POLK AUDIO S20E – AMERICAN HIFI
A Polk Audio eredetileg csak egy hobbinak indult. Méghozzá egy öreg Baltimore-i ház garázsában. Matt Polk és a rock ‘n roll fanatikus barátai itt kezdtek el dolgozni azon, hogy új megoldásokat keressenek a HiFi hangzás megteremtésére. Idővel a hobbi projektből hivatalos márka lett.
A 72′-ben indult cég melynek most az S20E állványos hangszóróját hallgathattam meg. Voltak némi emlék foszlányaim korábbi tesztekről, de úgy döntöttem nem olvasok utána a meghallgatás előtt, hogy ne tudjon befolyásolni. Mindössze annyi kiinduló információt hagytam magamnak, hogy ha az emlékezetem nem csal, akkor ez egy amerikai márka.
Megjelenés és felépítés
A szerkesztőségbe lépve egy, már előre rendszerbe kötött fehér színű polc sugárzó fogadott. Szemügyre vettem a külsejét. Nagyon tetszetős volt. A sarkai esztétikusan, szépen le lettek kerekítve. Így talpig fehérben kifejezetten testesnek tűnt. Szóval nem egy kis apróság. A hangszóró elején a rögzítő csavarokat semmi nem takarja. Alul elegánsan csak egy POLK felirat díszíti. Az 1″-os nagy felbontású Terylene magas sugárzó körül, már egy lehelettel több írás futja körbe: POLK AUDIO AMERICAN HIFI. Ezt keresztezi az alapításra utaló EST.-1972 dátum. A 6,5″-os csillámerősített polipropilén membrán felszínén díszeleg a POLK SIGNATURE SERIES felírat, szinte alig észrevehetően.
Hátul egy banándugó fogadására is alkalmas hangfal kábel csatlakozót találunk. A helyes polaritást a fehér testből domborúan kiemelkedő (+) és (-) jelzés mutatja. Felülről megnézve egy POWERPORT felirat tárul a szemünk elé, ami alatt látható egy tölcsér alakú kialakítás, ez a basszus erőteljességét hivatott szolgálni. A Polk Audio hivatalos oldaláról több érdekes részlet is megtudható, ami természetesen kívülről nem látható. Így azt, hogy Hi-Res tanúsítvánnyal rendelkezik, hogy a házon belüli Dynamic Balance meghajtó tervezéssel készült, sőt, azt is miszerint diffrakciómentes mágneses előlapokkal és anti-rezonáns MDF kabinettel is büszkélkedhet, bizony a külső felületét nézve sajnos nem tudhatjuk meg.
Hangpróba
A teszt szívét a toroid transzformátorral és magas minőségű egyedi alkatrészekkel készült Marantz üdvöskéje, a 6006 –os erősítő adta. Koaxiális bementre kötve, a szériában hozzá tartozó CD lejátszóval. Többször váltottam az eredeti és „színezett” hangok között a source direct kapcsolóval, hogy az erősítő hozzá adott „jellemét” a hangsugárzón füleljem. Gyakran váltottam helyet is, ki-ki léptem a láthatatlan szabályos háromszögből, hogy a hangzást életszerű pozíciókban hallgassam meg.
Legelőször a Holdviola – Vándorfecske lemezbemutató CD-jét tettem be. A tovább gondolt magyar népdalokat letisztult dallamokkal és modern hangzással ötvöző zenekar lemeze, ideálisan szólalt meg. (Elment az én rózsám, Szivárvány havasán) Pillanatokon belül kiemelkedett az ének a maga teljes egészében. Szinte láthatóvá vált Barta Zsófi énekesnő, ahogy mosolyogva énekel. Következő felismerésként pedig az élő felvétel tényleges életszerűsége köszönt vissza. A hangtér roppant szélesnek hatott, szinte magától jött az az érzés, hogy ott ülök a koncerten. Szépen színezték az atmoszférát a billentyűk és a basszusok. Fura, biztos érzéki csalódás volt, de még az is érződött, ahogy a zárt térben a hangok csillapodnak. Ez az lemez jó választás volt, amit a teszt után vissza is tettem a saját szórakozásomra.
Másodikként a Scorpions Portugáliában készült nagy sikerű unplugged anyagával, az Acoustica lemezzel tettem próbára. Ismét csak az ének került az előtérbe. A „Catch your train”, energikus dalában a gitárok friss lendülete tompának tűnt, ugyanakkor nagyon erőteljesen szóltak. A magas hangok közelebbről, felülről vagy oldalról hallgatódzva gyakran túlfényezettnek tűntek, azonban a hangfal előtti térben egyszerűen eltűntek. Aztán felfigyeltem még egy jellegzetességre. A dob hangszíne és karaktere ragyogóan kivehető volt. A hangtér ismét extra szélességét mutatta. A zenészek hangszerei inkább együtt szóltak, mint sem részletes színpadképet adtak volna. Hangerő tekintetében semmilyen hiányról nem beszélhetünk. Eszméletlen tartalékai voltak.
Az American Hifi címke miatt, kipróbáltam kifejezetten amerikai zenékkel. Eszembe jutott az Asphalt Horseman – „Halld, amit mondok” 2019-es sorlemeze, amin valójában a déli muzsika, a southern rock próbája zajlott. Erőteljes énekcentrikus hangzás, de a ritmusokban nem volt semmi „dirty”. A mának élj! – című tételnél az énektémára irányította a figyelmet. Az ízesebb átkötésekre nem, de a lábdobra határozottan jól fókuszált. Hamar kikristályosodott, hogy mélyei inkább kemények, mint sem részletezők. Sokkal teltebb „töményebb” hangzás kell a Polk Audio S20E-nek.
A végjátékban a Brantley Gilbert – Fire & Brimstone 2019-es egyértelműen amcsi muzsikája zárta a sort. A lemez a megjelenés hetében a Billboard 200 -on a 9.helyen nyitott. Sőt, a US Top Country Albums (Billboard) 12. hetében az 1.helyre kuszott fel. A „tengerentúli keverés” sok méllyel, pazar énekhanggal bőven betöltötte az átlagos nappali méretű helyiséget. Ám a hangfal akkor volt csak igazán elemében, amikor egy-egy dalnál a téma komolysága miatt az ének volt a főszerepben, a „Bad boy” vagy a „Man that hung the moon” szomorkásabb daloknál.
Összegzés
A Polk Audio S20E polcsugárzó egy szó szoros értelembe vett HI-FI hangfal. Nem Hi-End. Nem ezért a hangzásért fogják az „audiofilek” kicserélni a házuk előtti villanyoszlopot. Elévülhetetlen erényei abban állnak, hogy nem akar több lenni, mint ami. És ez valóban nagy szó. Mainstream műsorforrásnál játszva maga mögött hagyhatja vetélytársait. Külleme remekül megformált és modern. Bátran berakható egy nappaliba. Kiválóan összpontosít az énekre, lényegében az előadót „támogatva” mutatja be a zenét. Roppant széles teret hoz létre. Slágerlistákhoz alkotott hangszóró. Hétköznapi hallgatáshoz ajánlom újabb zenékhez (funky, soul, R &B, gospel, country/pop). És még egy fontos apróság. Amikor az ember hallgatja, olyan érzése támad, hogy a „volume” gombbal csak óvatosan. Mivel érezteti, – a szomszédok legnagyobb szomorúságára – hogy a háttérben félelmetes tartalékai vannak. Rá lehetne írni a dobozára, hogy vigyázz, félelmetes hangerő!
(Dósa Miklós)
Forrás: Sztereómagazin.hu
