei topikban, az apró részletek finom kibontása és nagy térben történő elhelyezése ezúttal is ütőkártya volt, a legintenzívebb átvezetők alatt is.
Végszó
A KEF Reference 1 Meta olyan jellemzőket mutatott, amiket korábban már kisebb, olcsóbb KEF hangfalakon is hallottunk: a koncentrikus Uni-Q hangszóró általi térhatás, az integrált magashang. A finoman kezelt basszus, a mélység és atmoszféra teremtés. A közvetlen, de nem arcba mászó középpont. De ezek mindegyikéből még többet nyújtott - sokkal. Végre eleget ahhoz, hogy nehezen találjunk kifogást. A kisebb szériák (különösen az LS modellek, de csak azért nevezzük meg, mert legutóbb a gyártótól azokat próbáltuk ki és friss az élmény) hajlamosak voltak puhítani és lágyítani a legfelső és legalsó frekvenciákat. A Reference 1 Meta esetében nem éreztünk rejtegetési kényszert, teljessége és határozottsága igazolta magasabb árát.
Jó térbeli lefedettséggel sugározta a hanginformációt, nemcsak középen ülve kaptunk stabil teret, de ez már a kisebb modelleknél is megvolt. Viszont a Reference esetében nem a hangsugárzók tengelyéből keletkezett a jobb/bal oldal, hanem "véletlenszerű" pontokból, jobban követve a hangmérnök elképzelését. Mint minden high end hangfal tesztjében, most is fontos kiemelni, hogy az eredményt erősen befolyásolta az erősítő (Mark Levinson), forrás (Naim NDX-2), kábelezés (LessLoss C-MARC) és tápszűrő (IsoTek EVO3 Sirius). Viszont a hangdobozok nem voltak annyira kényesek az elhelyezésre, akkor is szép térrel, linearitással dolgoztak, ha falhoz közelebb kerültek.
A KEF Reference 1 Meta hangja, nem kifejezés, hogy megfelelt azoknak az elvárásoknak, melyek sokéves tesztelés során kialakultak bennünk. Tudatosan összeállított rendszerben nem valószínű, hogy csalódást okozzon egy mindenevő vájtfülűnek. Ami talán megszokást igénylő lehet, a kissé testes doboz, mely a háromutas kivitelért vállalható kompromisszum. Formában nem sok fantáziáról árulkodik annak ellenére, hogy ugyanez a cég világhírű tervezők által egészen extravagáns alkotásokat is mutatott már (MUON, Blade és társaik). De egy téglatestet valószínűleg több helyen el tudunk helyezni élettársunk kiakasztása nélkül, így talán a Reference alakja nyerőbb az otthoni felhasználónak.
Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz (marketing, statisztika, személyre szabás) egyéb cookie-kat engedélyezhet. Részletesebb információkat az Adatkezelési tájékoztatóban talál.
