Hegel H190 erősítő teszt

Ez a cikket a GedeonAudio.hu portál engedélyével, tartalmi változtatások nélkül közöljük.

A rendszeres olvasók és nézők bizonyára tudják, hogy Hegel körutazást tartok mostanában. Járt nálam a H120 kétszer, most a H190 és napokon belül érkezik a legújabb H95 is. A cél természetesen az, hogy a csúcsig eljussak a tesztelésben, de már a H190-nél érzem azt, ami sokaknak a végjáték lehet, ha ezt a stílust keresik.

A Hegel H190 egy integrált sztereó erősítő hálózatos és DAC funkciókkal. A célja az én olvasatomban az, hogy egy teljes körű megoldást kínáljon, csak vegyél hozzá egy hangfalat, kábeleket és kész is a szett. Na, nyilván nem ennyire egyszerű, de majdnem. A modern Hegel erősítők a forrás + DAC + integrált erősítő mivoltjukból fakadóan olyan ár-érték arányt képviselnek, amit ugyanazon árért különálló komponensekkel rendkívül nehéz űberelni.

A masszív, ívelt alumínium előlapon bemenetválasztó, potméter, OLED kijelző és fejhallgató kimenet található, egészen minimalista megjelenéssel. DLNA/UPnP, AirPlay, Spotify adja a modern vezeték nélküli lehetőségeket, de a digitális optikai, koax és USB-B bemeneteken keresztül bármely digitális forrás, futómű jelét fogadják. Analóg jeleket két RCA és egy pár balanced XLR várja, de a fix és változó kimenő RCA csatlakozókkal bővíthető a rendszer.

A Hegel erősítők a kiemelkedően jó csillapítási tényezőkről is híresek, ami a kis tesókkal szemben itt már 4000 fölött mozog, ami hangkarakterben meg is jelenik, mint sajátosság. Ez a membránok kontrollálási mértékét jelenti felhasználásban, ami egy feszesebb és gyorsabb hangképet jelent a teljes spektrumon keresztül. 2 x 150 watt (8 ohm) kimenő teljesítmény képes nagyobb, erő igényesebb hangfalakat is kihajtani, esetemben a Revel Performa 228Be-t. A high-end DAC szekció az erősítővel együtt kerül fejlesztésre, hogy a modern világ digitális igényeik maximális kiaknázza az elektronika. A SoundEngine 2 technológia változatlanul adott a H190-nél, ami a be és kimenő jelek közti hibákat, zajokat és zavarokat semlegesíti. Az erősítő csak az eredetinek megfelelő jelet küldi ki, nyersen és színezetlenül. A hatalmas toroid trafónak is köszönhetően 19 kg a teljes súly, amit a három gumi láb támaszt alul.

A Hegel H190 teszt

A tesztelés elég sokáig tartott és számtalan hangfallal párosítottam, mert zseniális támpont volt különböző összeállításokban. Az alábbiakon keresztül próbálnám meg átadni, hogy nagyjából mire lehet számítani, ha belecsöppensz a Hegel világba.

Dynaudio Evoke 20 hangfal

Akkor kértem kölcsön a H190-et, amikor a Dynaudio-t kellett tesztelnem, mert gondban voltam. Volt nálam akkor pár erősítő, de egyik sem volt meggyőző alatta, sőt, nagyon vérszegény volt. Mivel sokan imádják a Dynokat, ezért kizártnak tartottam, hogy ennyi lenne az egész, szóval bekértem a Hegelt tesztre. Ez bizonyult a legjobbnak a Lyngdorf TDAI-3400 és Vincent SV-227MK mellett az Evoke párosításnál. Ennek a hangfalnak kellett a kontroll, erő, határozottság, ami meg is jelent szépen a hangjában. Minden feszesebb és gyorsabb lett, a mélyek nagy kerek formát vettek fel, de egy határozott lecsengéssel. A különböző tartományok közti tér és szeparáció kiszélesedett és kevésbé éreztem puhának a hangot, mint más erősítőkkel. A Hegel H190 hangja változatlanul nyers és feszes, de sokkal kevésbé, mint a H120 esetében. Itt jóval vastagabb és férfiasabb minden hang.

Audio Solutions Figaro B hangfal

A Figaro egy nagy szerelmem, nem tagadom és ennek hangot is adtam már számtalanszor. Közvetlen, brutál őszinte és egyedülálló a stílusa, viszont a Hegel majdnem ugyanez a világ. Éreztem előre, hogy ebből ultra-szélsőséges harapás és részletezés lesz, ami már majdnem egy mikroszkóp általi betekintést jelenti a zenékbe. Nagyjából így is lett, kivéve, hogy nem volt sok számomra, imádtam! A párosítás szélsőséges irányba megy el, ahol tényleg minden egyes hz különállóan hallható, kiemelve a térben, szépen elhelyezve sorba a többi nesz hang mellé. Az élmény egyedülálló. Gondolom pont ez a “zenei” ellentéte, mert ez nem akart babusgatni és simogatni, csak a tényeket rakta elém. Lenyűgöző életszerűség jellemezte az összes zenét és a H120 után itt is előjött a vastagabb érzés. A H190 egyértelműen maszkulinabb, dögösebb, ami a nyersebbnek hívható érzettől eltávolodik egy lépésnyit.

Fyne Audio F500 hangfal

Sok volt neki, hatalmas mélyek és túl határozott jelenlét. Persze, teljesen indokolatlan a párosítás, de hangban is az lett. A H90, H95 lehet az ideális az F500 mögé, ami vélhetően feszesebb érzetet ad, kevesebb erővel. Ez a párosítás így egyszerűen csak túl nagyot szólt, nem volt kellő szeparáció a mély, közép és magas szekció között, egy tömb jellegű hangképet mutatott. Szőrszálhasogatok és biztos vagyok benne, hogy sokan imádnák ezt a hangot, de szerintem jobban is el lehet osztani ezt a pénzösszeget. Egy Exposure 2510 jobb neki és kevesebb, mint a felébe kerül.

Quadral Aurum Galan 9

Kifejezetten mély erős hangfal, finomabb közép és felső tartománnyal. Nem tolakszik bele az arcunkba, de persze a mélyek nagyjából akkorát szólnak, mintha álló hangfalról lenne szó. Ez szerintem pont az a fajta hangsugárzó, aminek kell a Hegel jellegű határozott irányítás. Az alsó frekvenciákat megfogja, megmarad az erő és falremegtetés, de feszes és gyors ütemben. A közép és magas szekció kap egy kis érdességet, több textúra és élet jön elő a térből. A kettő együtt nagyon dögös hangot ad, de még így is könnyen hallgatható lesz a Galan finomabb stílusa miatt. Nem értem, hogy miért nem látni többet ebből a hangfalból felhasználóknál, pedig bőségesen megérdemli a figyelmet!

Végső teszt – a Revel Performa 228Be hangfal

A Revel hangja kifejezetten neutrális, egyenes, áttetsző. Nem nagyon szól bele a dolgokba és nem hallani, hogy mi az Ő hangja. A Hegel H190 hozza itt is a kontroll érzetet, de nem annyira erősen jelenik meg, mint egyes más sugárzóknál. A mélyek vastagak és öblösek, rendesen remeg alattam a kanapé, ha egy lábdob megszólal, de a tipikus Hegel gyorsasággal. Egy fél másodperc erejéig végigfut a szobában a hullám és vége is. A közép tartomány szemcsés, aprólékos, de testesebb, mint elődje. Sok zenénél tisztán hallani a felvétel zajait, mikrofon hangját és az effektek különálló szöszöléseit, ami egy élmény önmagában.

A magasak feltáró és enyhén érdes stílusban jelennek meg, nem nevezhető selymesnek vagy puhának. Ez egyértelműen megjelenik minden hangfalnál, de a Revel esetében volt a legfinomabb a magas szekció. A hangkép nagyon könnyen modifikálható kábelekkel, tápszűrőkkel és egyéb kiegészítőkkel, mert olyan egyértelműen jelennek meg a változások, mintha reflektor fénnyel világítanék rá arra, hogy mi tűnt el vagy jelent meg a térben.

Jó példa erre a nálam lévő két Natural Sounding magyar tápkábel, a saját VIABLUE X-60-am és az újonnan hozzám került Audioquest Niagara 3000 tápszűrő/elosztó is, amiknek a cserélgetése, variálása a hangzás fűszerezését jelenti. Sevdaliza – Lamp Lady című számánál a balra kevert vokál felső, ércesebb szegmensét lehet finomítani, de határozott mennyiségben. Ízlés és szett függvénye, hogy melyik kábel jó ide, de a lényeg, hogy az ilyen (mások által) kicsinek hívott különbség mértéke átértékelheti sokak számára a kiegészítők hatását. A magas sugárzó konstrukciója és a gondosan választott kábelezés a ropogós felső stílusból visszavehet egy fokkal, vagy akár ki is emelheti, ha azt szeretnénk.

A Hegel H190 a kellő párosítási környezetben egy végjáték lehet azok számára, akik egy tökéletesen összehangolt erősítő-forrás-DAC kombót keresnek, ráadásul egy nagyon igényes skandináv formatervezett házban. Nyugodt, egyenesebb hangú sugárzók simulékonyabb összképet adnak a H190 társaságában, ami jó kiindulási alap lehet, ha nulláról építesz rendszert. A Revel tetszett nekem a legjobban, de a Figaro is nagyon erőteljes érzetet adott, viszont az már lehet, hogy egyeseknek túl közvetlen. Ilyen árfekvésben szerintem úgyis mindenki elmegy és tesztel egy kört, még mielőtt döntést hoz, de ez alapján el lehet indulni.