cocktailAudio N25 - Mindenre is jó
A streaming (de csúnya szó, de legalább rövid) előfizetők táborának gyarapodásával megnőtt az érdeklődés a hálózati lejátszók iránt is. Nemrég a Youtube is beszállt a szolgáltatók piacára a Youtube Music-al, amely kimondottan csak a zeneszolgáltatásra koncentrál, mindemelett a hagyományos csatornáját is rengetegen használják erre a célra. Az Egyesült Államokban már 2016-ban meghaladta az online zene-előfizetők száma azokét, akik számítógépről vagy okoseszközről a Youtube-ot használták a mindennapi zenefogyasztásuk kielégítésére.
Online zenét hallgatni sokféle platformon lehet, ezeknek csak egy, de jó nagy részét teszik ki a dedikált hálózati lejátszók, mint amilyen tesztünk mai alanya, a Cocktail Audio N25. A dél-koreai gyártó már nem kezdő az ágazatban, sok jó készüléket raktak már le az asztalra. Ami közös bennük, az a változatos lehetőségek egy felületre történő integrálása. Mottójuk lehetne a „minden, mi szem-szájnak (fülnek) ingere”, és ez hatványozottan érvényes az N25-re is. Ha megengedik, csak főbb vonalakban ismertetném most ezeket, mert Miklós korábban leírta egy igen részletes cikkben, kattintsanak!
Csak röviden: mindent tud, ami 2021-ben elvárható egy hálózati lejátszótól: ESS ES9018K2M Sabre32 Reference DAC chip, Roon kompatibilis, játszik DSD 256-ig mindent, HDMI Arc, DAB+ és FM rádió, USB DAC-ként is üzemel, van természetesen Wifi, gigabites ethernet és Bluetooth kapcsolat is, akárcsak Spotify és Tidal natív kliens, valamint saját applikáció is elérhető (erről majd később, mert ez kvázi a vesszőparipám). Az N25, a gyártó hagyományaihoz hűen, kiváló megépítettséggel rendelkezik. A CNC megmunkálású készülékház, a csatlakozok minősége, az összeszerelési minőség mind-mind tényleg első osztályú, sőt, az árához képest szerintem túl is teljesítettek Koreában. A készülék belső elrendezése szellős, három különböző panelre építették rá ki és bemeneteket, valamint a tápellátást. Négy kapcsoló üzemű, szűrt tápegység felel a tiszta energiáért, a digitális és az analóg áramkörök külön trafóról kapják a feszültséget, ahogy az illik. Az előlapot középen a kategóriában nagynak mondható majdnem 5 colos TFT-LCD kijelző uralja, amely nagymértékben tesztre szabható, hogy miként jelenítse meg az információt, a két nagyméretű funkcióválasztó gomb a két szélén található, működésük finom és precíz. Az N25 képes fix és változtatható kimeneti jelszintet is nyújtani, így közvetlenül egy végfokra is köthetjük, a hangerő szabályozás sok lépcsőben adagolható.
Meghallgatása a szokásos módon zajlott, pár napig kötetlenül, csak a magam örömére hallgattam, próbálgattam a különböző funkciókat, kötöttem rá HDD-s háttértárat, streameltem át zenét telefonról Bluetooth-on keresztül, vagy éppen a Tidal-t hallgattam. Kezdeném is a legkevésbé sikerült résszel, a mobil applikációval. Még emlékszem a korábbi két Cocktail Audio készülékre, ami nálam járt, azokhoz képest új alkalmazást fejlesztettek a mérnökök. A grafika egyszerűsödött, a program logikáját továbbra is szokni kell, ez nem gond, az viszont annál inkább, hogy egy-egy menüből a korábbiba visszalépve üres szürkeség fogadott, amin csak az alkalmazás újraindítása segített. A program, kivételként természetesen hozzá volt adva azon alkalmazások listájához, amelyek nem tartoznak a mobiltelefon által menedzselt energiagazdálkodás hatálya alá. Magyarul, nem zárhatja be azokat a telefon kénye és kedve szerint. Számomra további fájó pont, hogy a NAS-on tárol albumborítókat gyatra minőségben jelenítette meg, annak ellenére, hogy ott normál, vagy esetenként nagy felbontásban voltak eltárolva. Hiányoltam továbbá hogy az éppen lejátszott számról, a lejátszás időtartamáról, aktuális helyzetéről folyamatosan tájékoztasson a mobil készülék felső részében, ahogy pl. a Bubble UpnP teszi. Ezen alkalmazás egyébként kezeli és látja is az N25-öt, persze az extra funkciókat nem tudja kezelni. Ezzel vége is a kritikai résznek, rá is térnék a hangjára.
Elsőként NAS-ról játszottam le pár albumot, köztük az egyik kedvencemet, a Gipsy Kings „Root” című albumát sima CD minőségben, a készülék ethernet kábellel volt a hálózathoz csatlakoztatva. Az N25 a saját alkalmazásával is gyorsan kezelte a könyvtárakat, az albumok közötti váltások is gyorsan zajlottak. Annak ellenére, hogy a DAC-ja egy Sabre chipre épül, (tudom, semmit sem jelent) látszik, hogy dolgoztak vele: kicsit sem analitikus, inkább semleges, sőt, enyhén meleg karakterű. A felbontása, vagy más néven részletezőképessége kiváló, ritmikája (dinamika/idő koherencia) megfelelő. Kicsit más vizekre evezve, de ezúttal egy külső HDD-t kötve az N25-re, Monty Alexander - „Live at Montreux” lemezét indítottam el. Természetesen nem éri el egy Lumin hangminőségét, de egységes, a hangszíne könnyed, világos tónusú, a zongora lehetne egy picit kimunkáltabb, testesebb, a bőgő textúrája színes, mélyre is megy, de egy kis test, hangvastagság itt is jól jönne, de ismétlem, csak egy Luminhoz képest!
Ahogy azt a korábbi Cocktail Audio termékeknél is tapasztaltam, a rockzene, vagy egyáltalán, a manapság a fiatalok körében hallgatott műfajokkal sokkal elnézőbb az N25: a kedven Dire Starits albumomat (Love over Gold) jó ütős, pörgős, odavágós stílusban tolmácsolta, de azokat a finomságokat is jól adta vissza, amelyek mondjuk a „Private Investigation” hallgatásakor jelen vannak. Szépek a lecsengések, hosszan kitartottak, a gitárszólók kifejezetten ércesek, harapnak, a dobszólókban sem találtam kivetnivalót, a hangzás folyékony és magától értetődő.
Egy kis újragondolt klasszikus zenével is kipróbáltam: Recomposed by Max Richter: Vivaldi – The Four Seasons lemezével. Az elektronikus zenei elemekkel felturbózott mű nagy energiákat küld a hangsugárzó felé, nagyon szép hangszerhangokkal operál, tónusán itt is inkább a semlegesség érhető tetten. Amiben erős, az a háttérben megbújó halk részek prezentálása, az albumon folyamatosan jelen lévő mély energiák bemutatása. A vonósok hangja finom ás árnyalt, élességnek nyoma sincs, nem bántó, egyszerűen valós, imádtam hallgatni.
Természetesen kipróbáltam a mobiltelefonról való „átstreamelést”, Bluetooth-on keresztül. Ez a technológia sokat fejlődött az elmúlt években, megjelentek a különböző újabb, veszteségmentes kódolások, tud ilyet tesztünk alanya is, a legjobb ilyen megoldás az aptX kódolás, ami háromféle minőségben is elérhető, de a mobil eszköznek is támogatnia kell. Specifikációk ide vagy oda, nem volt rossz a kapott hang, de érezhető volt a minőségkülönbség a NAS-ról lejátszott zenékhez képest. Minden picit fakóbb, a dinamikaszint alacsonyabb, a zene szövetébe kevésbé lehetett belelátni a kékfogas átvitel használatával.
A DSD kipróbálása sem maradt el, annál is inkább, mivel az N25 széleskörű natív DSD támogatással rendelkezik, akár hálózatról történő lejátszás esetén is. Kétségkívül, a legjobb hangot ezzel a formátummal hozta a készülék, megfelelő DSD felvétel esetén egy jó értelemben vett, nyugodt, folyékony, magával ragadó előadásra képes. Az ebben a formátumban rögzített jazz muzsika sokkal jobban megérintett, a korábban említett korlátok nagy része eltűnt, kár, hogy kevés a valóban jó felvétel.
Ajánlás
Rendkívül sokoldalú és nagy tudású készülék a Cocktail Audio N25 és szerencsére a sok bába között sem veszett el a gyerek: hangminősége példás, tudásának kihasználásához sem szükséges kezelési vizsgát tenni, de az androidos applikáción még lenne mit javítani.
Forrás: Hifipiac.hu
