Denon Home 150, 250

Márciusban véletlenszerűen belefutottunk a Denon Home sorozatának „csúcsmodelljébe”, a forgalmazó a 350-est bocsátotta rendelkezésünkre, amit nagy megelégedéssel be is mutattunk virtuális hasábjainkon. Úgy gondoltuk, a két kisebb példány is megérdemelne egy bemutatást, hát most nézzük, mit tudnak ők ketten.

Talán azt mondanunk sem kell, a három modell teljesen azonos szoftveres környezetben működik, és azonos szolgáltatásokkal rendelkezik, csupán méretükben, teljesítményükben, s mindezek fényében nyilván hangminőségükben különböznek egymástól.
Az anyaghasználat és a design-jegyek viszont ugyanazok, így elég egy pillantás ahhoz, hogy egyértelműen megállapíthassuk, ők bizony testvérek. A Denonra jellemző igényesség és elegancia a Home sorozatban is jelen van, s bár alapvetően az egyszerűség jellemzi a formatervet, apró részletekkel és ízléses kialakítással mégis elérték a céljukat, a hovatartozás nem is kérdéses.
Persze a háromfős széria valószínűleg nem a dömpingmodellek sorát gazdagítja majd, ezt elsősorban az árazását tekintve gondolom így.

A Home 150 nem egészen 20 centi magas (alacsony) álló hasáb, amelyben így is elfért két hangszóró, és két digitális végfokozat. A mélysugárzó 89 mm-es, inverz membrános és gumiperemes darab, a magassugárzó pedig standard 25mm-es lágy dóm. A bontott fotón látszik, hogy az elrendezés is hagyományosnak mondható, mint pl. egy polcsugárzó esetében. Érintős kezelőgombjai a felső lap fekete akril felületén érhetők el, fehér ledes háttérvilágítással kiemelve. Ezeket azonban ritkán használjuk, mert a HEOS applikációból minden funkció elérhető, kényelmesen, a lakás wifi hálózatának bármely pontjából, merthogy a Home hangszórók alapvetően multiroom felhasználásra lettek tervezve.

A 250-es már egy nagyobb darab, ő a közepes méret a családban. Már kétszer 2 hangszóróval rendelkezik, így eleve sztereo módban szólaltatja meg a felvételeket. Két 100mm-es mély/közép sugárzója mellé egy 133mm-es passzív radiátort is kapunk, gyanítható, hogy ő már masszív mélytartománnyal örvendezteti meg a felhasználót. Csatornánként még egy-egy 19mm-es lágy dóm magassugárzó teszi teljessé a frekvencia-átvitelt, ahogy a 150-esnél, itt is minden aktív hangszórót saját D osztályú végfok szolgál ki. A 150-eshez képest bő kétszeres méretű, azonos kivitelben és részletmegoldásokkal.

A kapcsolódás alapvetően wifin (LAN-on) keresztül a legjobb, de bluetooth-on és „aux” kábellel is kapcsolódhatunk, sőt, akár adattárolóról USB bemeneten keresztül is megvan a lejátszás lehetősége. A forrástól függően a magas felbontású zenék is támogatottak: a FLAC 192 kHz/24 bit, WAV, ALAC és DSD 2.8/5.6 MHz formátumú fájlok gond nélkül lejátszhatók. Legkényelmesebb megoldás természetesen a kedvenc streaming szolgáltatónk (Spotify, Tidal, Deezer, Soundcloud) kínálatából válogatni – ahogy ezt már ma a legtöbben teszik is – de a fentebb felsorolt lehetőségek megléte mindenképpen értékelendő gesztus a Denontól.

Fontos megemlíteni, hogy ezen eszközök az Amazon Alexa, a Google Assistant és az Apple Siri rendszerek használatával hang útján is vezérelhetők, ha valakinek éppen ehhez támadna kedve. A Denon pedig garantálja, hogy ez a funkció csak és kizárólag a felhasználó egyértelmű utasítására lép működésbe, privát szféránkat veszély nem fenyegetheti. Ez talán megnyugtató lehet azoknak, akik az utóbbi időben aggodalommal figyelik – sok gyártó esetében – a nap 24 órájában aktív hangfelismerő rendszerek térnyerését.

Hangminőség

Kezdjük a kis 150-essel. Karakterében abszolút hasonló hangot kapunk, mint a legnagyobb – 350-es – modell esetében. Itt a hangsúly a teljesíthető frekvenciatartományon van érzésem szerint, vagyis nem a kis hasábból kipréselhető basszus volt a legfontosabb szempont, nem áldozták fel a középtartományt ennek oltárán – és ezt nagyon helyesen tették. A közép/felső basszustól kezdve kiegyenlített és részletező megszólalást kapunk, ami jól eltereli a figyelmet a visszafogottabb alsó frekvenciákról. Szép énekhangok, remek gitár és kellemes, selymes magashangok a 150-es főbb erényei. A megszólalásra a nyugalom jellemző, semmi bántó jelleg, így tökéletesen alkalmas arra, amire rendeltetett – hogy a háttérből kellemes zenével töltse meg a szobát/konyhát/teraszt, vagy ahová éppen szánjuk.

Talán nem fog senki meglepődni, a 250-es alapkaraktere ugyanaz, mint a kistestvéré, de mély-, és magastartományban egyaránt szintet lép. A mélyekkel kapcsolatban a több, mint kétszeres membránfelület és a passzív radiátor ismeretében bejön a papírforma, már közel teljesértékű hangot kapunk. Nincs kimaxolva a hardver, vagyis a basszusok csak az „egészségesen” produkálható mennyiségben vannak jelen, nem domináns módon. Meglepetés inkább a magashangokkal kapcsolatban ért bennünket, amelyek élénkebbek, levegősebbek és jobban elválnak a hangszóróktól, mint azt a 150-es esetében tapasztaltuk. A sztereo mód miatt amúgy is megjelenik egyfajta térérzet, attól függetlenül, hogy a jobb/bal hangszórók elég közel ülnek egymáshoz, ugyanakkor a jellemző „dobozhang” itt már nem érezhető, a hangok inkább a szűkebb térből érkeznek.

A 150-esből éppen két példányt kapunk a 250-es árán, vagyis a kettejük közötti hangminőség-különbség nagyjából jól lett beárazva. Kisebb szobákba, inkább háttérzenéhez ajánljuk a 150-est, míg a 250-es már akár nappaliban zenehallgatásra (persze nem a sztereo szett kiváltására) is alkalmas lehet. Egyértelműen prémium kategória, akár a kivitelét, akár a hangját, va120 x 187 x 120gy szoftveres támogatását tekintve, árazása is ehhez igazodik.