Menu

Cart
A+ A A-

John Coltrane: Both Directions at Once: The Lost Album

Coltrane, John: Both Directions at Once: The Lost Album (Impulse!, 2018)

 

 

„Köszönjük, Naima!”

 

Juanita Naima Grubbs. Az amerikai hölgy a jazztörténet egyik legnagyobb alakjának, John Coltrane szaxofonosnak volt -ha jól tudom- az első felesége. Útjaik 1966-ban váltak szét. A szakítás előtt három évvel -1963 márciusában- vonult be legendás quartetjével „’Trane” a Van Gelder stúdióba, és rögzítettek egy anyagot. A felvétel eredetije sajnos megsemmisült, azonban a zenekarvezető saját példányát akkori párjára bízta, aki - hála Istennek! - megőrizte azt. Nos, a családi ereklyék közül most került elő ez a bizonyos eltűntnek hitt „master”, és végre megjelenhetett 55 évvel később a két CD-nyi „Both Directions at Once”!

 

Aki csak kicsit is ismeri Coltrane-t, kívülről fújja nagy négyese tagjainak nevét, de a rend kedvéért és tiszteletem jeléül, azért mégiscsak felsorolom partnereit a régi-új albumon. McCoy Tyner (1938) zongorázik, Jimmy Garrison (1934-1976) bőgőzik, és Elvin Jones (1927-2004) dobol.

A dupla lemezen 7-7 dalt hallhatunk; Coltrane kompozíciói mellett felcsendül két változatban Lehár Ferenctől a „Vilia” (nem tévedés, egy operett részletről van szó, persze „Coltrane-osítva”!), és Eden Ahbez klasszikusa, a „Nature Boy”.

A „track”-ek között találunk néhány olyan „’Trane” témát, melynek nem tudjuk a címét, így ezek „Untitled Original” elnevezés alatt szerepelnek.

A „Both Directions at Once” hallgatása közben szinte végig az járt a fejemben, hogy lehetett 1963-ban ennyire modernül játszani?! Persze, eddig is tudtuk, hogy Coltrane és társai „ezer évre” előre játszottak, de ennek a „meglepetés” anyagnak valahogy még inkább kidomborodik a modernitása, merészsége, stílusteremtő mivolta.

Coltrane tenor és szoprán szólói, Tyner rögtönzései, harmóniái, Garrison és Jones kísérése a mai napig utolérhetetlen, túlszárnyalhatatlan!

Az Erő és a Hit újabb zseniális megnyilvánulása számomra a „The Lost Album”! Coltrane legyőzve démonait, Isten felé fordult és tudatosan, hihetetlenül nagy energiával ontotta magából a Szeretetet, az „A Love Supreme”-ot! Az Örökkévaló Őt ajándékozta meg azzal a tudással, melynek nyomába sem ér/érhet senki! Coltrane élt is ezzel a „hatalommal”; szépen, szerényen, de ellentmondást nem tűrően, csakis előre és persze az ég felé tekintve.

Köszönet minden jazzista és jazzrajongó nevében Naima asszonynak, hogy megőrizte a kincset, és hála az Impulse! kiadónak, amiért felébresztette „Csipkerózsika álmából” ezt a Csodát!

 

John Coltrane: Both Directions at Once: The Lost Album (Impulse! 2018)

 

CD 1.

1. Untitled Original 11383 (Take 1)

2. Nature Boy

3. Untitled Original 11386 (Take 1)

4. Vilia (Take 3)

5. Impressions (Take 3)

6. Slow Blues

7. One Up, One Down (Take 1)

 

CD 2.

1. Vilia (Take 5)

2. Impressions (Take 1)

3. Impressions (Take 2)

4. Impressions (Take 4)

5. Untitled Original 11386 (Take 2)

6. Untitled Original 11386 (Take 5)

7. One Up, One Down (Take 6)

 

 

John Coltrane - tenor- és szopránszaxofon
McCoy Tyner - zongora
Jimmy Garrison - bőgő
Elvin Jones - dob

 

Szerző: Gáspár Károly

Forrás: Jazzma.hu

Tony Bennett - Diana Krall - Love Is Here To Stay

Bennett, Tony - Krall, Diana: Love Is Here To Stay (Verve, 2018)

 

„Gersh-Win!”

 

Szeptember 26-án ünnepeljük a zenetörténet egyik legnagyobb zsenijének 120-ik születésnapját. George Gershwin-ről van szó, aki mindössze 39 évet töltött itt a földi síkon, mégis hihetetlenül gazdag életművet hagyott maga után. A klasszikus és a jazz muzsika „hídembere” volt, kinek műveit szívesen veszik fel repertoárjukba mindkét stílus jeles előadói.

Az évforduló kapcsán két legendás jazz énekes gondolta úgy, hogy kiváló trióval karöltve stúdióba vonulnak, és készítenek egy Gershwin előtt tisztelgő albumot.

Tony Bennett és Diana Krall a fent említett vokális nagyságok, a hármast pedig Bill Charlap zongorista, Peter Washington bőgős, no meg Kenny Washington dobos alkotják. (Nem mellesleg ez a lemez szombaton vagyis szombaton szeptember 29-én a New York-i Jazz Albums listán az első helyen fog nyitni.)

Akcióba is léptek a nagyszerű művészek, és már pörög lejátszómban a „Love Is Here To Stay” című lemez, mely a Verve gondozásában jelent meg.

A korongon 14 Gershwin kompozíció hangzik el. Többségében az ismertebbek közül szemezgettek, ezek közé sorolom például a „’S Wonderful”-t, az „I Got Rhythm”-öt, vagy a címadó „Love Is Here To Stay”-t, de olyan, tán kevessé ismert, ritkábban „elővett” darabok is helyet kaptak, mint a „My One and Only” (nem összetévesztendő Guy Wood és Robert Mellin klasszikusával, a „My One and Only Love”-val), vagy a „Do It Again”.

A szépkorban igencsak benne járó Tony Bennett hangja mit sem kopott az idők során, és Diana Krall is hozza a Tőle megszokott fantasztikus színvonalat. A Bill Charlap Trio szintén kitesz magáért, vérbeli és rendkívül ízléses hard bop kíséretet hallhatunk Tőlük.

Bevallom őszintén, mégis hiányérzetem van a lemez kapcsán! Az oké, hogy Bennett-ék nem akarták „megerőszakolni” a gyönyörű és/vagy „dögös” témákat, de mégis úgy érzem, „biztonsági játék” volt ez, szem előtt tartva az üzleti érdekeket. A dalok kissé más fénytörésbe helyezése, több hangszeres szóló, vendégművészek bevonása (szaxofonos, trombitás, gitáros, etc.) erősítette volna, hogy ez valóban jazz album, és nem végzi hotelek, éttermek, ne adj Isten liftek háttérzenéjeként...

Kedves Olvasóink! Kérem, ne értsék félre, távol áll tőlem, hogy „lehordjam” Tony Bennett és társai produktumát! Hogy is tehetném, amikor természetesen tisztában vagyok vele milyen „supreme” zenészekről van szó! Pont ezért sajnálom, hogy egy hangyányit nem voltak „bevállalósabbak”, és nem mutatták meg, hogy George Gershwin műveinek, és Nekik is ezer meg ezer új arcuk van!

Ettől függetlenül jó szívvel ajánlom „lefülelésre” mindenkinek a „Love Is Here To Stay”-t, annak újabb bizonyítékaként, hogy „Gersh-Win” mindig nyer(ő)!

 

Tony Bennett & Diana Krall: Love Is Here To Stay (Verve 2018)

 

1. ’S Wonderful

2. My One and Only

3. But Not for Me

4. Nice Work if You Can Get It

5. Love Is Here To Stay

6. I Got Rhythm

7. Somebody Loves Me

8. Do It Again

9. I’ve Got a Crush on You

10. Fascinating Rhythm

11. They Can’t Take That Away from Me

12. Who Cares?

13. How LongHas This Been Going On?

14. A Foggy Day

 

 

Tony Bennett – ének
Diana Krall – ének
Bill Charlap – zongora
Peter Washington – bőgő
Kenny Washington – dob

 

Szerző: Gáspár Károly

Forrás: Jazzma.hu

Bugge Wesseltoft: Playing

 

 

buggeplaying

A norvég zongorista Bugge Wesseltoft új szóló albuma  a Jazzland Record gondozásában jelent meg 2009-ben Playing címmel.

Bugge karrierje elején neves skandináv jazz zenészek zenekarában bontogatta szárnyait, játszott Jan Garbarekkel, Terje Rypdallal, Arild Andersennel. A 90-es évek elektronikus zenei forradalma által insprirálva, 1996-ban jelentette meg a New Conception of Jazz elnevezésű formációjának első albumát, ahol sikeresen ötvözte a jazz, a house, a dub,  a techno és az ambient stílusok elemeit. Az így kialakult jellegzetes hangzást, saját stílust Future Jazznek nevezték el. A formációban játszott többek közt Nils Petter Molvær neves nujazz trombitás is. A New Conception of Jazz  meghozta a szakmai és kereskedelmi sikert is Bugge számára, az európai jazz élvonalába került, munkásságát 3 norvég Grammy díjjal ismerték el, és a formáció egymást követő albumait saját lemezkiadó cége jelenteti meg.

A Playing album a második szóló lemez, a 2007-ben kiadott "IM"-et követi. Persze ne gonduljunk klasszikus értelemben vett szóló zongora albumra, Bugge továbbra előszeretettel fordul a samplerek, az elektronikus effektek és a preparált zongora világához.

Az új lemez központi része a kétrészes Talking To Myself című szerzemény. A több mint húszperces számban tiszta, effektmentes szólózongorát hallhatunk, Bugge impreszív és muzikális előadásmódja, hangszeres tudása talán itt érvényesül a legjobban, és valószínűleg ez a valaha kiadott legszebb szerzeménye is egyben. Bár térben, időben és stílusban is messze állnak egymástól, mégis Bill Evans Conversations To Myself című mesterművével lehet párhuzamba vonni.

A modern technológia és az elektronikus zenei eszközök használata Dave Brubeck Take 5-nak sajátos feldolgozásában a legintezívebb. Úgy alakítja át a jazz örökzöldet egy pszihedelikus dub számmá, hogy közben sikerül megőriznie az eredeti mű különleges ritmikai világát és harmóniáját.

A Singing és a preparált zongorán előadott bluesos Hands című számokban Bugge énekel is.

Az album tökéltes zárószáma Jimmy Cliff klasszikusa a "Many Rivers to Cross" című szerzemény.

A rajongók valószínűleg a korábbi New Conceptions of Jazz albumokat fogják favorizálni a szóló albumokkal szemben, de ettől függetlenül a Playing egy kíváló lemez, remek szerzeményekkel és magával ragadó zongorajátékkal.

 

Közreműködők:

 

Bugge Wesseltoft: zongora

 

 

 

Bugge Wesseltoft további lemezei:

 

"IM" (2007), Jazzland Record

It's snowing on my piano (1997), ACT Music

New Conception of Jazz: Box Set (2008), Jazzland Record

New Conception of Jazz: Film'ing (2004), Jazzland Record

New Conception of Jazz: Live (2003), Jazzland Record

New Conception of Jazz: Moving (2001), Jazzland Record

New Conception of Jazz: Sharing (1998), Jazzland Record

New Conception of Jazz(1997), Jazzland Record

 

Esbjorn Svensson Trio: Leucocyte

 

estest_eucocyte

A svéd zongorista Esbjorn Svensson triójának poszthumusz albuma  az  ACT MUSIC gondozásában jelent meg 2008-ban Leucocyte címmel.

A fiatal zongorista 2008 júniusában egy tragikus búvár balesetben vesztette életét, az utolsó album közvetlenül a tragédia előtt készült el, és szeptemberben került a boltok polcaira.

Az E.S.T. utolsó albuma eklektikus, útkereső muzsika, váratlan megoldásokkal, amely néhol Nils Petter Molvær-re emlékeztető melankólikus hangulatot áraszt, máskor meg Medeski Martin & Wood féle kemény progresszivitás jellemzi. Lehet, hogy csak utólagos belemagyarázás, de a szerzemények hallgatása közben néha kézzelfogható a halál közelsége, olyan mintha Svensson megérezte volna a vég közeledtét.

Az eredetileg rock dobosnak készülő Svenssonra már a kezdetektől jellemező volt  a műfaji korlátok áttörése. Zenéjében szabadon keverednek a jazz, a klasszikus, a rock, a funk, a modern elektronikus és word music elemek, melyekből sikerült egy sajátos, csak rá jellemző hangzást előállítania. Az egészen egyedi hangzásvilág része a zongorahúrok kézzel pengetése, a zongora preparálása, vagy rock zenében használatos effektek és torzítók alkalmazása a nagybőgő esetében. Saját szavaival így jellemzi zenekarát: "Az Esbjorn Svensson Trio egy pop zenekar, amely jazzt játszik." A kissé talán szerény megfogalmazás mögött a XXI. század első évtizedének kétségkívűl legjelentősebb jazz zongoristája, és a modern jazz egyik megújítója áll.

Az album "Decade" című nyitó száma egy alig több mint egy perces zongora szóló, amely felvezeti a kétrészes  "Premonition" címet viselő monumentális eposzt. Az első rész ("Earth") felvonultatja az E.S.T. védjegyeinek számító összes zenei elemet: dinamikus, jazz-rock dob, váratlan elektronikus effektek, néhol heavy metálra emlékeztető basszus szólam, extázisba hajló zongora improvizációk. Svensson indőnként halk kántálással kiséri zongorajátékát, ami abszolút természetesen épül bele a zene szövetébe, ellentétben például Keith Jarret nyöszörgésével, mely inkább zavarja, mint segíti a zenéje befogadását. A "Contorted" című második rész egy impresszionista hangulatú szerzemény, érdekes szellemszerű elektronikus effektekkel. A következő szám  a "Jazz" nevet kapta, ahol Svennson hallható élvezettel szólózik a ritmusszekció swinges alapjaira.

Az album egy 27 perces, négy részből álló szerzeménnyel zárul amely a lemez címadója is egyben. Az első rész az "Ab Initio" egy rockzene ihlette szerzemény, torzított bőgővel, kemény riffekkel, pergő ritmussal és persze Svensson csodálatos zongorajátékával. Az "Ad Interim" címet viselő második rész egy közel egy perces tökéletes csend. Ezt a zenei "trükköt" John Cage követte el elősször egyik 1952-ben megjelent lemezén. Érdekes szerzői jogi kérdésként merülhet fel, hogy vajon a csend másolása plágiumnak számít-e? Bár Svenssonék esetében erről nincs információ, azonban hogy ez mennyire nem elméleti kérdés, bizonyítja a tény, hogy a John Cage Alapítvány már perelt be zeneszerzőt hasonló esetben. A harmadik rész az "Ad Mortem" talán az E.S.T. valaha felvett legavantgárdabb darabja, preparált zongorával és elektronikus effektek özönével.

Az album egy ausztrál stúdióban készült el két nap alatt, korrekt, a mai kor kövtelményeinek és technikai színvonalának megfelelő felvétel, de audiofil szempontból nincs sem különösebb erénye, sem komolyabb  hibája.

A rajongók nyilván sokáig fognak vitatkozni azon, hogy az E.S.T. 15 éves fennállása alatt elkészített 12 album közül melyik a legjobb, de a Leucocyte mindenbizonnyal méltó befejezése egy nagy művész életművének. Sajnos azt már soha nem tudhatjuk meg, mi jöhetet volna még.

 

Közreműködők:

 

Esbjorn Svensson: zongora

Dan Berglkund: bőgő
Magnu Ostrom: dob

 

 

 

Az Esbjorn Svensson Trio további lemezei:

Live In Hamburg (2007), ACT Music
Tuesday Wonderland (2006), ACT Music
Viaticum (2005), ACT Music
Seven Days Of Falling (2003), ACT Music
e.s.t. live in Stockholm (DVD) (2003), ACT Music
Strange Place For Snow (2002), ACT Music
Good Morning Susie Soho (2000), ACT Music
From Gagarin's Point Of View (1999), ACT Music
Winter In Venice (1997), ACT Music
EST Plays Monk (1996), ACT Music
EST Live '95 (1995), ACT Music
When Everyone Has Gone (1993), Dragon Records

 

Mike Stern: Big Neighborhood

 

Mike Stern egy fáradhatatlan gitáros. Karrierjének két olyan sajátossága van, amellyel leköröz más fáradhatatlan gitárosokat: mindig a legjobbak vették maguk mellé, de később fordult a kocka, s ő vette maga mellé a legjobbakat. Gondoljunk csak bele, hogy kiknél kezdte a pályafutását? Blood, Sweat & Tears, Miles Davis, Jaco Pastorius, Brecker Brothers, Steps Ahead, Bob Berg stb. Azután kikkel folytatta, immár szólóban? Dave Weckl, Dennis Chambers, Bob Franceschini, Richard Bona, Vinnie Colaiuta, Chris Minh Doky, Yellowjackets stb. Az viszont nem mondható el róla, hogy 1985-ös első önálló albuma, a Neesh óta mindig teljesen meg tudott újulni, s soha nem ismételte volna saját magát... Viszont nyitottsága, alázata, kitartása és zsenialitása révén továbbra is ott van a topon, és személy szerint mindig nagyon várom az új megjelenéseit!

„A muzsika olyan mint egy nagy szomszédság - egy olyan környék, ahol bármi és minden megtörténhet." - Mike Stern


Az idén augusztusban megjelent Big Neighborhood 11 trackje 2008 decembere és 2009 márciusa között került rögzítésre három helyszínen (New York, Los Angeles, Austin). Mindegyik szerzeményt Mike Stern írta, s a teljes albumot barátjának, a tavaly nyáron elhunyt Hiram Bullock emlékének ajánlja. Azonban - véleményem szerint - Stern ezen a lemezen kissé túlvállalta magát, már ami a „szomszédokat" illeti. Ugyanis olyan kaliberű előadókat hívott meg vendégszereplőként a lemezére, akik a fejére nőttek... De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk, illetve halljuk a dalokat sorrendben (ez a cikk real-time CD-hallgatás közben íródott):

1. Big Neighborhood: Nagyon dögös rock-szám, Jimi HendrixVoodoo Child-feelinggel. Stern rendesen teker, de kicsit uncsi rajta, a vendég Steve Vai viszont fantasztikus soundot és pazar virtuozitást prezentál. UFO a hapsi! Nem hiába alkalmazta Frank Zappa is... Mike próbál utána menni, de nem igazán sikerül neki. A doboknál Dave Weckl feszes tempót diktál, a régi társ, Lincoln Goines is on bass.

2. 6th Street: Nyugodtabb, visszafogottabb nóta, a Texas-i rock-gitáros Eric Johnson közreműködésével. Eléggé elnyújtott szerzemény. Az ő stílusa már jobban simul Stern játékához. A hangszíne és a skálázgatása is fergeteges. Az orgonánál a producer, Jim Beard parádézik.


3. Reach: Bona mester valószínűleg „reach"-en belül volt New Yorkban és felénekelte, illetve feljátszotta basszusgitárján ezt a dalt Mike-nak. Kellemesen bonás, multitrack vokállal, tenorszaxofonnal, ügyes dobbal, jó gitárszólóval. Egészen a VoicesStern-lemezre hajaz, de azon mégiscsak jobb nóták sorakoznak szerintem...

4. Song For Pepper: A lemez női-trilógiájának első darabja. A ritmusszekció nagyon bejön, Esperanza Spalding bőgőzik és énekel, valamint Herbie Hancock kedvence, Terri Lyne Carrington seprűzik. Stern végig visszafogottan kísér majd egy lírait imprózik, zongorán ismét Beard játszik. Kissé zavaróak számomra Esperanza mély lélegzetvételei a sorok között. Dehát, levegőt muszáj venni néha...

5. Coupe De Ville: Na, végre egy kis swing! A nagybőgőn ismét Esperanza, a doboknál továbbra is Terri. A szaxofon (Bob Malach) és a gitár felváltva szólózgatnak, a zongi hangulatos aláfestést szolgáltat. Ez igazi Stern-jazz, kb. mint amilyen a Give And Take-en hallható.


6. Bird Blue:Spalding kisasszony ismét a hangszálait (is) dolgoztatja. A csodálatos végeredmény egy érzéki vokál-gitár páros. Itt már nincsenek zavaró sóhajtások, a szintin Jim Beard kísér. A középrész is gyönyörű. Sajnálom, hogy Mike már régen vette elő az akusztikus hangszerét. Ide nagyon passzolt volna!

7. Moroccal Roll: Akár lehetne Way Out East folytatásaként is aposztrofálni a Voices-ről. Vibráló, nyugtalan, keleties stílusú hangzás. Steve Vai ismét nagyon kemény benne a szitár gitárral. Mike „CDs" Stern hozza a szokásosat. A Weckl is nagyon komolyan nyomja. Na, az a rövid szinti-szaxi rész azért nem kellett volna ott a közepénél... Mindegy, így is jó kis progresszív muzsika ez! A befejezésnél a szólópárbajt szerintem Vai nyeri újra.

8. Long Time Gone: A leghosszabb szerzemény a lemezen, s talán egyben a legvontatottabb is. Sok minden nem történik benne. A blues-os line-up: Mike Stern - gitár, Eric Johnson - gitár, Lincoln Goines - basszusgitár, Lionel Cordew - dob, Jim Beard - Hammond orgona.


9. Check One: Hihetetlen nagy ötlet volt összeereszteni Mike Sternt és Bob Franceschinit a Medeski Martin & Wood trióval! Az eredmény önmagáért beszél: funk-fusion ezerrel. Minden a helyén van! Ahogyan Billy Martin dobolása beindul, John Medeski clavinetezik, Chris Wood penget... Nagyon pazar! Öt csillag!

10. That's All It Is: A hajmeresztő MMW-s felállással játsszák ezt a számot is, amelyet Stern régebben csak I Don't Know-ként emlegetett. A jamelős slágert először 2007 októberében tolták bele az arcunkba az A38-on, és elég húzósan szólt már akkor is Miles DavisJean Pierre-jével összeillesztve. Jó kis egyszerű téma és igazi örömzene! Egy orgona vs. gitár jelenet is szerepet kap benne. Franceschini ismét nagyot fúj. Tetszik, na! Ennyi az egész... :)

11. Hope You Don't Mind: De igenis bánom! Hiszen ezzel a darabbal sajnos vége a lemeznek! :( Randy Brecker muted trombitája Davist idézi. A főszerep emellett a gitáré és a zongorájé. A kicsit vicces refrén akár egy burlesk filmbe illő téma is lehetne. Brecker szordínó nélküli hosszabb szólója fenomenális. A bőgőnél a dán-vietnami Chris Minh Doky, a dobos pedig egy újabb csaj: Cindy Blackman, Lenny Kravitz egykori zenésze. A nóta legvége pedig egy igazi koncertszerű megoldás.

Elgondolkoztam azon, milyen lett volna ez a lemez, ha beteljesülnek Stern korábbi tervei, amiket egy tavalyi villáminterjúban említett nekem Gyulán. Hová fért volna még rá erre az anyagra John McLaughlin és John Scofield? Sehová! Így is túlzsúfolt a banda... Nem baj, talán majd legközelebb! Az a rövid véleményem, hogy a Big Neighborhood sokkal jobban sikerült, mint a Who Let The Cats Out?, de nem jobb mint a Voices vagy a Between The Lines. Mindenesetre, szerintem ez az idei év eddigi legjobb fusion albuma!

 

Forrás: GregJazzBlog

Ingyenes szállítás

Ingyenes szállítás

100.000 Ft feletti megrendelés esetén, Magyarország egész területére.

Ügyfélszolgálat

Ügyfélszolgálat

Tel: +36209533324, email: info@bartimexaudio.hu Hétfő-Vasárnap 8:00 - 20.00. Bemutató, árukiadás, személyes átvétel kizárólag előre egyeztetett időpontban bemutatótermünkben:1039 Budapest, Bivalyos u. 20.

Fizetési lehetőségek

Fizetési lehetőségek

Webáruházunkban bankkártyával, utánvéttel, előreutalással és bemutatótermi átvétel esetén készpénzzel fizethet.

Garancia

Magyar jótállás

Termékeink tiszta forrásból, márkaimportőrökön keresztül, vagy közvetlen gyári importból érkeznek. A termékeket magyar jótállási feltételekkel, magyar áfás számlával, a magyarországi és az európai márkaképviseletek támogatásával értékesítjük.

Cégünk erősségei:

- Több mint tíz éves szakmai tapasztalat

- Széles termékválaszték, több mint 3000 féle termék a hi-fi, audiofil és high-end kategóriákban

- Vásárlás előtti és utáni tanácsadás

- Professzionális termék demó a bemutatótermünkben

- A termékeink többsége otthoni körülmények között is kipróbálható

- A termékeket magyar jótállási feltételekkel, magyar áfás számlával, a magyarországi márkaképviseletek támogatásával értékesítjük


Térkép

terkep

Kapcsolat

Cégnév: Bartimex Audio Bt.

Bemutatóterem:  1039 Budapest, Bivalyos u. 20.

Nyitvatartás: Kizárólag előre egyeztetett időpontban!

Elérhetőség: Tel: +36209533324

Email: info@bartimexaudio.hu

Hírlevél feliratkozás


Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy első kézből értesüljön akcióinkról, újdonságainkról. Feliratkozását egy egyszeri 4%-os kedvezményre jogosító kuponnal honoráljuk!
Használati feltételek
Alulírott, a fenti jelölőnényzet kipipálásával - az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) 6. cikk (1) bekezdés a) pontja, továbbá a 7. cikk rendelkezése alapján - hozzájárulok, hogy az adatkezelő a most megadott személyes adataimat a GDPR, továbbá a saját adatkezelési tájékoztatójának feltételei szerint kezelje, és hírlevelet küldjön a számomra. Tudomásul veszem, hogy a GDPR 7. cikk (3) bekezdése szerint a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom.

Bejelentkezés vagy Regisztráció