Menu

Cart
A+ A A-

Ha torzítani kezd, csere

A hangszedőtűk élettartamának nyomában

 

Egy új termék brosúrája ritkán késztet homlokráncolásra. Általában csupa szépet és jót mondanak a termékről. Az Audio-Technica VM95-sorozatának brosúrájában azonban volt egy furcsa, számomra disszonáns mondat: „A kúpos tű körülbelül 500 óra lejátszás után, az elliptikus 300 óra után, a Microline 1,000 óra után és a Shibata úgy 800 órányi lejátszás után számít kopottnak.” Tehát a legelterjedtebb elliptikus tűknek kb 1,000 lemezoldal lejátszása után már annyi, de még egy menő Microline sem bírja tovább 3,000 – 3,500 lemezoldalnál. Ez nem valami sok: ha valaki minden nap meghallgat egyetlen lemezt (két lemezoldalt), akkor a sima elliptikus tűjét másfél év múlva már cserélheti, de még egy Microline sem megy el öt évnél többet.

Valahogy kevésnek tűnt ez az idő. Belemásztam a témába.

Hogy szpoilerezzem a saját cikkemet: szigorúan nézve az Audio-Technicának nagyjából igaza van. Szerencsére nem eszik olyan forrón a kását, legalábbis vannak praktikák, amikkel a hangszedőtűk élettartama lényegesen meghosszabbítható..

Azt azért fogadjuk el, hogy nagyjából 500 üzemóra után mindenképp érdemes ránézni a tűre. Egy mikroszkópos fotó gyakran előbb megmutatja a kopást, mint ahogy a fülünk észrevenné. Amikor már halljuk is a hang romlását, akkor ideje a cserének: nemcsak a hangminőség a gond, de a sérült tű a lemezgyűjteményünket is rongálja. És a mai lemezárak mellett én inkább ezen aggódnék.

 

Meddig használható egy hangszedőtű?

Minden tudományos mű első feladata a definíciók tisztázása. Mikor számít egy tű kopottnak? Maguk a gyárak is többféle koncepciót használnak, ezért jönnek ki akár nagyságrendnyi különbségek is, az AT konzervatív 300-1,000 órás adatától más gyárak, például az Ortofon vagy a Clearaudio „akár 2,000 órás” specifikációjáig (tűprofil függvényében). Egy Audio-Technica Akadémia ülésen rá is kérdeztem, mi ennek az oka. Azt a választ kaptam, hogy ennyi időt mindenképp elfutnak az Audio-Technica tűk úgy, hogy még teljesítik a specifikált műszaki adataikat, tehát ez egyfajta minimum érték. A többi gyár inkább a maximumot határozza meg – mégiscsak jobban néz ki a nagyobb szám a prospektusban. Az apró betűs részben azért ők is azt mondják, hogy érdemes a tűket 500 óra után bevizsgálni.

 

 

A kopás lényege, hogy a tűnek a barázdával érintkező felülete lecsiszolódik, ellaposodik. Először csak a követési képesség romlik: megjelenik a torzítás főleg magas tónusú hangszereken, hegedűszóló, fuvola, szoprán énekhang, de először még csak a belső, a lemez közepéhez közel eső barázdákban – szegény opera énekesnő a felvonás közepére pöszévé válik, a „sz” és a „c” hangjai betorzulnak.

Egy idő után, ahogy a kopott felület növekszik, az élein apró sorják is megjelennek.

Gyakorlatilag vésővé válik a tű, és már nemcsak követi a barázdát, hanem egyre inkább alakítja is. Ilyenkor már a külső barázdákon is van észrevehető betorzulás, és már nem is csak a kifejezetten magas hangokon, hanem akár a középtartományban is.

 

Lemezhallgatás mint foglalkozás

A lemezjátszó-tűk élettartamának egyik legérdekesebb empirikus vizsgálata a hatvanas évekből származik. A CBS a világ egyik vezető lemezkiadója volt, és volt nekik egy minőség ellenőrző osztályuk. A legyártott lemezek közül egy párat megpörgettek, hogy észrevegyék, ha minőségi probléma merül fel a gyártás során. A lemezhallgató szakemberek simán kicserélhették a tűt a lemezjátszójukban, ha az szerintük már nem volt elég jó, hogy a gyártási folyamat okozta különbségekre tudjanak koncentrálni. Az így, fülre lecserélt tűk vizsgálata volt az első nagyszabású tanulmány alapja, amit Arnold Schwartz, a CBS laboratóriumának igazgatója vezetett. Megvizsgálta a leselejtezett tűket mikroszkóp alatt, és alig-alig talált rajtuk kopásnyomokat. Azt feltételezte, hogy túl korán dobálják ki a kollégái a tűket, és sokat lehetne spórolni a működési költségen, ha tovább maradnának használatban.

Ez a feltételezés viszont gyorsan megdőlt: egy kollégája vaktesztben nagy biztonsággal ismerte fel a kopott tűt a torzításai alapján, sőt, a kísérlet végén Schwartz maga is kihallotta, éppen melyik tűvel hallgatják a lemezeket. Ez persze nem akkora szám: ha valakinek az a munkája, hogy napi nyolc órában a lemezek hangminőségére koncentrál, akkor gyorsan kifejlődik az az érzéke, hogy a munkaeszközét minősíteni tudja.

A Schwartz-féle kísérletből következik a tűcsere időpontjának meghatározása: ha torzítani kezd, cseréld ki. Egyszerű, nem? Csakhogy aki nem szakmányban hallgat lemezeket, azoknak kevésbé tűnik fel a pár száz üzemóra után finoman megjelenő torzítás.

 

A fizika nem változik

Az igazsághoz tartozik, hogy Schwartz előtt egy másik amerikai is végzett kutatásokat, méghozzá igen alaposakat. 1954-ben az egyik első hifi újságíró, bizonyos Harold Weiler fogott egy hangszedőt, és több ezerszer lejátszott egy lemezt. Ez persze még a monó korszakban volt (a sztereó lemezek 1957-en jelentek meg), és az akkori hangszedők sem pont olyanok voltak, mint a maiak: a monó barázdák miatt más volt a kialakításuk, és a tűnyomóerő is a ma szokásos többszöröse volt (a kísérletben konkrétan 7g), de alapos kutatásait mégis érdemes megemlíteni.

Weiler mikroszkóp alatt vizsgálta és mérte a tűket, és annyira konkrét megállapításokra jutott, miszerint már 140 óra játékidő után 2 századmilliméter kopás jelentkezett a tű szélein. A hifisták örömére meghallgatásos teszteket is végzett, és úgy találta, hogy a magas hangszínű akusztikus hangszerek hangján már 300 óra játékidő után enyhe torzítások jelentek meg. Mikroszkóp alatt világosan látszott, hogy az ellaposodott felület nagysága nőtt, és a tűhegy lassan beleért a barázda aljába. Ha a tűhegy hozzáér a barázda aljához, az egyrészt ugrásszerűen felgyorsítja a tű (és a barázda) kopását, másrészt plusz zajt és plusz torzítást hoz be a hangképbe. (Weiler munkája itt olvasható eredetiben.)

Weiler persze nem a mai hangszedőkön kísérletezett, ahogy azt már hangsúlyoztuk, de amit ő tapasztalt, az a kortárs hangszedők esetén is érvényes. 2012-ben egy másik neves audió szakíró, az analóg-specialista Michael Fremer publikált két tanulmányt egymás után az Analog Planet blogon, érdekes képanyaggal.

A tűhegyről szemből készült fotókon hasonló kopásminta látszik, mint Weiler csaknem 60 évvel korábbi felvételein. Úgy tűnik, a fizika nem változott, még ha a hangszedőtűk finomabbak is lettek azóta. Fremer vizsgálata során az 1,000 órát futott tű már csereérettnek mutatkozott, pedig ő nude és line-contact tűt nézegetett, ráadásul a lemezeit is notóriusan tisztán tartja. (A képeken az alsó a gyári állapot, a felső pedig a kopott.)

 

 

De valójában mitől kopik?

A tűk anyaga már régóta a gyémánt, a gyémántot pedig ugyan hogy kezdhetné ki egy lágy műanyag barázda? Hát például úgy, hogy nagyon sokat megy benne. Egyszer nekiültem kiszámolni, és az jött ki, hogy egy lemezoldalon a tű nagyjából fél kilométert tesz meg. A Microline tűnél emlegetett 1,000 üzemóra kb 1,500 kilométer. Mintha szegény tű elmenne Pestről Siófokra. Aztán vissza. És ezt hatszor egymás után.

De ennél nagyobb baj, hogy a való világban nem csak a barázda van és a tű, hanem gyakran mindenféle szennyeződés is kerül a kettő közé.

Weiler tanulmánya kiterjedt a barázdákban található koszra is, nem véletlenül lett 66 oldalas. Mindenfélét talált a barázdákban, a legdurvább a házi por volt, aminek jelentős része homok (vagyis szilika, a gyémánthoz méretű keménységű anyag), de volt ott korom, szöszök, más szemcsék, illetve magáról a barázdáról korábban „ledarált” részecskék is.

 

 

Itt jön képbe a lemeztisztítás: a nagyobb gyűjteményekhez ma már egyre többen vesznek lemezmosó berendezéseket, de számos lemezbolt és hifiüzlet is kínál lemezmosó szolgáltatásokat. (Például mi is.) A lemezmosás lényege, hogy a barázdák aljából is feloldják és kitisztítják a koszt, majd a koszos folyadékot vákuummal kiszívják a barázdákból. Fontos, hogy ne csak megmossák a lemezeket, hanem a belső borítót is tisztára, lehetőleg antisztatikusra cseréljék, egyrészt hogy a régi borító ne koszolja vissza a lemezt, másrészt hogy a lemez ne töltődjön fel a lejátszás előtt. A sztatikusan feltöltött lemez a lejátszás közben is magához vonzza a port. A haladó szintű felhasználóknak az antisztatizáló pisztoly kifejezés sem hangzik riasztóan.

 

Hát a tűnyomóerő?

Logikus,hogy a tű kopását az is befolyásolja, milyen erővel szorítják neki a barázda falának. Ide vonatkozó kutatási anyagot is sikerült fellelnünk.

Bár lassan három éve már nem aktív ezen a területen, az analóg audió fénykorában a világ egyik legnagyobb hangszedő gyára volt az amerikai Shure, az ennek megfelelő kutatás-fejlesztési büdzsével és viszonteladói hálózattal. 1978-ban publikálták kutatási eredményeiket, amelyek ma is elérhetőek a cég honlapján, talán mementóként.

A tűnyomóerő szerepét vizsgálva azt találták, hogy 1.5 g felett gyorsabban kopnak a tűk: az 1.5 grammra optimalizált hangszedők tűi 20 százalékkal nagyobb futásteljesítményre számíthattak, mint a 3 grammra optimalizáltak.

De figyelem, ne essünk tévedésbe: az optimális tűnyomás nagyrészt a hangszedő felfüggesztésén múlik. Kövessük a gyári előírást. A javasoltnál alacsonyabb tűnyomás használata kárt tesz a tűben: a tű „verődik” a barázdában, és nemhogy nem szól jól, de a kopása is felgyorsul. Meg a barázdáé is.

Az sem mindegy, a tűnyomóerő mekkora felületen oszlik el. A modernebb tűprofilok nagyobb felületen érintkeznek a barázda falával, ezért lehetséges, hogy egy Microline csiszolású tű akár háromszor annyit elfusson, mint egy elliptikus - lásd az Audio-Technica brosúráját.

A végén említsünk meg még egy tényezőt. Ahogy említettük, a hangszedőtűk alapanyaga ma gyakorlatilag kizárólag a gyémánt (az aliexpresszes 1 dolláros csodákat leszámítva). Oké, az a gyémánt többnyire mesterséges gyémánt, de ennek nincs akkora jelentősége. Jelentősége inkább annak van, hogy csak a tűhegy készül-e gyémántból (bonded technológia) vagy az egész tű egy gyémánt darabból van kicsiszolva (nude technológia). A gyémántnak ugyanis van egy belső szerkezete, és ha irányba tudják forgatni, lényegesen nagyobb keménységet tudnak elérni.

A bonded tűknél annyira pici darabokkal dolgoznak, hogy nem lehet irányba forgatni őket. A nude tűknél már erre is oda lehet figyelni.

Hiába ugyanaz a tűprofilja mondjuk az Audio-Technica VM95E és VM95EN hangszedőknek, az EN (Elliptical Nude) változat várhatóan lényegesen hosszabb életű lesz. Nem véletlenül duplázódnak meg az árak a bonded és a nude elliptikus tűk között, lásd még Ortofon 2M Red kontra 2M Blue, Audio-Technica VM520EB kontra 530EN. (Az elliptikusnál finomabb profilokat gyakorlatilag kivétel nélkül nude gyémántból alakítják ki.)

 

A hosszú élet titka

Egy pontosan beállított hangszedő egy alapvetően tisztán tartott lemezen kevésbé fog kopni, mintha ezekre nem figyelünk oda. Lényeges a tű-wellness is: a tűt érdemes minden lemezoldal lejátszása után megtisztítani. A rátapadt szöszöket, ilyesmit egy egyszerű tűkefével is le lehet húzni, de az igazi veszély a kezünkről a befutó barázdára felvitt zsír: ezt rögtön felkapja a tű, és aztán ebbe minden trutyi könnyebben beleragad, illetve a tű érintkezési pontjain mérhető 140-180 fokon rá is ég a tűre – azt már nem lesz könnyű lesuvickolni onnan. A zsírt az alkoholos tűtisztító löttyök tudják eltávolítani, de csak óvatosan velük: a lötyi adott esetben kioldhatja a tűt a tűszárba cementező anyagot. Ne áztassuk a tűt a folyadékban, és lehetőleg valamelyik hangszedő-gyártó által márkázott anyagot használjunk.

Felmerül a kérdés, lehet-e otthon nézegetni a tűt? Ma már fillérekért lehet kapni USB-s mikroszkópokat, ezek közül a jobbak már tekintélyes nagyítást, és megfelelő felbontást tudnak. Tényleg varázslatos dolog egy szép nude gyémántot nézegetni, és például a tű alapos megtisztításakor jó szolgálatot is tehet egy ilyen mikroszkóp. A kopás megállapítása azért nem olyan egyszerű. A nagyon kopott tűket viszonylag ki lehet szúrni: a teljesen megtisztított tűn két pici „macskaszemet” láthatunk a kontakt pontokon. A kilaposodott felület másképp veri vissza a fényt.

 

 

 

A profi műhelyek azért profi mikroszkópot használnak, ami egyrészt biztosan tudja rögzíteni a hangszedőt úgy, hogy szemből lássuk a tűt, másrészt reprodukálhatóak a vizsgálati körülmények, azaz kétszer egymás után is pontosan ugyanazt a nézetet kapjuk. Így készültek a Michael Fremer-féle fotók is feljebb. A profi mikroszkópokkal finom méréseket is lehet végezni – a cikk elején említettük, hogy 2 századmilliméter (0.02 mm) eltérést már számszerűsíteni lehetett.

A fenti cikk a saját tapasztalatok mellett Bill Hart tanulmányán alapul, ami a Vinyl Press blogon jelent meg.

 

Forrás: Lemezjátszók.blog.hu

Ingyenes szállítás

Ingyenes szállítás

100.000 Ft feletti megrendelés esetén, Magyarország egész területére.

Ügyfélszolgálat

Ügyfélszolgálat

Tel: +36209533324, email: info@bartimexaudio.hu Hétfő-Vasárnap 8:00 - 20.00. Bemutató, árukiadás, személyes átvétel kizárólag előre egyeztetett időpontban bemutatótermünkben:1039 Budapest, Bivalyos u. 20.

Fizetési lehetőségek

Fizetési lehetőségek

Webáruházunkban bankkártyával, utánvéttel, előreutalással és bemutatótermi átvétel esetén készpénzzel fizethet.

Garancia

Magyar jótállás

Termékeink tiszta forrásból, márkaimportőrökön keresztül, vagy közvetlen gyári importból érkeznek. A termékeket magyar jótállási feltételekkel, magyar áfás számlával, a magyarországi és az európai márkaképviseletek támogatásával értékesítjük.

Cégünk erősségei:

- Több mint tíz éves szakmai tapasztalat

- Széles termékválaszték, több mint 3000 féle termék a hi-fi, audiofil és high-end kategóriákban

- Vásárlás előtti és utáni tanácsadás

- Professzionális termék demó a bemutatótermünkben

- A termékeink többsége otthoni körülmények között is kipróbálható

- A termékeket magyar jótállási feltételekkel, magyar áfás számlával, a magyarországi márkaképviseletek támogatásával értékesítjük


Térkép

terkep

Kapcsolat

Cégnév: Bartimex Audio Bt.

Bemutatóterem:  1039 Budapest, Bivalyos u. 20.

Nyitvatartás: Kizárólag előre egyeztetett időpontban!

Elérhetőség: Tel: +36209533324

Email: info@bartimexaudio.hu

Írja meg véleményét:

Hírlevél feliratkozás


Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy első kézből értesüljön akcióinkról, újdonságainkról. Feliratkozását egy egyszeri 4%-os kedvezményre jogosító kuponnal honoráljuk!
Használati feltételek
Alulírott, a fenti jelölőnényzet kipipálásával - az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) 6. cikk (1) bekezdés a) pontja, továbbá a 7. cikk rendelkezése alapján - hozzájárulok, hogy az adatkezelő a most megadott személyes adataimat a GDPR, továbbá a saját adatkezelési tájékoztatójának feltételei szerint kezelje, és hírlevelet küldjön a számomra. Tudomásul veszem, hogy a GDPR 7. cikk (3) bekezdése szerint a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom.

Bejelentkezés vagy Regisztráció