Elac Debut Reference DBR62 bemutató - What HiFi

Nagy rajongói vagyunk az Elac Debut belépő kategóriás hangfalainak. Mindhárom általunk tesztelt modell meggyőzött minket, és a német gyártó a csoport értékelésben ötcsillagos minősítéssel zárt. A Debut Reference széria a csoport tesztben az itt bemutatott DBR62 állványossal, a DFR52 állóval, és a DCR52 center sugárzóval győzelmet aratott. A sorozat célja, hogy a Debut széria hangzás határait tovább szélesítse.

A felépítés:

A DBR62 igényesen felépített, merev kabinettel készült. A stabilitás nagyrészt a belső merevítéseknek köszönhető. Kétféle kivitelben rendelhető. Fehér előlap, tölgy, illetve fekete előlap és dió kombináció választható. Bármelyiket nézzük, kellemes a megjelenése.

Műszaki szempontból újdonság a mélyközép alumínium kosara. A 16,5 centis membránjának anyaga ugyanaz az aramid szálas keverék, amely már bizonyított a teszt győztes, ám olcsóbb Debut 2.0 B6.2 állványosban. Ebben a hangfalban ugyanaz a 25 mm-es szövet dóm dolgozik, mint a junior modellekben, de módosítottak a hullámterelőn, hogy javítsák a bemutató minőségét. Pontosan kalibrált egy bemenetes keresztváltója van. A kettős kábelezés nem választható, de ebben az árkategóriában amúgy is jobb egy megfelelő minőségű kábelt használni, és pénzkidobásnak minősül a sokkal drágább dupla összekötő.

Annak ellenére, hogy a DBR62 elvileg rátolható a hátfalra, mi nem ezt az elhelyezést alkalmaztuk. A hallgató szobánkban kb. 50 centivel előrébb állítottuk fel. Mivel így némi lélegzethez jutott, a hangja sokkal nyíltabb, és teresebb lett. A falhoz túl közeli elhelyezéskor veszít kicsit a kiegyenlített hangjából.

A kiegészítők kiválasztásakor érdemes figyelembe venni, hogy ezek a hangfalak felfedik a hibákat, ezért megfelelő körítés szükséges. Erősítőben javasoljuk például a Rega Brio, vagy a Cambridge Audio CXA61 integrált verziót, streamer egységben pedig a Cambridge CXN V2, vagy analóg lejátszóban a Rega Planar 3 a megfelelő színvonal.

És természetesen nem szabad megfeledkezni egy stabil állványról. Ez azért fontos, mert polcra helyezve soha nem fogja megtapasztalni, hogy mire képes igazán. Ha megkapja amire szüksége van, a kategória vezető pozíciójára törhet. Áttekinthető hangja, egyenletes teljesítménye lesz, ami kerüli a kategóriára jellemző túlkapásokat a tonalitásban.

A hang:

Tetszett a közép tartomány bemutatás módja. Tiszta, meggyőzően részletes anélkül, hogy bármit önkényesen kiemelne, vagy előtérbe helyezne. Sokféle felvételen hallgattuk meg Michael Kiwanuka ’70-es Home Again-től kezdve az érzelmekkel telt Found Songs-ig.

Az énekhangokba bele lehet mélyedni, olyan szépen kihozza az árnyalatokat és a textúrákat, ami csak több százzal többe kerülő hangfalaknál szokás. A dinamikát könnyedén, elegánsan követi, ami szintén ritka ebben az árszegmensben.

Összeszedett, rendezett hangzása van, amely elég a tekintély bemutatásához. A magas sugárzó hullámterelőjébe fektetett munka meghozta a gyümölcsét, az integráció zökkenő mentes a driverek között, a magas soha nem válik túl hangsúlyossá. Kifinomult az ábrázolás mód, de ha szükséges, tudnak harapósak is lenni. A mélytartomány kellemes, éppen elegendő ahhoz, hogy megfelelő alapot teremtsen a bemutatónak.

Annak ellenére, hogy tehetséges előadó, akad hiányossága. Jay Z vagy Nirvana döngölés hallgatása közben megtapasztalható, hogy a mélytartomány dinamikája kissé visszafogott. Úgy tűnik, mintha a DBR62 ezt másodlagosnak ítélné meg, és nagyobb figyelmet fordít a finomságokra, meg a részletgazdagságra.

Ítélet:

Ha olyan dobozokat keres, amely dübörgő crescendora képes, és megtáncoltatja, akkor nem az Elac az Ön hangfala. A DBR62 inkább árnyalt, elgondolkodtató előadó, amely többet foglalkozik az érzelmekkel és a részletekkel, mint a bulizással.

Ha ez a tehetsége megfelelhet Önnek, kétlem, hogy ennyi pénzért jobbat talál. Sokak számára inkább elismerésre méltó, mintsem szerethető a hangja, ez ízlés dolga, meg kell hallgatni.