Brit trónkövetelő - Cyrus Lyric teszt
Az utóbbi időben egészen megkedveltük a nevesebb gyártók komolyabb egydobozos kütyüit, ami főként a Naim Uniti Star érdeme. Ezért is örültünk amikor megérkezett egy másik tradicionális angol cég hasonló készüléke, ami a hangzatos Lyric nevet kapta.
A bevezetőben említett másik nagynevű angol gyártó a Cyrus és azért is örültünk ennyire, mert rendkívül szeretjük a cég időnként fura formavilággal és érdekes megoldásokkal rendelkező elektronikáinak hangját. A Cyrus erősítők dinamikus megszólalása már több alkalommal elnyerte tetszésünket és az olcsónak nevezhető állványos dobozai is rendkívül jól szerepeltek korábbi tesztünkön.
A Lyric azonban más ligában játszik. Az “egydobozos” felállás van amikor előny, de a legtöbb esetben inkább hátrány a készülékek többségénél. Persze mindig van pár kivétel, mint például a Naim Uniti sorozata, de ezek a darabok nem is az olcsóbb kategóriában versenyeznek. A Lyric szintén a drágább modellek mezőnyét erősíti, mivel ára közelít az 1.2 millió forinthoz, ami már nem a kommersz készülékek kategóriája. Ezért a pénzért azonban valami komolyat kell nyújtania, így a szokásosnál is nagyobb elvárásokkal fogtunk hozzá a meghallgatásához.
Megjelenés
A Lyric egy nagyon szép és egyben biztonságos csomagolásban érkezett, de ez el is várható egy ilyen árcédulával rendelkező elektronika esetén. A kicsomagolást követően egy darabig emésztettük az egydobozos Cyrus látványát, mivel megjelenése nem a mindennapi darabok közé tartozik. A készülékház szürke, matt borítása valamilyen gumiszerű anyagból készült és tapintása rendkívül kellemes. Az előlap fényes fekete plexi, melyen a vezérlőgombok és a kijelző kapott helyet. Érdekes formai elem a frontoldalt elválasztó, süllyesztett, rézszínű sáv, ami hangsúlyos átmenetet biztosít a készülékház és az előlap között.
A megjelenésére leginkább a “retro-futurisztikus” jelző illik, mivel a modern megoldások keverednek a 60-as, 70-es évek sci-fi filmjeiben használt eszközök kinézetével. Pár perc nézelődés után egyhangúan arra jutottunk, hogy a Lyric leginkább egy korai Star Trek epizódba illene, ahol a legkisebb mértékben sem lógna ki a díszlet elemi közül.
A külsőségeken túllépve közelebbről is szemügyre vettük a front oldalt, ahol az érintésérzékeny kezelő- és navigációs gombok, valamint a nem túl nagy méretű, színes kijelző kapott helyet. A Lyric-et bekapcsolva a gombokon látványos, fehér háttérvilágítás jelenik meg és a kijelző is életre kel. A gombok érzékenysége jól eltalált, azonban a kijelzőn megjelenő karakterek mérete egy kissé aprónak tűnik. Az olvashatóság 2-2,5 méterről még nagyjából rendben van, de ennél nagyobb távolság esetén már rendesen mereszteni kellett a szemünket és találgatnunk a kijelzőn megjelenő feliratokat.
A készülék 42 x 32 x 10.5 cm-es méretekkel rendelkezik, melyekhez közel 10 kg-os súly társul. Utóbbi adat bizakodásra ad okot, azonban azt is tudjuk, hogy ez nagyrészt minek köszönhető. Tesztünk előtt már utánanéztünk a Lyric belső felépítésének a világhálón, mivel a nálunk vendégeskedő darab szétszedésére nem kaptunk engedélyt, így tisztában voltunk vele, hogy a komoly súly jelentős része a beépített, méretes toroid transzformátornak köszönhető. A komoly tápegység elsődleges célja a D osztályú erősítő kiszolgálása, de emellett a CD, a médialejátszó és a hálózatos kapcsolatokért felelős részleget is ellátja árammal.
Szolgáltatások
A Lyric nem számít igazi újdonságnak a piacon, mivel 2014 óta van már forgalomban. Azonban az évek alatt több különböző variánsa is megjelent, így a gyártó frissen tudta tartani az aktuális szolgáltatások kínálatát. Igaz néhány, napjainkban elvárható apróság még jól jönne, mint például pár népszerű streaming szolgáltatás vagy egy HDMI port, de ezek hiányával azért még simán együtt lehet élni egy ilyen készüléknél.
A beépített erősítő rendkívül alacsony torzítással, nagy hatásfokkal és csatornánként 200 W teljesítménnyel rendelkezik a gyártó szerint, melyek közül az utolsó adat kissé nagyzolónak tűnik a Naim Uniti Star 2 x 70 W-ra specifikált erejének ismeretében. A beépített DAC 32 bites és támogatja a VAW, ALAC, AAC, MP3, WMA, továbbá az AIFF formátumokat, legfeljebb 24bit/192kHz-ig. A vezeték nélküli kapcsolatról a beépített aptX támogatással rendelkező Bluetooth és Wi-Fi gondoskodik, a vezetékes adatkapcsolatot pedig egy Ethernet aljzat biztosítja.
A készülék DAB adások vételére is alkalmas, de az FM rádió sem maradt ki, továbbá több ezer internetes rádiócsatorna is rendelkezésre áll. A frontoldal egyik sarkán kis takarólap mögé rejtve található egy USB aljzat, amely akár külső merevlemezek fogadására is alkalmas, a hátoldalon pedig egy B típusú USB aljzat kapott helyet. Az előlap másik oldalán, szintén műanyag takaró mögé rejtve, egy további USB portot és a fejhallgató csatlakozóját találjuk, mely utóbbit egy tisztán A osztályú erősítőmodul támogat.
A mellékelt távvezérlő egy felnőttes és súlyos darab, ami szálcsiszolt fém borítást és mozgásérzékeny háttérvilágítást is kapott. A gombok elrendezése logikus, a használat szinte gyerekjáték, ha azonban valaki nem szeretné gyarapítani asztalán a dedikált vezérlőegységek számát, annak az egyszerűen kezelhető mobilalkalmazás lehet a megoldás.
A menürendszer jól átgondolt és kellően informatív. Számos beállítás áll rendelkezésre, melyek között egy egészen ügyes, többsávos hangszínszabályzó is helyet kapott.
Meghallgatás
A Lyric meghallgatására közvetlenül a Sonus Faber Sonetto “házitesztünk” után került sor, így nem is lehetett kérdés, hogy az egydobozos Cyrus-t valamelyik olasz hangsugárzóval párosítjuk össze. Tesztünk alatt nem csak önmagában a Lyric-et fogtuk vallatóra, hanem össze is mértük nagy kedvencünkkel, a Naim Uniti Star-ral, mivel felépítésben, szolgáltatásban és persze árazásban is megközelítőleg egy ligában játszanak.
A megfelelő összeköttetésről a már jól bevált Inakustik Referenz LS-1603 hangszórókábelünk gondoskodott, zenéink pedig a Sonetto-k tesztjén is használt Allan Taylor, Andrea Bocelli, Tátrai Band és Karen Souza válogatásokból álltak össze. A hangsugárzó szerepére végül a Sonus Faber Sonetto V-ös modellt választottuk, mivel a korábbi meghallgatáson a Naim Uniti Star-ral kellemes párost alkotott, így a Cyrus mellé is megfelelő partnernek gondoltuk.
A Cyrus megszólalása minden várakozásunkat felülmúlja. Az énekhang és a középtartomány a legjobb rendszereket idézi, a tér transzparens és tágas, a mélység illúziója pedig már szinte hihetetlenül nagyvonalú. Feltűnő a rengeteg részlet, a hang azonban mégsem túl precíz vagy kimért. Az előadók térbeli elhelyezkedése pontos, a hangszerhangok valósak, az egész produkcióra a kellemes és hosszan hallgatható jelző illik leginkább, annak a legjobb értelmében.
A rendelkezésre álló teljesítmény jóval több, mint amit ránézésre elvárnánk a viszonylag kis méretű készüléktől. A papírforma szerinti 200 W azért még mindig kissé túlzásnak tűnik, de a legtöbb 100 W környéki teljesítményre specifikált erősítőt szerintünk magasan lekörözi. Torzítást, erőlködést vagy egyéb anomáliát nagyobb hangerő mellett sem tapasztalunk, a teljesítményt még akkor is stabilan szállítja, amikor mi már a tesztre fogott Sonus Faber-ek hangszóróinak épségéért aggódunk.
Tesztalanyunk mélyei kissé kevésnek tűntek elsőre, azonban feszesebbek, pontosabbak és talán némileg részletesebbek is, mint a másik nagy múltú Brit márka képviselőjének produkciójában megszólaló alsó részleg. A középtartomány azonban határozottan jobb és valósabb. Az énekes jelenléte szinte már tapintható, a zongora hangja pedig kiemelkedő, mivel a húrok minden rezdülése átjön a felvételről.
A Lyric előadásában a hangok legfelső része kevésbé kellemesen lekerekített, mint az eddigi kedvenc egydobozos gépünknél. Belekötni azonban ebbe sem tudunk, csak mindössze valahogy máshogy jó, mint amit a Uniti Star tolmácsolásában hallottunk. Nehéz megfogalmazni egyértelműen minden apró eltérést, mert ezek inkább ízlésbeli “másságok” és nem valódi minőségi különbségek. Ezért a hallottakat leginkább úgy tudjuk jellemezni, hogy aki a valóságot keresi az a Lyric felé nézelődjön, aki pedig a kellemes valóságot jobban kedveli, az a Uniti modellek között válogasson.
Forrás: AV-Magazin.hu
