Sendy Audio Apollo fejhallgató teszt

A Sendy Audio fejhallgatóit kevesen ismerik, pedig a hangjuk és a minőségük rászolgálna erre. Járt már nálunk néhány verziója és mindegyik csupa jó emléket hagyott maga után, a Sendy Aiva valamint Sivga P-II egyaránt és nemrég érkezett a középkategóriás Sendy Apollo, amire azon nyomban lecsaptunk.

A gyártó nem változtatott a jól bevált módszerén (ha jól működik, ne piszkáld) az Apollo is nyitott kialakítású, síkmágneses fejhallgató dupla meghajtással, azaz két tekercs dolgozik egy membránt hajtva.

A kinézet lassan már közelít az európai normákhoz és ízlésvilághoz, ezen már sikerült elhagyni a vastagon használt aranyozást, egész pofásra sikeredett ez a variáció.

Idézve a klasszikust némi átalakítással: a kínaiak már a spájzban vannak. De nem csak ott vannak, hanem az élet minden területén, legyen az telefon, okosóra vagy éppen hifi és nem csak a spájzban.

A Sendy Audio megpróbál olyan termékskálát kínálni, ami túlmutat a megszokott, kínainak nevezett termékek minőségén és korábbi tesztjeink után megállapítottuk, ez sikerült is nekik. Most az Apollo-nak elnevezett fejhallgatóval próbálják elcsábítani a hifisták szívét (fülét). Úgy látszik a gyártó elkötelezte magát a síkmembrános és nyitott technológia mellett, aminek rengeteg előnye (és természetesen hátránya is van) a zárt fejhallgatókhoz képest. Általában a nyitott megoldások jóval szélesebb teret és levegőt kínálnak, némi - a kialakítás miatt vele járó - relatív basszushiánnyal és a külvilág zajait sem csökkenti túlságosan, ezért zajos környezetben nem igazán használható.

A Sendy Apollo olyan műszaki megoldásokat kínál, amit a zászlóshajó Peacock típustól vett át, a dupla meghajtást, a dupla mágnest kétoldalt, ami jótékony hatással van a membrán mozgására és így ezzel a hangminőségre is.

Kinézet, kialakítás

A Sendy Apollo már némileg konzervatívabb kivitelben érkezett, mint az elődei, ezzel a stílussal már jóval szélesebb vásárlói réteget tud megszólítani. Dióbarna, fekete és ezüstszín dominálja a látképet, az összhatás egészen elfogadhatóra sikerült. A kábelcsatlakozók már nem állnak ki annyira, mint a Peacock-on például, már majdnem diszkrétnek lehet nevezni. A fül köré simuló párna érdekes formát kapott, kúposan kifelé szélesedik, vélhetőleg ezt a megoldást a hangolás miatt választották a tervezők. A fejpánt fém és bőr keveréke és tág határok között állítható, a jobb és a bal oldal jelölése jól olvasható, nem kell félóráig keresgélni, hova is méltóztatták felírni a formatervezők és nem csak kívül, hanem belül is megtalálható.

A mellékelt kábel bőven elég hosszú (2 m), a fotelban kényelmesen elterpeszkedve is elér az erősítőig és masszívnak tűnik.

Technológia

A Quad-former technológia egy módosított síkmágneses hangszórót foglal magában. Ez egy kétoldalas mágneses kialakítással kezdődik, de tovább bővül a kétoldalas, kettős lengőtekercsekkel, ami azt jelenti, hogy mindegyik hangszórón 4 darab található. A gyártó indoklása szerint ez jobb hatékonyságot biztosít, valamint egyenletesebb erőeloszlást a membrán felületén, ami kisebb torzítást eredményez.

Az Apollo rózsafából készült, amelyet CNC-vel faragtak, csiszoltak, políroztak, festettek és festettek a makulátlan megjelenés érdekében. Ezenkívül kemény acélrácsokkal rendelkezik, amelyek alacsony rezonanciájú, nagy csillapítású akusztikus környezetet alkotnak a 68 mm-es sík hangszóró számára.

A Sendy Audio 6N OCC rézkábelt mellékelt alapfelszereltségként az Apollo-hoz. Maga a kábel külső köpeny nélkül van fonva, ami jó megoldás, mivel a vezeték puha maradn, és nincs mikrofonhatás még mozgás közben sem.

A Sendy Audio alapkivitelben szimmetrikus kábelt ad az Apollo-hoz, így annak vége egy 4,4 mm-es Pentaconn csatlakozóban végződik, a másik végén kétszer 2,5 mm-es monóban, a mellékelt csomag tartalmaz egy Pentaconn-3,5 mm-es TRS-adaptert is.

Használat közben

A nyitott kialakításnak köszönhetően még melegebb szobában sem fülled be a tesztelő vagy a leendő vásárló füle és a fülpárna sem szorítja a fület a fejünkhöz. Jól be lehet állítani még a nagyméretű fejjel és fülekkel megáldott embereknek is.

A külvilágot alig zárja ki (ez értelemszerűen a nyitott kialakítás jellemzője) de így legalább lehet hallani a suttogóra beállított telefont és (újfent leírjuk) nem pállik be a fülünk a használat során, ami nem egy megvetendő erény.

Hosszútávon is kényelmes viselni, nem nyomja a fület, mégis stabil, nem akar leesni a fejről egy hirtelen mozdulattól, alig zavaró a súlya.

A kábel teljesíti a gyártó által leírtakat, nem recseg és nem zajos, összegubancolódni sem hajlamos és passzentosan illeszkedik a Sendy Apollo 2,5 mm-es bemenetébe.

Tesztkörnyezet

Cambridge Audio 851A, Norma Revo IPA-140 és IPA-70, Wattson Audio MADISON streamer, Cocktail Audio X50D hálózati futómű és streamer, S.M.S.L M400 DAC, Singxer SU2 Audio Bridge, Topping A90 elő- és fejhallgató erősítő, SVS SB-3000 szubláda, VIABLUE és Ricable kábelezés.

Hangminőség

Érdekesre sikeredett a Sendy Audio Apollo hangolása, maradt ugyanaz az irány, mint az eddig megismert Sendy-knél, de itt valamelyest csökkent a lágyság és határozottabb lett a basszus. Pontosabb és valamivel mélyebbre menő lett az alsó tartomány és neutrálisabb a középsáv. Kicsit sötétebben, visszafogottan hangzott a női hang, új kedvencünk Malia énekesnő előadása közben olyan érzésünk volt, mintha ötvözték volna a hangját Leonard Cohenével. Mélyebb inkább az alt hangfekvés felé tendálóan énekelt, igaz így még intimebb lett a hangulat, inkább egy pub lett a helyszín, mint mondjuk egy kisebb
előadóterem.

Meglepően energikus lett Hans Zimmer prágai koncertjén az összes hangszer, jóval több zenei alapot kapott és adott az Apollo, mint a testvérei. Most már a legalsó regiszterben sem éreztünk hiányt - már persze a nyitott fejhallgatók mércéje szerint - jól kivehetően meg lehetett különböztetni a futamokat a basszustartományban. Nagyobb hangerőn ez a zene kihívásokat jelent torzítás szempontjából az összes fülesnek, itt azonban a hangolásnak köszönhetően a nyomát sem találtuk csak már olyan hangerőn, amin már úgysem hallgatnánk zenét. Kivéve azokat persze, akik így szeretnének megsüketülni.

A középtartomány az, ahol a legnagyobb változás történt, a női hang felső tartománya jóval lejjebb került érzetre, feltételezzük, a tervezőbrigád szándékosan törekedett erre. Nem esett bele az (első hallásra nagyon megkapó és tiszta érzetet keltő) csapdába, amit ezen tartomány kiemelésével lehet elérni. Inkább óvatosan lecsípett ebből a részből mondván inkább legyen természetes és torzításmentes, mint művi tiszta. Ez a fajta beállítás kivételesen jól illeszkedett Mike Oldfield zenéihez főleg a Discovery kiadáson éneklő Maggie Reilly kicsit túl fényesre kevert hangjához. Tökéletesen helyrebillentette a hangzási balanszot, ekkor volt az az érzésünk: na, ennek így kell szólnia és nem másként. Hozzátéve egy kis Mark Knopflert, ahol szintén nincs hiány magastartomány túltengésből, ott is parádézott az Apollo, ezt a stílust "neki" találták ki.

Yello lemezein azt vártuk, hogy kicsit sok lesz a jóból, erősen dominálni fognak a mélyhangok, de meglepő módon egy tiszta és átlátható előadást kaptunk, ahol ugyan valóban a basszustartomány felé billent a mérleg, de nem nyomta el a frekvencia sáv többi részét. Megmaradt a pontos sztereó kép és a hangszerek közti levegővel sem volt különösebb problémánk. Úgy látszik az Apollo mérnökei teljes mértékben tisztában voltak azzal, hogy mit és hogyan kell csinálniuk.

Akusztikus zenéken kaptuk a legjobb eredményt, méretes és tág színpadot tudott létrehozni a nyitott megoldásnak hála, egészen elfogadható dinamikával és gyorsasággal. Még a pocsék felvételeket is igen meggyőzően dolgozta fel és adta a tudtunkra, kiszűrte a hibákat és csak azt hagyta meg, ami nem annyira zavaró a zenehallgató számára.

Plusz pirospontot kap szimfonikus zenén nyújtott alakításáért, Beethoven V szimfóniáját nem könnyű feladat jól és valósághűen prezentálni, általában ellaposodik, dinamikátlan és unalmas lesz az előadás. Az Apollo-nak sikerült úgy előadnia, hogy végig élveztük. Stabilan alátámasztott, jókora energiákat tudott felmutatni mind az alsó regiszterben, mind a nagyzenekar megszólalásakor. Nem omlott össze, nem csinált kakofóniát ebből a mesterműből, végig kézben tartotta az irányítást.

Végeredményben kaptunk a Sendy Apollo-tól egy sajátosan egyéni megszólalást, ami éppen a határon egyensúlyozott a már túlzottan színezett és a semleges között. Önmagában véve egy igazi mestermű, aminek van egyéni stílusa.

Meglehetősen visszafogottan kezelt basszus és a hagyományos Harman célgörbétől eltérő módon kevésbé kiemelkedő 5 kHz-es szakasz. 2 és 4 Khz között medenceszerű mélyedés figyelhető meg, ami magyarázatot adhat a fátyolos, kissé fedett érzetű középmagas frekvenciákra.

Konklúzió, ajánlás

A Sendy Audio Apollo saját jogán egy olyan fejhallgató, ami helyet követel magának egy olyan rangsorban, ahová a Sennheiser, az Audio Technica, a Grado és a többiek tartoznak. Hangminőségben bőven felveszi velük a versenyt, sőt! A hangolása az, ami egyénivé teszi és helyezi el a palettán. Egészen remekül eltalált basszus és az egész alsó tartomány, ami ebben a kategóriában az elsők között van a nyitott típusok mezőnyében. Középen kicsit óvatos, legfelül szépen kicseng, a tere is ott van a legjobbak között.

Ajánlott hozzá egy olyan fejhallgató erősítő, ami bőven ellátja energiával, akkor egy all-round versenyző válhat belőle.

Műszaki adatok

Mérleg

+ Széles átviteli sáv, főleg a basszustartományban, ahol gyors és energikus és egészen mélyre megy

+ Széles és tágas színpadkép, ami megfelelően pontos és mélységben jól tagolt

+ Prémium kivitel és anyaghasználat

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu