Beyerdynamic DT 1990 PRO stúdió fejhallgató teszt

A Beyerdynamic valamilyen oknál fogva kevéssé ismert név a fejhallgatók piacán, holott termékeik minősége és kidolgozása a legnagyobb nevek közé emeli e gyártót. Mai tesztünkben egy kifejezetten professzionális munkára szánt, ám zenehallgatásban is remek teljesítményt kínáló modellel, a DT 1990 PRO-val ismerkedünk meg. A méretes, igényesen kidolgozott füles nem okozott csalódást, mindenhol kiválóan megállta a helyét.

Bevezetés

A Beyerdynamic DT 1990 PRO fejhallgató, mint azt neve is mutatja, elsősorban hangmérnökök és zenészek számára készült, stúdiós felhasználásra. Kialakítása emiatt kifejezetten robusztus, tulajdonképpen az egész fejhallgató fémből készült és fülpárnái nagyméretűek, így hosszútávon is kényelmes viselni. Kézbe véve súlyosnak érződik, viselve ugyanakkor nem zavaróan nehéz.

A fülpárnák borításának anyagválasztása szerencsés: a velúr alatt nem izzad a fejbőr és a nyitott kialakítás miatt nem lesz túlzottan melege a fülnek sem. 45 mm-es Tesla hangszóróit neodímium mágbesekkel szerelték fel, frekvencia-átvitele impresszív, 5 Hz-40 kHz közötti értéket mutat. Így sem a mélytartomány, sem pedig felharmonikusok terén nem számítunk hiányra.

250 ohmos impedanciája miatt egyszerű beépített hangkártyákkal vagy telefonokkal nem igazán hajtható, igényli a teljesítményt fejhallgató erősítőnktől. A pánt belseje puha bőr - avagy műbőr, ezt nem tudtuk eldönteni - ami viszont kellően párnázott, és valamilyen oknál fogva szintén nem okoz izzadást vagy kellemetlen melegérzetet.

A mellékelt (kétféle, egy egyenes és egy csavart) kábelt mini XLR aljzatba csatlakoztathatjuk, viszont a forráskészülék felöli vége 3,5 és 6,3 mm-es Jack lehet. Éppen ezért nagy örömmel próbáltuk volna ki egy komolyabb kábellel - például egyik kedvencünkkel, a Nordost Heimdall II szériájával - de erre most sajnos nem kínálkozott lehetőség. Ugyanakkor érdemes megfontolni olyan fejhallgató erősítő és kábel használatát, amik lehetővé teszik a szimmetrikus csatlakozást, hiszen így nagy valószínűséggel tovább emelhetjük a DT 1990 PRO megszólalásának minőségét.

Tesztkörnyezet és tesztzenék

A Beyerdynamic DT 1990 PRO esetében fontosnak tartottuk, hogy egyrészt hozzá méltó fejhallgató erősítővel hajtsuk, valamint, hogy stúdiófeladatok elé is állítsuk. Emiatt először Parasound Zdac V.2-vel hallgattuk meg rajta kedvenc tesztzenéinket, majd gitárgyakorlással és alapvető keverési feladatokkal is kipróbáltuk. Természetesen ügyeltünk a minőségi tápellátásra és kábelezésre is.

Tesztzenék közül már a szokásosnak mondható palettából válogattunk a változatosság jegyében: Wintersun - When Time Fades Away, Jean-Michel Jarre - Equinoxe Infinity, a Yes - The Steven Wilson remixes, Mike Oldfield - Return to Ommadawn, David Gilmour - Live in Pompeii, valamint Strauss Keringői.

A meghallgatás előtt természetesen alaposan bejárattuk a fejhallgatót, illetve a többi készüléket is.

Meghallgatás - zenehallgatás

A Wintersun-nal indítottuk a meghallgatást a Parasound Zdac-kal. A nyitott kialakításnak (is) köszönhetően méretes hangszínpaddal találkoztunk, a szólamok pontosan, megszokott helyükön szólaltak meg. Dinamikus, gazdag megszólalást kaptunk selymes, természetes magashangokkal és kerek, határozott mélyhangokkal. A középtartományra sem lehetett panaszunk, minden részletet elénk tárt a DT 1990 PRO. A Jean Michel Jarre lemez esetében a tér tovább növekedett és a panorámák, a sztereókép megjelenítése vált leginkább meghatározóvá, miközben a dinamika és a tisztaság is megmaradt. Ezen túlmenően itt bontakozott ki igazán a DT 1990 PRO mélytartományban mutatott erőssége: a gazdagon adagolt basszusok a maguk teljességében, kellő hangerővel, megfogottan, de nagyon hangsúlyosan jelentek meg hallójáratainkban. Érdekes, hogy ezen a felvételen mintha némi térmélység megjelenését is érzékeltük volna, illetve feltűnt az a magától értetődő transzparencia, amivel a DT 1990 PRO tálalta a dalokat.

A részben akusztikus Mike Oldfield lemez természetességéből is sokat kaptunk. Az eddigi karakterek megmaradtak, ugyanakkor az akusztikus hangszerek apró nüánszai, jellegzetességei, a lemez légiessége némileg elmaradtak a megszokottól. A DT 1990 PRO ugyanakkor nem high end fejhallgató, így ezeket az apróbb hiányosságokat nem rójuk fel neki, ahogy neve is mutatja inkább PROfesszionális felhasználásra szánt, valamint árával sem sorolja magát a legfelső kategóriába.

Lássuk inkább, hogy hogyan teljesít stúdiókörülmények között alanyunk!

Meghallgatás - gitárgyakorlás

A meghallgatás e részét hangszeres gyakorlással végeztük. Természetesen itt is ügyeltünk a minőségi jelút meglétére, valamint egy MOTU MicroBook IIc külső AD/DA átalakítóval hajtottuk meg a Beyerdynamic DT 1990 PRO-t.

Az elektromos gitár hangja természeténél fogva (nevesül, hogy kizárólag a középtartományban szólal meg) az egyszerűbben megszólaltatható hangszerek közé tartozik - viszonyítva például zongorához, ahol a lecsengések, nüánszok nagyon nagyban befolyásolják a kapott hangot. Ugyanakkor, mivel nem a hangszer akusztikus hangját halljuk, az azt meghajtó különféle effektek, torzítók, erősítők karakterei és ezek részletei jóval hangsúlyosabbak. A DT 1990 PRO árkategóriájában - sőt alatta is, gondoljunk csak a legendás Sennheiser HD 600-ra - magától értetődő, hogy ezek a részletek megfelelő pontossággal jelenjenek meg. A stúdiójelleg itt mutatkozott meg igazán: a térben pontosan hallottuk a sztereó visszhangok útját az oldalak között, az erősítő egyes jellemzőit változtatva pedig szépen megjelentek az eltérő karakterek. A nyitott kialakításból fakadóan mindezt hatalmas térben kaptuk meg, így ügyelnünk is kell arra, nehogy felvétel készítés esetén túl szűk vagy túl széles panorámákat állítsunk be. A hang összességében tiszta, pregnáns, kiegyensúlyozott volt, harapósan adta vissza az elektromos gitár torzított hangját. Pontos, de nem steril és nem is túlzóan analitikus, és bár gitárgyakorláshoz talán kicsit túlzás, mi mégis erősen javasoljuk beszerzését ilyen célra is.

Kábelezés kapcsán még kitérünk két idevágó, véleményünk szerint lényeges attribútumra. Az egyik, hogy a stúdiókban gyakorta hanyagolt magas minőségű kábelezés meglétét nagyon meghálálja - mi több, igényli - a DT 1990 PRO, legyen szó táp, USB vagy akár analóg kábelekről. A másik, hogy gyakorláshoz kifejezetten alkalmatlan a mellékelt csavart kábel, ami minduntalan össze kíván húzódni, így hátráltatva a nagyjából kényelmes elhelyezését és a szabad mozgást. Szerencsére a gyártó gondolt erre a helyzetre is és mellékelt egy egyenes kábelt is - mi kifejezetten ezt javasoljuk gyakorláshoz.

Meghallgatás - alapszintű mixing

Habár szakmáját tekintve e cikk szerzője nem hangmérnök, se nem hangtechnikus, viszont 22 év gitáros múlttal és bő 10 év stúdió tapasztalattal a háta mögött bátorkodik e vizekre is átevezni kissé a cikk kedvéért. Mivel aktuális felvételre váró hanganyaggal nem rendelkeztünk - legalábbis soksávos felvételt készíteni most nem állt módunkban - így a Dream Theater - Black Clouds & Silver Linings lemezének STEM mixeit hívtuk segítségül tesztünk e részéhez. Ezek a STEM mixek gyakorlatilag hangszerenkénti bontásban tartalmazzák a lemez teljes anyagát, mastering utáni állapotban. Így ezeket meghallgatva és egymásra rétegezve megállapítottunk néhány alapvetést a DT 1990 PRO tekintetében. Az első, hogy 6-8 óra hosszan is kényelmes: nem húzza a fejünket, nem fájdítja a nyakat, és legfőképpen nem szorítja a fület, így nem okoz fájdalmat itt sem a viselete.

Hangzás tekintetében ugyanazokat a tulajdonságokat találtuk, mint zenehallgatás vagy gyakorlás esetében: széles, pontos sztereókép, remek panorámák, légies, mégsem súlytalan, dinamikus és tiszta megszólalás, körülbelül azon a szinten, ahogy ettől a kategóriától elvárható. Minden pontosan a helyén szólalt meg és a STEM-ekből készült fércművünket - csak egy számot készítettünk el így - az eredeti lemezzel összehasonlítva sem éreztük úgy, hogy teljesen tévúton jártunk volna a hangerők, sztereó megjelenítés vagy akár az általánosságban értelmezett effektek tekintetében. Értelemszerűen otthon, a PROfesszionális stúdiókhoz képest játékszereknek számító egyéb eszközökkel meg sem közelíthettük az eredeti felvételt, mégis mindent egybevetve elégedettek voltunk, különösen, ami a DT 1990 PRO teljesítményét illeti.

Összegzés

A Beyerdynamic DT 1990 PRO meghallgatása és tesztje hosszabbra nyúlt és más szempontokat is felvonultatott, mint amiket általánosságban megszoktunk. Erre szükség is volt, hiszen ez egy kifejezetten sokoldalú eszköz, ami robusztus, mégis kifinomult és igényes, megszólalását tekintve pedig kategóriájának mindenképpen egyik bajnoka. Nyitott kialakításából fakadóan nagyon széles sztereóképet jelenít meg, illetve a környezeti zajok, hangok beszűrődését nem akadályozza különösképpen. Ugyanígy a hallgatott zene is kihallatszik: ezt érdemes figyelembe venni, ha zajosabb környezetben vagy éppen csendre vágyó családtagok, kollégák jelenlétében is hallgatjuk. Szintén a nyitott kialakítás jellemzője szokott lenni, hogy a basszusok gyengébbek, erőtlenebbek, azonban jelen esetben erről szó sincs: pregnáns, határozott és minden részletében szépen kidolgozott, dinamikus mélyhangokat kapunk.

A DT 1990 PRO megfelelő erősítővel meghajtva ajánlható igényes zenehallgatásra, alapszintű stúdiómunkára, hangszeres gyakorláshoz pedig még több is, mint elég, ugyanakkor kényelme, kialakítása és megszólalása miatt meglehet a mi választásunk erre a modellre esne ebből a célból. De csak az egyenes kábellel!

Műszaki adatok

Mérleg

+ Transzparens, pontos, kiegyensúlyozott hang, nagyon nagy térrel

+ Bőséges basszus, tiszta magas- és középtartomány

+ Kényelmes, még hosszú távon sem izzasztó vagy fájdalmas a használata, hangja nem fárasztó hosszú órák után sem

+ Igényes kialakítás, fém ház, puha, kényelmes anyagok, robusztus megjelenés, mégis kifinomult

Szubjektív vélemény

Forrás: AV-Online.hu