Riport Izumi Saito-val
Megkértem Izumi Saito-t, a Luxman értékesítési vezetőjét, hogy magyarázza el az L-100 és az L-509s X, illetve Z modellek közötti különbségeket. Először a vállalat Centennial erősítővel kapcsolatos tervezési céljait ismertette.
„A 100. évfordulónkra” – írta Saito egy e-mailben – „az abszolút célunk az volt, hogy olyan erősítőt hozzunk létre, amely képes a zene élethűségét és érzelmi töltetét a lehető legmagasabb szintre emelni. Számtalan kérést kaptunk a világ minden tájáról a lelkes audiofilektől egy olyan modern, tiszta A-osztályú integrált erősítő tervezésére, amely magában foglalja a Luxman legújabb technológiáit.”
Ezek a technológiák a LIFES 1.1 új verziója (a legújabb Luxman Integrated Feedback Engine System), a LECUA1000 (a legújabb Luxman Electronically Controlled Ultimate Attenuator), egy Darlington-típusú bipoláris tranzisztorokkal ellátott kimeneti fokozat, egy egyedi EI-magos tápegység transzformátor és egyedi szűrő kondenzátorok, valamint a Luxman peel-coat bevonatú áramköri lapok.
Megkérdeztem Saito-t, hogy ezek a Luxman-technológiák és alkatrészek miben különböznek az L-100-ban?
„A LIFES 1.1 ötvözi a visszacsatolás nélküli erősítőkkel gyakran társított nyitott, természetes és könnyed hangzást a hagyományos visszacsatolásos erősítők alacsony torzításával és stabilitásával” – nyilatkozta Saito. „Az áramkör három fő fokozatból áll: az elsődleges erősítőből, egy hibajel figyelő erősítőből és egy áramerősítő fokozatból. … A nyitott hurok erősítése 29,3 dB, míg a zárt hurok erősítése 29,0 dB. Ez azt jelenti, hogy a negatív visszacsatolás tényleges mértéke csupán körülbelül 0,3 dB. Annak ellenére, hogy szinte egyáltalán nem használ visszacsatolást, olyan egyértelmű stabil teljesítményt nyújt, amely megegyezik – vagy akár meg is haladja – a hagyományos, nagy visszacsatolású erősítő technológiát.
„Az új LIFES 1.1 esetében párhuzamosan kapcsoltuk a hibaerősítő bemeneti FET-jeit, átterveztük az erősítés eloszlását az áramkör egészében, és optimalizáltuk a munkapont beállító áramkört. Ezek a fejlesztések tovább csökkentették a torzítást a teljes
frekvenciatartományban, és javították a jel-zaj viszonyt. A fejlesztések mérhető eredményeket hoztak: a teljes harmonikus torzítás 1 kHz-en 0,003%-ról 0,002%-ra, 100 Hz-en 0,002%-ról 0,001%-ra, 20 kHz-en pedig 0,007%-ról 0,006%-ra csökkent.”
Ezután megkérdeztem, hogy a Luxman jól ismert LECUA hangerőszabályzója hogyan változott az L-100-ban?
(Mert a Luxman kiküszöbölte azokat a bosszantó kattogó hangokat, amelyekre a testvérmodellekből emlékeztem.)
„Az LECUA csillapítónk pontosan érzékeli azt a pillanatot, amikor az audiojel áthalad a 0 voltos szinten – a nulla átlépési ponton –, és csak abban a pillanatban kapcsolja be az osztót” – válaszolta Saito. „Ez lehetővé teszi, hogy a hangerőváltozások gyakorlatilag hangtalanul történjenek. Az L-100 esetében egy új ellenintézkedést fejlesztettünk ki, amely elnyomja és elszigeteli még a nulla átlépés-érzékelő áramkör által generált rendkívül kis zajt is. Ennek eredményeként még magasabb szintű jel tisztaságot értünk el.”
Hőstabilitás:
Mint már említettük, az L-100 A-osztályban működik, 20 W/csatorna 8 ohm terhelésen és
40 W/csatorna 4 ohm terhelésen. Egy beszélgetés során Randy Bingham, az amerikai importőr-forgalmazó Rhythm Audio képviselője elmondta a Stereophile-nak, hogy ezek az A-osztályú értékek – a clippingnél mért kimeneti teljesítménye pedig lényegesen magasabb. A mérések megmutatják majd, mennyivel magasabb. Ez azt jelenti, hogy
az L-100 szigorúan véve egy AB osztályú erősítő, amely erősen az A osztály felé van eltolva. Ami, ha igaz, nem jelent semmi rosszat a készülékre nézve: feltételezve, hogy teljesíti a kimeneti teljesítményre vonatkozó specifikációkat, 20 W/csatorna 8
ohm terhelés mellett és 40 W/csatorna 4 ohm terhelés mellett működik tiszta A osztályban.
„A névleges kimeneti teljesítmény 20 W/csatornára történő optimalizálásával sikerült alacsonyabb tápfeszültséggel működtetnünk a kimeneti fokozatot” – magyarázta Saito.
„Ez lehetővé tette számunkra, hogy egy rendkívül hatékony hőkezelő rendszert tervezzünk, amely biztonságosan elvezeti a tisztán A-osztályú működés során keletkező meleget anélkül, hogy olyan nagy házra lenne szükség, mint az L-509Z-nél. Gondosan kiegyensúlyoztuk a kimeneti teljesítményt, az üzemi feszültséget és a hőelvezetést, hogy egy kompaktabb házban is elérjük az ideális A-osztályú teljesítményt.”
Egyéb technológiák:
Az L-100 tápegységében található, egyedi EI-magos transzformátort a Homerun Electric Co., Ltd.-vel közösen fejlesztették ki. A nyolc egyedi 10 000 µF-os szűrőkondenzátort a Nippon Chemi-Con Corporation gyártotta a Luxman számára. „Ezek pontosan ugyanazok a prémium minőségű kondenzátorok, amelyeket zászlóshajónkban, az L-509Z-ben is használunk, így a tápegység minőségében semmiféle kompromisszumot nem kötöttünk” – nyilatkozta Saito.
„Az L-100 jelvezetékeihez egyedi gyártású, bevonat nélküli oxigénmentes réz (OFC) vezetékeket használunk. A bevonatos felületek elkerülésével a lehető legtermészetesebb vezetőképességet biztosítjuk.”
Az L-509Z-hez hasonlóan az L-100 is háromfokozatú, Darlington bipoláris tranzisztoros áramkört használ, de itt négyes párhuzamos push-pull konfigurációban. A bemeneti fokozathoz a Luxman az Isahaya Electronics tranzisztorait választotta, amelyek „rendkívül alacsony zajszintjükről ismertek” – mondta Saito. A második fokozathoz és a kimeneti fokozathoz Toshiba tranzisztorokat alkalmaztak, „amelyek erős áramszolgáltatást és
nagyon természetes, élethű hangminőséget nyújtanak”
A korábbi Luxman integrált erősítőkhöz hasonlóan az L-100 is a „peel-coat” PCB-technológiát alkalmaz az áramköri lapjain. Az áramköri lapok rézvezetékeit egy szigetelő és forrasztásnak ellenálló réteg borítja. A peel-coat eljárás során ezt a réteget szelektíven eltávolítják az audio jelútvonalakból, „hogy minimalizálják a parazita kapacitást, amely finoman befolyásolhatja a hangminőséget”. A „peel-coat” kifejezés úgy hangzik, mint egy Farberware serpenyő értékesítési szlogenje, de a fent leírtak szerint hallható előnyökkel jár.
Valószínűleg még nagyobb hatással van a hangzásra maguknak a nyomtatott áramköri lapoknak a minősége. „Maga a nyomtatott áramköri lap ugyanazt a prémium minőségű
üveg-epoxi anyagot használja, mint a zászlóshajónk, az L-509Z” – tette hozzá Saito –, „de a rézvezetők elrendezését teljesen a nulláról tervezték meg, és kifejezetten az L-100 elektromos jellemzőihez igazítva.” A 100 μm-es nyomvonalak az ellenállást kétharmadával csökkentik az alacsonyabb minőségű áramköri lapokon található nyomvonalakhoz képest. A Luxman emellett lekerekíti az áramköri lap nyomvonalainak éles szögeit is. Állításuk szerint ezt a gyakorlatot „a zökkenőmentes jelátvitel elérése érdekében” vezették be. Nem tudom, hogy segít-e, de ártani sem árthat.
11 995 dolláros árával az L-100 éppen az L-509Z alatt helyezkedik el. Vajon voltak-e kompromisszumok?
„Ahelyett, hogy kozmetikai luxuselemekbe fektettünk volna be, egyszerűsítettük bizonyos külső elemeket” – mondta Saito. „Például az L509Z-től eltérően az L-100 nem használja azt a rendkívül drága, egyedi megmunkálású, a Fuji-hegy által ihletett vezérlőgombot. Ehelyett azt a költségvetést a hangminőségre legnagyobb hatással bíró belső alkatrészekre fordítottuk. Más szavakkal, úgy döntöttünk, hogy oda fektetünk be, ahol a hallgatók valóban hallják a különbséget.
„Sok éven át a Luxman kiváló minőségű analóg elektronikus kapcsolókat használt, mert azok biztosították a legjobb egyensúlyt a teljesítmény és a hangminőség között” – folytatta Saito. „Végül azonban találtunk egy relét, amely hangminőségi szempontból felülmúlta azokat az analóg kapcsolókat. Ez lehetővé tette számunkra, hogy az L-100 egészében relés kapcsolást alkalmazzunk anélkül, hogy a jel tisztasága csorbát szenvedett volna.
Az új relékapcsolás „közvetlenül hozzájárul az élénkebb, energikusabb és rendkívül részletgazdag zenei hangzáshoz. „Más szavakkal: bár az L-100 egyszerűbb felhasználói felületet kínál, az analóg teljesítmény magja továbbra is teljes mértékben csúcsminőségű marad” hangsúlyozta Saito.
„A hallgatók élvezhetik az ugyanolyan magas színvonalú analóg lejátszást, kiemelkedő zeneiséggel, alacsony zajszinttel és gazdag részlet ábrázolással, anélkül, hogy úgy éreznék, hogy kompromisszumot kötnek a hangminőség terén.”
Számomra fontos – mivel a komponenseket főként vinyl-lejátszás alapján értékelem –, hogy az L-100 MC/MM phono-fokozata nem spórol a minőségen. Ugyanazon áramköri architektúrán alapul, mint az L-509Z-ben. Az egyetlen funkcionális különbség – ahogy hallottam – az, hogy az L-100-ban nincs meg az L-509Z állítható MC terhelési ellenállása. Ehelyett a Luxman optimalizálta a 100 ohmos rögzített impedanciaértéket, ami a legtöbb mozgótekercses hangszedőhöz megfelelő. Nekem és a berendezésemnek bevált.
A mérnök gárda, és a gyártás
Az L-100-at a Luxman mérnöki csapata fejlesztette ki: Masakazu Nagatsuma, aki a hangtervezést vezette; Kunihiko Koki, aki az elektromos tervezésért felelt; és Yasuhito Omori, aki a mechanikai tervezést felügyelte. Mint minden Luxman-berendezés, az L-100 is Japánban készül. A Luxman három gyártóüzemet üzemeltet a kanagawai prefektúrában található székhelye közelében.
„Csúcsminőségű zászlóshajó termékeinket nem tömeggyártó soron szerelik össze” – írta Saito. „Ehelyett cellás gyártási rendszert alkalmazunk, amelyben magasan képzett mesterek kivételes precizitással, kézzel állítják össze az egyes egységeket. Ezt a legmagasabb szintű gyártási folyamatot egy gondosan kiválasztott, négy szakemberből álló csapat végzi, akik nagy gondossággal és odaadással egyenként szerelik össze, ellenőrzik és finomhangolják az egyes egységeket.”
Most, hogy már tudjuk, mi van az L-100-as belső részében,de mi a helyzet a külsővel?
Az L-100 szélessége 17,3”, magassága 7”, mélysége 17,9″, súlya pedig 56 lb, bár a remegő térdeimnek nehezebbnek tűnt. 3 mm vastag alumínium felső panellel rendelkezik, beépített polikarbonát szellőzőpanelekkel a hőállóság és a hatékony légáramlás érdekében. Az 5 mm vastag, extrudált alumíniumból készült elülső és oldalsó panelek finom, gyöngyházfényű felülettel rendelkeznek. A váz 1,2 mm-es, hőkezeléssel bevont acélpaneleket és 1,2 mm-es, fekete horganyzott acélt kombinál, így mechanikailag stabil szerkezetet alkotva, amely minimálisra csökkenti a nem kívánt rezgéseket.
„Az anyagválasztást és az egyes panelek vastagságát gondosan optimalizáltuk az optimális rezgéscsillapítás elérése érdekében” – magyarázta Saito
A kiváló minőségű alkatrészek sorát folytatják a precíziósan megmunkált alumínium gombok, a Shinohara Keiki Seisakusho VU-mérők, az Emuden Musen Co., Ltd. RCA csatlakozói, a Neutrik XLR csatlakozók, valamint a Hongkongban gyártott MultiBiz hangszóró csatlakozókkal. Az L-100 ugyanazt a távirányítót tartalmazza, amely az L-507Z-hez is tartozik. Könnyű, kényelmesen illeszkedik a kezembe, és jól olvasható gombokkal, valamint bekapcsológombbal rendelkezik. Számomra ez a szögletes kialakítás egy 1967-es Magnavox tévé távirányítóját idézi.
A rendszer
A Luxman mellékeli azt a használati útmutatót, amelyet Art Dudley a Luxman CL1000 előerősítőről írt recenziójában így jellemezte: „olyan használati útmutató, amelyből kitűnik, hogy a gyártó törődik a vásárlóval, és tisztában van azzal, hogy aki ennyi pénzt költ egyetlen audio termékre, az valószínűleg nem csupán felületes érdeklődést tanúsít a készülék működése iránt.”
Minden Luxman használati útmutató, amit olvastam, világos és érthető. Az L-100 használati útmutatója sem volt kivétel.
A termetes L-100-at a Salamander-állványom alsó polcára csúsztattam, hogy illeszkedjen a felső polcon álló J.Sikora Standard Max Supreme lemezjátszóhoz. Később az L-100-at egy masszív fa állványra tettem, hogy a Thorens TD 124 lemezjátszómmal és annak Korf
TA-SF9R hangkarjával hallgathassam, amely végül a lejátszási idő nagy részét kapta. Az L-100 ajánlott bejáratási ideje 150 óra, ezért átkutattam a poros CD-k falát, és kettőt ismétlésre állítottam be az olcsó és rozoga Tascam CD-lejátszómra: a brit könyvtári zenei válogatást, a The Sound Gallery Volume One-t (Scamp SCP 9707-2) és a Squarepusher drum and bass-műve, a Feed Me Weird Things (Rephlex CAT037CD).
A hangszedők tekintetében két új mozgótekercses – az Ortofon MC X30 (779,99 dollár) és a Sumiko Oriole (1699 dollár) – került közvetlen kapcsolatba az L-100 phono erősítőjével. Az L-100 örömmel tárta fel a kettő közötti különbségeket: az X30 koherens, fizikai, praktikus; az Oriole pedig finom, precíz magas hangokat produkált, romantikusabb, csábítóbb hangvételben.
Hallgatási tapasztalatok
Szerettem volna a Luxmanon keresztül lejátszani néhány fülsértő rockszámot. A Foo Fighters 2011-es, 45 rpm-es dupla albuma, a Wasting Light (LP, Roswell Records 88697 84493 1) kiváló kiindulópontnak bizonyult. Az albumot teljes egészében analóg módon vették fel, a végső keverésnél nyolc kéz dolgozott a csúszkákon.
„A szalag számomra nem idegen” – mondta Dave Grohl egy interjúban az Electronic Musician magazinnak. „Hívjanak butának, de a mikrofontól a szalagfelvevőig vezető egyszerű jelút számomra teljesen logikus.” Ámen
A „Bridge Burning” című számnál az L-100 20 wattos A-osztályú kimeneti teljesítménye úgy hajtotta a 90 dB-es érzékenységű DeVore Fidelity Super Nine hangszórókat, mintha háborús riadót fújnának. A Foo Fighters tépő kettős gitárpárbaját, ágyúdörrenéshez hasonló dobjait és sűrűn tömörített hangterét zsigeri erővel áthatotta az agresszív hangzás. Az L-100 (és a lemezjátszó, a DeVore hangszórók, valamint a kiegészítő eszközök) egy 200 mph sebességgel száguldó, zökkenőmentes hard rock-energiafalat zúdított rám.
Ha az L-100 ennyire ropogós hangzással és headroommal képes feldobni a rockzenét (a megfelelő hangszórókkal), elgondolkodtam, mit tudna kihozni egy zenekari műből?
A Sumiko hangszedő belevetette magát a Boulez Conducts Varèse című lemezbe a New York-i Filharmonikusokkal (LP, Columbia Masterworks M 34552). Ez egy ütőhangszeres kavalkád, amelyet láthatóan a 25. sorból vettek fel. A Luxmanon keresztül gyors, ropogós, mégis selymes átmenetekkel és csokoládés, bár kissé száraz hangzással csattant. A ritmusok keresztezték egymást, miközben az erősítő a Manhattan Center térkiterjedésének és mélységének minden apró részletét visszaadta. (Minden Luxman, amit eddig teszteltem, kiemelkedő térkiterjedéssel, rétegzettséggel és szeparációval játszott, de az L-100 még jobb volt.) A hangok úgy repültek, mint a Napról kilövellő napfoltok – ez a készülék a PRaT királya.
Bármilyen műfajról is legyen szó, az L-100 élettel teli és lendületes hangzást kölcsönzött a zenének, olyan érzést keltett, mintha a zene ott lenne a szobában, kézzelfoghatóan jelen lenne.
Az A-osztályú hagyományokhoz híven az L-100 a hangok tisztaságát és áramlását közvetítette, valós érzetet adva arról, hogy a zenészek a térben játszanak. Úgy tűnt, mintha az L-100 a képeket a szobába lebegtetné, nem csupán a hangszórók között.
A Bass Desires jazz szupercsoport debütáló albuma (LP, ECM 1299) ugyan 1986-ból származik, de még mindig úgy hat, mint egy gyomorszájra mért ütés. Coltrane „Resolution” című számának feldolgozása katartikus robbanás a ritmikai kockázatból és a forró összjátékból. A Luxman kiemelte a dal kis stúdiós intimitását, miközben hagyta, hogy a nagy hatások kibontakozzanak: katedrális-hosszúságú lecsengés, földrengésszerű mélyhangok, éles magas- és középtartománybeli részletek, valamint a 11-es szintre fokozott, precíz felbontás. Marc Johnson akusztikus basszusgitárja tömeggel és artikuláltan szólalt meg. Bill Frisell és John Scofield ikergitárjai úgy visítottak, mint kis szörnyecskék. Peter Erskine mindent megrázott, ami hallótávolságon belül volt. A hangtér hatalmas, háromdimenziós és térbeli szempontból lenyűgöző volt.
A Luxman sebessége, ereje és hangzása drámai térképet alkotott, miközben a zene összetettségének kibogozását gyerekjátékká tette. A hangszerek szinte a térből faragva töltötték be a szobámat. Nem hallottam sem elmosódást, sem torzítást. Néha azért éreztem, hogy számomra kissé túl szoros a hangzás, egy kis mechanikusságot érzek, összehasonlítva például egy csöves A-osztályú SET könnyedségével. De őszintén szólva, ez csak szőrszálhasogatás.
Felraktam Frank Sinatra In the Wee Small Hours című lemezét (Capitol Records W 581). Frank hangja teljesen meggyőző és csodálatosan meghitt volt. A hangszínek tiszták voltak. A hangképek magával ragadóak voltak.
Felraktam az Oscar Peterson Trio + The Singers Unlimited „In Tune” című lemezét (LP, MPS Records MB 20905). Az énekhangok rétegezése gyönyörű volt. A zene trippes egyértelműséggel ragyogott.
A Boards of Canada „Inferno” című lemeze (LP, Warp Records WARPLP496X) erőteljesen dübörgött és körülvett, szédítő hangulatok kavargtak alatta a sűrű, súlyos nagydob-dörrenésekkel.
Irányt váltottam, és felraktam a Keith Jarrett Trio „The Song Is You” című számát a Still Live (LP, ECM 835 008-1) albumról. A Luxman üdítően jó betekintést nyújtott a trió swingjébe, tisztasággal, kecsességgel és bátorsággal.
A Beatles „Please Please Me” című albumának (LP, Parlophone PMC 1202) újszerű állapotú második kiadása magával ragadott a hang tisztaságával és a mélyhangok erőteljességével. Meghittség. Szeparáció. Mély basszus. Zenei áramlás és lendület.
Az L-100 felülmúlta minden emlékemet a Luxman testvérmodelljeiről. Állandóan kiterjedt magas hangokat, tiszta középtartományt egy csipetnyi melegséggel, valamint mély basszust nyújtott, amely ugyan nem volt olyan súlyos és hangulatos, mint egy jó csöves erősítőé, de mindig tiszta, feszes és ütős volt.
Teljes körű és magával ragadó hangzásával az L-100 kivételes rétegzettséget, hangképet és sebességet nyújtott, könyörtelen zenei lendülettel és erővel, miközben a finom részleteket is visszaadta egy nagy dimenziós tér teljességében. Ez egy mérföldkőnek nevezhető termék a Luxman számára.
A Luxman és a Voxativ Ampeggio 2025 hangfal párosítás
A 94 dB érzékenységű Voxativ Ampeggio 2025 még több csodát csalt ki az L-100-ból. A szinergikus és dinamikus hangszóró egyetlen 8 hüvelykes teljes tartományú meghajtója minden lejátszott lemezről, és figyelemre méltó részletgazdagságot, tisztaságot, mélyhang-sűrűséget és teljességet mutatott. Olyan érzés volt, mintha az első sorba költöztem volna: a árnyalatok és a finomságok felerősödtek, intimitással, tapinthatósággal és túlcsorduló textúrával tálalva. A mélyhang kevésbé volt feszes, de annál hangulatosabb.
Amikor a Luxman a Volti Audio Lucerát hajtja
Figyelembe véve a Volti 99 dB-es érzékenységét, a 15″-es mély hangszóróját, valamint a
tölcséres magas sugárzóját és középsugárzóját, várható volt, hogy a Lucera és a Luxman jól kijönnek majd egymással – és így is lett. A Lucera úgy illeszkedett a Luxmanhoz, mint két csepp víz. A hangtér hatalmas volt; a Luxman teljes mértékben kihasználta a tölcséreket, hogy még jobban kiemelje selymes magas hangjait. A középtartomány kissé ragadós lett, míg a basszus olyan nagyra nőtt, hogy szinte elnyelt engem. Valóban szinergia.
Összehasonlítás az Audio Note UK OTO Phono SE Signature erősítővel
Ezt is jelenleg tesztelem. Ez a klasszikus Audio Note SE integrált erősítő 10 W/csatornát ad le A-osztályú üzemmódban, négy EL84-es csővel, Audio Note rézfólia kondenzátorokkal, 1 W-os nikrom ellenállásokkal és Kaisei elektrolit kondenzátorokkal.
Az Audio Note lazább, magabiztosabb hangzással játszott, nagyobb folytonossággal és áramlással, valamint még erőteljesebb érzetet keltett arról, ahogy a zenészek a térben jelen vannak, és a zene kitölti a szobát. Azt tette, amit a jó csöves erősítők szoktak. De nem tudta felvenni a versenyt a Luxman grandiózus hangterével: A hangok kissé elmosódtak. A színpad kevésbé volt éles. Az Audio Note-ból hiányoznak továbbá a Luxman kettős csatlakozói, távirányítója, MC phono bemenete, hangszínszabályzói, Line Direct és Loudness funkciói, és teljesítménye csupán 10 W/csatorna volt, szemben a Luxman 20 W-jával
Összefoglalás:
11 995 dollár rengeteg pénz. Ki a célközönsége ennek a drága integrált erősítőnek, amelyet egy hagyományos japán márka gyárt? Azt mondanám, hogy a régóta hűséges Luxman-rajongóknak készült – azoknak, akik imádják a márka jellegzetes hangzását, a lenyűgöző rétegzettséget és szeparációt, a grandiózus hangteret és a dinamikus pompát. Emellett azoknak a hallgatóknak is szól, akik a tranzisztoros erősítést részesítik előnyben a csövesekkel szemben, mivel ez egyértelműen az előbbi. A rengeteg vezérlőgombja – beleértve a hangszínszabályzókat is, amelyekről eddig alig esett szó – önmagában is értékesítési érv. Az L-100 előnyei számtalanok, hibái gyakorlatilag nincsenek. Ez a legjobb Luxman, amit valaha hallottam, nagy lépéssel meghaladja az SQ-N150 integrált erősítőt, amelyről 2019-ben áradoztam, azt a teljes csöves terméket, amely mély benyomást tett rám. Ez a Luxman 100 éves jubileumának ünneplése és a 509-es sorozat legújabb, legnagyszerűbb továbbfejlesztése. Nagyon melegen ajánlom.
Írta: Ken Micallef
Forrás és képek: Stereophile és Luxman
Stereophile októberi online magazin fordítás részlet
Forrás: Audiophile-szalon.hu
