Menu

Cart
A+ A A-

GONDOLATOK AZ ELEKTRONCSÖVEK HIBÁIRÓL

 

Ne tapogatózzon a sötétben! – avagy elsősegély tanfolyam az elektroncsöves erősítők feltámasztásához. Aki csöves erősítőt választott hangrendszere fő elemének, az biztosan tisztában van az elektroncsövek élettartamának fogalmával. Az elektroncső-gyártók általában közlik termékeik a várható élettartamát, de az íratlan szabály egyértelmű: senkinek nincs fogalma arról, hogy meddig fog jól működni egy elektroncső.

A csövek élettartama sok mindentől függ. Természetesen gyártói becslések léteznek, ám erre nem igazán vállalnak garanciát, sőt magára a csőre is csak korlátozott mértékben. A dolog többnyire a bizalomra épül, leginkább a vásárlónak kell abban bízni, hogy szerencséje lesz, és az általa választott típus sokáig tart. (a csőgyártók általában 6 hónap garanciát vállalnak termékeikre) Szerencsére a gyártók igyekeznek valóban jó minőséget adni, így kevés a kedvezőtlen tapasztalat. Ismereteink szerin léteznek ezer, kétezer, tízezer üzemórát is kibíró elektroncsövek. Kivételek azonban mindig vannak, és ez a rövid kis írás abban próbál segítséget nyújtani, hogy mi a teendő meghibásodás esetén. Még arra is példát mutatunk, hogy bizony van, amikor érdemes a sötétben tapogatózni!

Mikor a sors döntése alapján éppen Ön az, aki erősíti a szabályt, fontos, hogy ne essen a viccben szereplő kezdő orvos hibájába, akinél a csinosabb hölgy pácienseknek minden vizsgálathoz fehérneműre kell vetkőzni, viszont a nagymamáknak elegendő csak a nyelvüket kinyújtani. Néhány esetben, például az előerősítőknél, elkerülhetetlen némi vetkőztetés, de ez merüljön ki a fedlap levételében. Vannak azonnal látható jelenségek, amik nagy segítséget nyújtanak a diagnózis felállításához.

Elsőrendű vádlott maga az elektroncső, hiszen mi más mehet tönkre egy elektroncsöves erősítőben? Nos, ez nem minden esetben igaz, de ha mégis, annak egyértelmű jelei lehetnek. A felismerhető jelekből bemutatunk néhányat.

 

 

Az elektroncsövekben a felesleges gázok megkötésére un. getter-anyagot alkalmaznak. Ez az anyag az üveg belső falán ezüstösen csillog. Ha ez a getter-anyag már nem úgy csillog, mint régen, no, az gáz. A jelenség nemcsak a szó átvitt, de valós értelmében is gáz jelenlétére utal. A getter feladata az, hogy a búra alatt gyártáskor visszamaradt levegőt megkösse. Ha annyi gáz került a búra alá, hogy telítődik az anyag, akkor azt kifehéredéssel jelzi, ekkor a csövet cserélni kell. Most az okát nagyon nem firtatjuk, mert lehet hajszálrepedés, vagy más egyéb meghibásodás is a háttérben, nem csak az, hogy sokszor ki-be huzigálják, ráadásul melegen(!). Ez a dolog kikapcsolt állapotban is jól látható, nem kell életveszélybe sodorni magunkat – az életveszély ugyanis csak ezután következik.

 

 

Ha kikapcsolt állapotban semmi rendellenességet nem látni, lépjünk tovább, és kapcsoljuk be hátratett kézzel. (Aranyszabály: ha végerősítő vizsgálatáról van szó, a hangszóró kimenethez mindenképpen csatlakoztassunk hangszórót, vagy műterhelést, különben balhé lesz!) Ha bármelyik csőnél gyönyörű lilás fényjátékot tapasztalni, ne élvezzük sokáig a látványt, azonnal kapcsoljuk ki a cuccot, mielőtt más is tönkre megy! A csövet majd kihűlés után mindenképpen cserélni kell, és bízni abban, hogy egyéb hiba nincs.

Arra is mutatunk példát, amikor nem egyértelműen a cső a hibás. A cseréjét valószínűleg így sem lehet megúszni, de ez több mindentől függ. Amikor a cső nem csak a szokásos helyeken izzik, annak oka lehet a rossz bias beállítás. Ha nem közvetlenül csőcsere után fordul elő, akkor nem ússzuk meg egyszerű trimmer tekergetéssel. Oka lehet egy zárlatos csatoló kondi, de bármi más alkatrész meghibásodás is a bias áramkörben. Ha a jelenség akkor állt elő, miután kicserélték a csövet, azonnal állítani kell a bias-on! Ha a gyári ajánlás nem beállítható, esetleg a bias sokkal pozitívabb a kelleténél, javasoljuk, hogy forduljon szakemberhez! Tanulság lehet annyi, hogy legközelebb majd nem próbálja más típusra cserélni az adott csövet az interneten terjedő handabandák alapján, vagy figyelembe veszi az anódáram értékét a csomagoláson. Megindokoljuk a dolgot, mert alapvetően segíteni szeretnénk, és nem bírálni.

 

 

A bias-beállítás lényege! A megértéséhez ismerni kell az elektroncső működését, legalább nagyjából. Adva van egy katód, amely elektronokat emittál. Mennyit? Amennyit csak bír! Az általa kibocsátott elektron-mennyiség lesz az anód áram maximális értéke, amiről majd később még beszélünk. Aztán van benne egy vezérlő rács, ami negatív potenciálra van kötve, így taszítja az elektronokat, a feladata, hogy ne engedjen minden emittált elektront eljutni az anódig. Az anód pedig jelentős pozitív feszültségre van kötve, hogy összegyűjtse a cső belső részéből vezérlő rács által áteresztett elektronokat. Így jön létre az erősítés. Ideális állapotban a vezérlő rácson áram nem folyik, ezért minden áteresztett elektron eljut az anódig és ott hoz létre anód áramot. Lezárt állapotnak azt nevezzük, ha a vezérlő rácson akkora a negatív feszültség mértéke, hogy egyetlen emittált elektron sem jut el az anódig. Normál üzemi állapotnak azt nevezzük, ha a katód által emittált elektronok több-kevesebb része – de nem az összes – eljut az anódig. Megfutásnak azt nevezzük, amikor a bias előfeszítés és a vezérlő jel együtt sem képes megakadályozni azt, hogy szinte az összes kibocsátott elektron eljusson az anódig.

 

 

Furcsa lehet, de az anód nincs felkészítve a túl nagy áram elvezetésére, és izzani kezd például a képen látható módon. Ez hosszú távon károsítja a csövet, a hibakeresés során gyorsan kell dolgozni.

Mit vizsgáljunk meg elsőként? Kezdjük a cső típussal. Bár láb-kompatibilis lehet több típus is, ez nem azt jelenti, hogy büntetlenül lehet őket csereberélni! Az adott erősítő gyárilag valamelyik csőre épült, nem biztos, hogy más típust is ki tud szolgálni működési feltételekkel! Ha mégis, az tiszta szerencse, alkalmat ad a hangzással való játszadozásra, mert bizony az eltérő típusoknak a hangjuk is más. Ha a típus megegyezik, de mégis izzást tapasztalunk, két dolog lehetséges. Hiba, vagy nem hiba, amivel szemben állunk? Ez elsősorban a végerősítő csövek esetében látványos. Ha hiba van a készülék bias áramkörében, akkor egyértelműen nem állítható be a munkapont. Ha nincs hiba a bias áramkörben, akkor sem biztos, hogy beállítható a munkapont. Oka az lehet, hogy a betett cső anód áram (Ia) paramétere nagyobb, mint amit a készülék elektronikája ki tud szolgálni. Ez nem a készülék hibája, hanem a gazda figyelmetlensége, esetleg nagyravágyása. Bár végül is teljesen mindegy, hogy miért kell szakemberhez fordulni – nem? Ahol az Ön tudományának vége, onnantól érdemes szervizhez fordulni, ezért pakolja össze a készüléket, és vigye el felkészült szakemberhez. Ne feledje, a javításra való beadáskor, az előzményeket elmesélni! Szorítkozzunk a lényegre, az nem fogja őket érdekelni, hogy amikor megvette még új volt…!!!

Ígértük a cikk elején, hogy sötétben tapogatózásra is ismertetünk egy példát. Ez a hibakeresés mód nem kivételez, úgy a szakember, mint a laikus sötétben tapogatózik. A mikrofónia jelenségéről van szó. Amikor minden külső vibráció meghallatszik a cucc hangjában, akkor állunk ezzel szemben. Durva esetben még a szobában való lépkedés, vagy a hálózati trafó búgása is benne lehet a hangban (igaz ezt más is okozhatja). Oka általában az, hogy valamelyik csőben elpattant egy hegesztés. A két pont attól még összeér, de a rezgés hatására átmeneti ellenállás jön létre. (Igen, vannak csillapító gyűrűk, amiket rá lehet húzni a csövekre, de ezek meghibásodás esetén édeskevesek, csak a normál működés során javítanak a hangon azzal, hogy csillapítják a cső vibrációt.) Ekkor bizony kesztyűs kézzel kell bánni az erősítővel. Felveszünk egy szövet kesztyűt, ami legalább rövid ideig elviselhetővé teszi a cső forróságát, és végig tapogatjuk őket. Enyhe lefelé nyomással próbálja meg csillapítani a rezgést. Nagy gyakorlatot, vagy merészséget igényel a művelet, mert tudni kell, hogy hová nyúlhatunk, és hová nem! Nyúlszívűek alkalmazhatnak egy másik módot is, ez teljesen biztonságos. Elkezdjük felcserélni a két oldal csöveit egyesével, hidegen – vagy ha rendelkezésre áll mindegyikből legalább egy csere darab, egyesével kicseréli, és figyel! Amelyik cserénél megszűnik a jelenség, az a cső volt az okozó. Igazság az, hogy a mikrofóniát kimérni nem lehet, mert a visszacsatolások miatt a rendszer minden fokozatában jelen lesz, tényleg sötétben tapogatózva kell rátalálni az okozóra.

Reméljük, hogy a cikkben sikerült mindenkit egy kicsit közelebb hozni az erősítőhöz! Ennek ellenére kartávolságon belülre csak azok merészkedjenek, akiknek van kézi műszerük, és úgy érzik, képesek a műveletek elvégzésére. Nem mindig könnyű egy elektroncsöves erősítő javítása, látni, hogy van eset, amikor a szakember is sötétben tapogatózik.

A képekért és ábrákért köszönet a The tube store-nak.

 

Forrás: Hangzásvilág.hu

 

A HANGSUGÁRZÓK ÉRZÉKENYSÉGE

Nem titok, hogy a fejek tágítását célzó írásaink alapötlete szinte minden esetben az olvasókkal folytatott beszélgetésünkre, levélváltásunkra vezethetők vissza. Számunkra ezek a beszélgetések kiváló alkalmat jelentenek arra, hogy azokban a témákban segítsük a válaszokat megadni, amelyek valóban érdeklik Őket. Reméljük, hogy az így szerzett tudás hangminőségre váltható, vagy ha ez nem sikerül, legalább megtudni, miért van hiányérzet az otthoni audio-rendszer hallgatásakor.

Ebben az írásban a hangszórók érzékenysége valamint hatékonysága és az erősítő teljesítménye közötti összefüggésekre világítunk rá. Mivel mindenki csak a saját kárán tanul, úgy csináljuk, hogy „kilenc ujjunk” megmaradjon a végén.

A probléma forrása valahol mélyen a dinamikában, vagy annak vágyálmában gyökerezik. Egyszerűen kíváncsiak vagyunk mindenre, a hangszer leghalkabb rezdülésétől a leghangosabb részletéig. A közeli mikrofonozásnak köszönhetően egy halk részlet lehet, akár a kotta lapozásának zaja is. Ez különleges élményt nyújt egy kamaraegyüttes esetében, de gondoljunk bele beláthatatlan következményeibe egy bal lábbal ébredt üstdobossal kapcsolatban!

Szóval adva van egy széles dinamika tartomány, amit élethű módon ábrázolni kellene. A decibelekkel túlzsúfolt fejekben készen áll a válasz, kell egy érzékeny hangfal és az majd szépen mindent megold, ám ez a legritkább esetben áll rendelkezésre, illetve nem úgy ahogyan azt elképzeljük. A példákhoz szándékosan egy érzéketlen hangsugárzó értéket választottunk, hogy drámai legyen a hatás. A 81 dB egy átlagos hallgatási hangerősség, ezért legyen a hangfalunk gyári érzékenység értéke ennyi 1 Watt teljesítményen, „süketszobában” mérőmikrofonnal egy méterről mérve.

A három decibeles hangerő növeléshez – ami szubjektíven egy fokozat hangerő növekményt jelent – már két Watt teljesítmény kell. Újabb 3 decibel hangnyomás emelkedéshez újabb teljesítmény duplázás szükséges. Az üstdob példára visszautalva „kacagva” lesz szükség 102 decibelre. Tudjuk mit jelent ez? 128 Watt teljesítmény igényt! Bele se merjünk gondolni abba, hogy Pjotr Iljics Csajkovszkij orosz zeneszerző nagy-zenekari művének az 1812 nyitánynak meghallgatásakor, az eldördülő ágyúlövések esetében mennyire lenne szükség!

És most(!) bemelegítés a tévhitek ellen: a három dB növekedés csak a teljesítmény igényt duplázza meg, nem pedig a hangerő érzetet! Ahhoz ennél sokkal többre van szükség. Tévhit tehát az, hogy a dupla teljesítményű erősítő kétszer olyan hangosan tud szólni! Teremtőnk a tervezéskor a legbutább fejbe is komoly matematikát épített be, ugyanis a hallásunk logaritmikus alapokon nyugszik. Van ennek előnye és hátránya is. Elsőként képzeljük el az X négyzet függvényt. Ha nem menne, emlékeztetőnek itt áll, ahogyan azt elsőként nyolcadikos korunkban lerajzoltuk füzetünkbe.

 

 

Az X tengelyen a hangerő érzetünk, az Y tengelyen pedig az ehhez szükséges teljesítmény van ábrázolva – bár ezt akkoriban nem a hangerővel magyarázták. A görbe legalsó része az 1-es értékig szinte lineáris, de utána „elszabadul a pokol”. Ahogy nő a hangerősség iránti igényünk, úgy igényel négyzetesen nagyobb teljesítményt annak előállítása. Ne csodáljuk hogy sokan a nagy értékű, széles-sávú, nagy érzékenységű hangszóróval épített hangsugárzójukat egy 8 Watt-os, elektroncsöves, „A”-osztályú erősítővel tudják élvezni, mert ez is lehet elég, sőt, ezért igazi irigylésre méltó a helyzet. Ám, jól meg kell válogatni a muzsikákat amelyek szépen szólnak ezeken a rendszereken, de ha már fizetett érte bárki is, az igazi ínyenceknek nevezhető. Persze ahogy nő a hangerő, úgy sikkadnak el a mélyek, de ezek hiányát vendégségben nem illik észrevenni.

Érzékenység és hatékonyság, vajon egy dologról van szó? Igen is, meg nem is. Az érzékenység azt jelenti, hogy 1 Watt teljesítményből mekkora hangnyomást képes létrehozni a hangsugárzó. A hatékonyság pedig azt jelenti, hogy a csatolt teljesítményből mennyi alakul át ténylegesen hanggá. Nagyon árnyalt a különbség, összefüggésben is vannak egymással. De, ekkor jön képbe a frekvencia értéke, amely változásakor a kondenzátorok és a tekercsek paraméterei megváltoznak a keresztváltóban és akkor még nem beszéltünk a hangszóróról, amely rettenetes dolgokra képes miközben értünk dolgozik.

Az érzékenység már elég jól bent van a köztudatban, és boldog-boldogtalan szajkózza, a hatékonyság ennél összetettebb. Nem kívánunk hosszan riogatni vele, de a hangsugárzó keresztváltójában lévő rengeteg passzív alkatrész miatt bizony az értéke leggyakrabban 1% alatt van!! Itt a magyarázata a kis teljesítményű erősítők ványadt hangjának. Gyorsan tisztázzunk valamit. Az 1 Watt nem kevés ám, normál zenehallgatás hangerősséget lehet vele elérni! Ami pedig ettől többre vágyik, az a hangsugárzó! A kottalapozás halk részletéből az üstdob robajának megjelenítésére ugrásnak bemutatásához szeretné „falni” a teljesítményt – ha lenne.

Az erősítőnk dolga teljesítménnyel etetni, sőt jóllakatni a hangsugárzót. Mivel a hangsugárzók őszintén éhezik a teljesítményt, nem elégszenek meg a bedumált adatokkal, amelyekkel az erősítő-gyártók kápráztatják a vásárlókat. Mi még csak elhinnénk az általuk megadott, élethelyzettől teljesen elrugaszkodott mérési adatokat, ám a hangsugárzókat becsapni nem lehet. Mi tehát a megoldás? Hozzá sorvasztani az ízlésünket a rendszerünkből áradó hangzáshoz, vagy legközelebb meghallgatni az erősítőt és a hangsugárzót együtt, még megvásárlás előtt? A döntés az Ön kezében van!

Gondolatok a bejáratásról

Elérkezettnek látjuk az időt a téma felhasználóbarát megközelítési módjának ismertetésére. A „felvilágosult” zenerajongók tökéletesen tisztában vannak a készülékek és hangsugárzók bejáratásának szükségességével, és lelkesen esküdöznek különféle, néha a földtől teljesen elrugaszkodott módszerre. Lelkük rajta, de érzésünk szerint nem látják a fától az erdőt. Lépjen ki a fa mögül velünk és csodálja meg az erdő szépségét, ahová a hifi-kereskedő bevezette! Higgye el, a felhasználónak van a legkevesebb félnivalója! Hogy miért? A válasz következik.

Az nem is kétséges, hogy minden audio-komponens esetében szükség van a bejáratásra. Az időtartam attól függ, hogy éppen mihez fogunk. A leghosszabb bejáratási idő a kábeleknek szükséges, időhosszban ezt követi az elektronika és a hangsugárzó. Mindegyiknek órák százaira van szüksége, hogy megmutassa teljesítő képességei legjavát. Egy elektronika esetében a bejáratás kb. 100 óra, egy hangsugárzó páros esetében 150 óránál is több szükséges.

Egyáltalán mit nevezünk bejáratásnak? Azt az időtartamot, ami után normál használat módban már nem változik tovább az eszköz hangja. És itt a lényeg! Hogyan vegyék rá a gyártók a gazdát arra, hogy értékelje a megvásárolt cuccának hangját idő előtt? Ravasz ötletek sokasága van használatban. Egyik, hogy széles spektrumú rózsa- vagy fehér-zajjal járassunk, amit nem nagyon ajánlunk, mert a muzsikában nem nagyon van ilyen. (mi a hangszer hangokat preferáljuk bejáratás esetén is). A dolog lényege az, hogy a felszerelés gazdája távol legyen tartva a meghallgatástól! Valóban, egy járatás elé senkinek nem jut eszébe leülni. Aztán ahogy telnek a napok, a „zene-éhség” kényszerítő ereje már akkora lesz, hogy mindegy hogy szól, csak hallgathassuk végre! A nélkülözéssel töltött időtartam alatt viszont a rendszer hangja sokat javul, tényleg jelentősen jobbat fog mutatni a gyári állapotnál és képes lesz elvarázsolni hallgatóját. Ha meg még mindig nem éri el az elvárt hangzást, rá lehet sütni, hogy további járatásra van szükség.

Hogyan úszhatjuk meg ezt a tortúrát? Egyszerűen úgy, hogy az első legalább egy hónapban elnézőek vagyunk az új komponenssel szemben, és elfogadjuk azt, hogy a hangja folyamatosan változni fog. Ha ezzel együtt tudunk élni, semmiféle „varázslatra” vagy bejárató hanganyagra nincs szükség. Ez idő alatt a hangrendszert analizálás nélkül kell hallgatni! Még izgalmat is találhatunk a dologban, hiszen megfigyelhető, miként változik a hang napról-napra.

Nagy hangerőt erőltetni tilos! Eszébe ne jusson hangsugárzót fordított polaritással bekötni! Ha a tanácsokat megfogadjuk, a megvásárlás pillanatától hódolhatunk szenvedélyünknek és egyre jobban élvezhetjük a muzsikát. Ha nem fogadjuk meg, akkor „süthetjük” az említett érzékenységet és hatékonyságot.

 

Forrás: Hangzásvilág.hu

Fütyüljön rá, mást úgy sem tehet. Gondolatok az erősítők harmonikus torzításáról.

 

Az elektromos jel, mi bemegy, annak ki kell jönnie felerősítve, ez az ideális eset. A nagy kérdés mindig az, hogy mi minden más jön ki a beadott hasznos jelek kíséretében? A még nagyobb kérdés az, hogy mennyiben befolyásolja ezt a Hi-Fi rendszer minősége? A legnagyobb kérdés pedig az, hogy mi minden hallható meg ebből? Közérthető módon próbálunk válaszokat adni mindhárom kérdésre, mert bár nem tehet ellene semmit, mégis egy fedél alatt él egy csomó féle harmonikus torzítással.

A legnagyobb veszély azokat a zenerajongókat fenyegeti, akik este fáradtan bekapcsolják a rendszerüket, hogy feltöltődjenek, és ellazuljanak kedvenc előadójuk muzsikájától. Minkába állnak az eszközök, hogy képességeikhez mérten kivegyék részüket a torzítás okozásából.

Hogy a jelenség megérthető legyen, elsőként tisztázzuk, mi is az a harmonikus torzítás? A mérés metódusát ismertetjük, mert ez kivételesen szemléletes. Az erősítő bemenetére, ha két eltérő frekvencián, egyforma nagyságú jelet adunk be, az nekiáll keverni velük. Teszi ezt a szó legszorosabb értelmében. Összegzi, és kivonja őket egymásból (csinál velük mást is amit nem kéne, de most koncentráljunk erre az egy dologra), így termel alsó és felső harmonikusokat, amelyeket aztán a hasznos jelekkel együtt fel is erősít, és kiadja a kimenetén. Szerencsére a legnagyobb jelszinttel az eredeti jeleket erősíti, de minél magasabb a harmonikus torzítás értéke, százalékosan annál nagyobb mértékben vannak jelen a kimenő jelben az erősítő által termelt saját bolondériák. Ezeket a hangokat – mivel később bizony hangokká alakulnak a hangfalakon – maga az elektronika költi, és bár van közük az eredeti információhoz, mégis zavarják a bemutató valósághű voltát.

Az alábbi ábrán egy kimagasló minőségű félvezetős erősítő bemenetére beadott 19 kHz-es, és 20 kHz-es jelekből komponált költeménye tekinthető meg.

 

 

Ugyanez a kétféle egyfrekvenciás jel a lenti ábra szerint ihlet meg egy csúcskategóriás elektroncsöves poétát:

 

 

A laikus szemnek is feltűnhet, hogy a csöves versenyző mennyivel magasabb szinten űzi a jelek szaporítását. A mérés során egyébként egymáshoz közeli frekvencia értéket alkalmaznak, amelyek különbsége 1 kHz, így egy spektrum ábrán is kiválóan megjeleníthető a jelenség. Ha nagyobb lenne a frekvenciák közötti különbség, akkor már belépne a körbe az intermodulációs torzítás is, amit aztán már végképp látni sem szeretnénk.

Mennyiben befolyásolja a rendszer minősége a fenti dolgokat? Ha teljesen őszintén kell válaszolnunk, csekély mértékben. Egyszerűen egy erősítő génjeiben benne van a harmonikus torzítás (is), amit csak tényleg nagyon gagyi elektronikával lehet tovább fokozni. Minden azon múlik, hány erősítőt kötünk egymás után. Az egymás után kötött erősítők erősítése ugyanis nem összeadódik, hanem szorzódik. Az okozza a tévhitet, hogy decibelben összeadódnak, ám mivel a dB egy logaritmikus mérték, az összeadás művelete tulajdonképpen szorzást jelent. Fel kell élesztenünk a logarléccel ifjú korban végzett műveleteket, hogy minden világossá váljon. Aki meg még életkorára való tekintettel még nem látott logarlécet, az jobb, ha elhiszi, mert így van.

Logikus gondolkodással megáldott olvasóink joggal hiszik azt, hogy most aztán megtalálták a fenti érvelés gyenge pontját, hiszen a hasznos jel is szorzódva erősödik, nem csak a harmonikus tartomány, ezért az arány mindvégig megmarad. Ez tökéletesen így igaz, ha a körülmények ideálisak. Sajnos egyes gyártók a magas előállítási költség miatt nem igyekszik az ideális körülmények megteremtésére, csak beszél róla. Nem véletlenül választottuk igazi High-End erősítők (a félvezetős egy McIntosh, az elektroncsöves pedig egy Audio Research nagyágyú volt) mérési eredményeit, mert ezek bizonyítják, hogy a jelenség még a minden igényt kielégítő tápellátás mellett is elkerülhetetlen. Képzeljük csak el, hogy mi minden jön ki egy jogdíjak megfizetésével agyonterhelt konzumer büdzséből gyártott belépő kategóriás holmiból! Ott sajnos benne van a pakliban az, hogy közelebb kerül a hasznos jel méretéhez a harmonikus tartomány, emellett a készülék saját zaja is bekerül a hangjelbe, tovább fokozva a káoszt.

Ha a tápellátás gyengélkedik, az lecsökkenti egy erősítő bemeneti érzékenységét, és könnyen túlvezérelhetővé teszi azt (ígérjük, ez volt az első és utolsó szakszöveg). Amikor egy erősítőt túlvezérel a gyanútlan felhasználó, akkor aztán négyzetre emelkedik a harmonikus torzítás értéke. Könnyen elkövethető a dolog, csak a hangerő szabályzót kell használni hozzá. Ezért van az arany szabály a Hi-Fi nagykönyvben, hogy legyen nagy teljesítmény, de eszébe ne jusson azt a hangfalak bömböltetésére használni. Aki azt hiszi, hogy egyszerűen elkerülheti a jelenséget azzal, hogy elfogadható hangerőn hallgatja a cuccát, az hatalmasat téved, mert a hangfal impedancia változásait bizony gyakran csak a teljesítmény többszörözésével tudja követni az erősítő, amiért csakis Georg Simon Ohm erre vonatkozó törvénye okolható.

A fentiekből látható, hogy az erősítők mit tesznek két különböző egy frekvenciás bejövő jellel. Gondoljunk bele, mit rendeznek egy nagyzenekar rengeteg hangszerével előállított zenei anyaggal! Nos, ezzel sem kivételeznek, felbontási képességeikhez mérten igyekezni fognak mindent összeadni, és kivonni inaszakadtából, – hogy csak a harmonikus torzításnál maradjunk. Mielőtt a Dunába vetjük magunkat bánatunkban, azért vegyünk figyelembe egy utolsó figyelmeztetést. Meg ne próbáljunk hozzáértés nélkül messzemenő következtetéseket levonni egy olyan mérési ábrából, amit képtelenség megfelelően értelmezni!

Ha jobban belegondolunk a korábban olvasottakba, azok alapján az elektroncsöves erősítők hangjának csapnivalóan rossznak kellene lenni, és a félvezetős lenne a király. Ez néhány csinált magad kategóriás holmi kivételével enyhén szólva nincs így. Hol van az eb elásva? Ennek megértéséhez visszakanyarodunk a hozzá nem értéséhez. Eszünkbe sincs bántani senkit, de amellett, hogy mindenki vagdalózik vele, sokaknak fogalmuk sincs a decibel igazi jelentéséről a hangtechnikában. A decibelben kifejezett érték egy viszonyszám, amely tízes alapú logaritmussal hasonlít össze két értéket. Azaz a tízet hányadik hatványra kell emelni. A feszültség erősítés leírása során a 20xlg Ube/Uki képletet használjuk, hogy elkerüljük a tört számok használatát. Ennek figyelembe vételével a 20 dB különbség tízszeres viszony. Most, hogy ezt tisztáztuk, nézzük más szemmel a korábban bemutatott ábrákat. Az elektroncsöves erősítő „csapnivaló” hangjában a hasznos jel és a harmonikus tartomány közötti különbség az egyszerűség kedvéért kb. 60 dB, ami tízes alapú logaritmus 3, a félvezetősé pedig kb. 100 dB, ami tízes alapú logaritmus 5-öt jelent. Házi feladatnak számolja ki, hogy ezek ténylegesen hányszoros viszonyt jelentenek. (Egyszerűen a 10 után írjon képzeletben annyi nullát, és kész.) Nos, ennyivel kisebb a hasznos jelhez képest a harmonikus tartomány zajként felfogható jelenléte. Az ábrák azért megtévesztők a laikusok számára, mert logaritmikus az ábrázolás módja, mivel a lineárison egyszerűen nem lenne látható a zaj. Nos, ez miatt, ha jobban bele gondolunk, már nincs is akkora veszedelem. Csak a teljesség miatt jegyezzük meg, hogy a 3 dB pedig durván kétszeres viszonyt jelent, amit igen sokszor hallható a Hi-Fi kapcsán.

És igen, a félvezetős erősítő kevésbé zajos, mint a csöves. Jó kérdés, hogy mennyivel hall jobban egy ezred résznyi zaj tartalmat egy százezrednyinél? Kijelenthető, hogy semennyivel, mindkettő brutálisan a hallás küszöb alatt van. Nem ezt a torzítás módot hallani a rendszerből, illetve nem ennek a torzításnak a hatása a legdrasztikusabb. A záró gondolatban megtekinthető az igazi komoly torzítás egyik verziója, és legyünk nyugodtan, hogy nem az lesz az utolsó hangot romboló tényező.

Természetesen az elektronikák torzítása közötti különbséget a hangminőség változásában tetten lehet érni, de az inkább egy összhatás, amit minden más torzítási mód is befolyásol. Nem lenne teljes a kép, ha nem mutatnánk meg azt, hogy milyen módon befolyásolja a példaként felhozott csöves erősítő hangját a harmadik harmonikus által okozott torzítás. Most már tudja, hogy óvatosan kell következtetéseket levonni egy mérési ábrán látható görbéről. Amit egy műszer képes kimutatni, azt az emberi hallás gyakorlatilag képtelen érzékelni. Íme:

 

 

A fentiekből esetleg lehet arra következtetni, hogy az erősítője minden baj okozója. Hatalmas tévedés, nyugodtan kijelenthető, hogy harmonikus torzítás tekintetében ez a legerősebb láncszem, azaz ennek van a legalacsonyabb ilyen értéke. Egy szűrő áramkör kacagva múlja felül, és szemének rebbenése nélkül gyalázkodik a háttérben, hiszen a balhét az erősítő viszi el a hátán. Amit pedig egyéb más torzítás ügyben a hangfala művel, az egyenesen röhejes, annak ellenére, hogy vélhetően hosszú ideig tartott, amíg megtalálta az igazit.

Záró gondolatként álljon itt egy tetszőleges rendű Butterworth szűrő impulzus átvitelének harmonikus torzítás számítás módja:

 

 

Vélhetően kevesen lesznek olyanok, akik átlátják a gyönyörű matek palástjába burkolt lényeget. Próbálunk segíteni egy konkrét értékkel. Egy második rendű (12 dB/oktáv) ilyen szűrő 18,1%-os harmonikus torzítást okoz. Szép mi? Hol van ez az erősítőjének egy százalék alatti értékéhez képest? Ezért mondtuk azt korábban, hogy a balhét az erősítő viszi el, mindenki azt szidja, és azzal elégedetlen, ha nem szól jól a cucc.

Mi tehet az ellen, hogy elkerülje a harmonikus torzítások tömkelegét? A rövid és leginkább igaz válasz az, hogy semmit. Igyekezzen olyan rendszer összeállítást kiválogatni, amely az Önnek leginkább tetsző módon torzítja harmonikusan – és persze más módon is a muzsikát. Fütyüljön rá, mást tényleg nem tehet.

A grafikonokért köszönet John Atkinsonnak, aki a Stereophile.com bemutatók mérési eredményeit próbálja érthetőre szelídíteni hosszú évek óta.

 

Forrás: Audiophile-szalon.hu

A SZALAGOS MAGNÓ

 

Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy manapság sűrűbben találkozunk a magnózás fogalmával és a hozzávaló készülékekkel. Ott vannak a kiállításokon, rajongó csoportok képződnek az interneten, szervizek hirdetik szolgáltatásaikat, ezzel párhuzamosan nő azok száma akik előveszik a régi masinákat, vásárolnak egyet a haveroktól, körülnéznek a kereskedésekben vagy megpróbálnak megismerkedni a magnózás kínjaival, gyönyöreivel vagy örökre eltemetik.

A sok zenerajongó számára a szalagos magnetofon korabeli érdekes és értékes játék volt, néhány kivétellel nem volt sok hasznuk belőle, mégis kultikus tárggyá vált. A zene szerelmese elindította a szalagot, előszeretettel az élő rádió közvetítéseket vette fel, imádta a saját vagy a haverok hanglemezeiről történő másolást, és/vagy néhány másolatot készített a barátok részére. A digitális korszak beköszöntével az orsós-magnó és a szalagok használata háttérbe szorult. A készülékek és a felvételgyűjtemény jobb esetben álomra szenderültek vagy eladásra kerültek. Akad aki már mindezt nagyon bánja! Korunkban az érdeklődés ismét rávilágított a régi, analóg technika jó oldalára, így ismét virágzik a hanglemezjátszás és a lemezek kereskedelme, a jelenség magával hozta a szalagos technika birtoklása utáni vágyat. Cikkünk vázolni kívánja a nyűgök és nyilak sokaságát egy magasrendű hangzási élvezethez vezető úton.

Íme néhány tanács azoknak, akik fontolóra veszik egy használt, orsós magnetofon vásárlását!

Az interneten, a szabad-kereskedelmi portálokon, fellelhető és licit eredményeképpen megnyert készülék akár „barátságos környezetben” tárolt is lehet. Azonban a nedves, fűtetlen tetőtérben történő tárolás jelentős károkat okoz, az alkatrészek rozsdásodása ilyen körülmények között kritikus mértékű, beleértve a fejeket is. A megvásárolni kívánt készülék származási helyét illetően vegye fel a kapcsolatot az eladóval. Néhány portál a leírásban azonosítja, hogy az eredeti felhasználó hol értékesíti készülékét, beleértve a tárolás módját is. Ne vásároljon hibás készüléket!

 

 

Noha az igényes, mindenre kiterjedő szervizelés visszahozza a készüléket az „élők sorába”, a szerviz szolgáltatás költsége sok esetben meghaladhatja a gép értékét. Az internetes szabadpiacon kapható gépek 35 – 40 – 50 évvel ezelőtti modellek, sok mozgó alkatrésszel. Figyelembe véve a készülékek korát, semmit nem lehet nem garantálni. Az örömteli élmény érdekében erősen ajánlott egy képzett szerviz-szolgáltatótól bekért vélemény.

Magnetofonok szervizelésére és beállítására csak néhány szakember specializálódott. Egy laikus „szerelő” nem tudja, mit csinál, megsérthet vagy eltávolíthat egy helyettesíthetetlen részegységet, alkatrészt. A jó hír az, hogy a szervizelési kézikönyvekben (service manual) mindent meg lehet találni, ezért nem szabad találgatni, hogyan lehet szétszedni egy készüléket, vagy, hogy hogyan működik. A nyomógörgő, a fékek és az elektronika beállításához szükséges a szervizelési kézikönyv, oldalain szerepelnek a gyári beállítási adatok, amelyek képzett technikus kezében aranyat érnek. A mechanikus beállításokhoz speciális szerszámokra is szükség van, amelyek csak egy finom-mechanikai szakembernek állnak rendelkezésére. Számos alkatrészt el kell távolítani, hogy beléphessünk a magnetofon egyes, belső részegységeibe. Akár egy kis rozsda is kicsavarhatatlanná teszi a beállító csavarokat. A technikusnak tudnia kell, hogyan szabadítsa fel őket sérülés nélkül. A szerviz kézikönyvek minimális kenőanyag (olaj- és zsír) pótlását is előírják. Kerülni kell az agresszív tisztítást és a nem megfelelő kenőanyagok használatát!

Egy magnetofon szakszerű beállításához szükség van a szalagfej igazítására, és valószínűleg, az EQ beállításokra is. A fej igazításának ideje a leghosszabb munkafolyamat, a legnehezebb rész. Összesen körülbelül 14-24 belső munkafolyamat és 3-5 mérési pont van fejenként. Magasabb minőségű gépek esetén a nagyobb és az alacsony sebességhez rendelt EQ-k különbözőképpen vannak beállítva. Az automatikusan oda-vissza játszó egyedeknél látnunk kell a duplán meglévő részegységek működésének igazítási pontjait. Sokkal többet kell fizetnünk egy szalagos magnetofon beállításáért, ha az hatfejes, több motoros, automatikusan oda-vissza játszó/felvevő egység.

Ha a fej helyzete nem megfelelő, akkor a frekvenciamenetben egyenletlenségek és fázis-hiba is felléphet a bal és a jobb csatorna között. Jelgenerátorok mellett mérőrendszerek és hiteles bemérő-szalagok is szükségesek, amelyek nem olcsók. Az EQ-k beállításához és a fejek összehangolásához professzionális, igazoltan jó minőségű, a különböző frekvenciákon lévő teszthangokra van szükség. Természetesen szükség lehet a már az adott készülékkel készített felvételre is, vinni kell egy mintát a használt szalagokból. Amint a lejátszó-fej igazítása helyes, a felvevő és a törlő-fejek be vannak állítva, az EQ és a torzítás optimalizált, a készülék jó hangminőséget fog adni. A beállítások a különböző szalagtípusok esetén eltérőek, ez az elérhető hangminőség érzékeny pontja. Az új szalagok különböznek a 40 éves szalagoktól.

Néhányan azt állítják, hogy fel tudják újítani a gépeket, de úgy tűnik, hogy sokaknak nincs megfelelő eszköze, tesztberendezése, elektrolit kondenzátorokat cserélnek vagy műveleti erősítők cseréjével operálnak. Az op-ampok megváltoztatása hibás nagyfrekvenciás rezgéseket eredményezhet az összes reaktív komponensben a jel-útvonalon. Előfordulhat, hogy egyes op-amp alkatrészek nem képesek kellő energiával ellátni a fejeket és torzítást okozhatnak. A torzítás más alkatrészekből is származhat, nemcsak a kondenzátorokból. Tesztberendezés nélkül még rosszabbá teszik a dolgokat.

A kettő/három motorral rendelkező szalagos gépek általában logikai vezérléssel rendelkeznek. Ez, a mechanika aktiválásának sorrendjével, javítja a megbízhatóságot, hibátlan működése növeli a készülékhez fűződő bizalmat. A logikai vezérlésű egységek érintésérzékeny detektálással vannak ellátva, amit a szalagfeszítés hibátlansága vezérel. A szalag-mozgató karok, himbák, gombok egyértelműen jelzik, hogy a készülék rendelkezik logikai vezérléssel.

A MAGNÓK


A Sony elsősorban egy-motoros egységeket gyártott, amelyeket úgy terveztek, hogy karbantartási igényük alacsony legyen. Az összes Teac magnetofon típusnak három motorja van, de sok Akai is három motorral rendelkezik. Számos más márkanév (Philips, Pioneer és a Technics) is készített kettő és három-motoros gépet. A Tandberg néhány három motoros készülékkel rendelkezett, szörnyű javítási rekordokat produkált. A Revox minden típusa a három motoros. A Revox a Studer részlege, amely az Ampex-szel a legjobb professzionális magnókat készítette. A motorok és fejek számának növekedésével járó mérésekkel valamint a logikai vezérlés beállításával a műszaki szakemberek számára a minőség-ellenőrzés és az összes részegység összehangolási ideje növekedett. Kevés embernek van tapasztalata ezek karbantartásában.

 

 

Az Akai magnetofonok előnye az üveg- és ferrit (GX) fej, amely sokkal lassabban kopik el, mint a konkurens gyártók által favorizált fejek.. Az Akai előnye volt a közvetlen hajtású főmotor is, így nem kell aggódni a szíjjak miatt. A legtöbb Akai készüléket GX fejjel, logikai vezérléssel és három motorral (a 70-es évek végétől – a 80-as évek elejéig származik) gyártottak. Hátránya azonban, hogy az 1976 – 1979-es Akai közvetlen hajtáshoz kapcsolódó szervó-vezérléshez kapcsolódó elektronika időnként hibás lehet.

Más a helyzet a Teac gyártmányokkal. Már a 70-es évektől kezdve kitűnő masinákat gyártottak, a profivá váltás a 80-as évek végén történt, amikor a Teac megjelentette Tascam márkanevű stúdió-technikai vonalát. A Teac hátránya Akaihoz képest a puhább fejek alkalmazása, bár érv, hogy az igazi professzionális felvevőkben puhább fejeket használnak. Bármilyen teljesítménybeli előnye is van a hatalmas méretű és drága professzionális gépekben, ez nem jelenik meg a kommersz készülékeknél. Ha a szalag horony alakú nyomot hagy a fejbe, a fémfejek „polírozhatók”, ez nem olcsó folyamat. Nincsenek a piacon eredeti, régi Teac fejek. Külső gyártók magnó-fejei kaphatók a fél-professzionális gépekhez. Mindennapi használat mellett a fejek nem tartanak sokáig, szíjakat könnyebb találni, helyettesíteni. Több tipikus alkatrész különbözik az egyes Teac modellek esetében, ezért szükség van egy szakemberre, aki tapasztalattal rendelkezik ezen egységek karbantartásában.

 

 

A 80-as években a Teac megjelentette az X3, X3R, X300 és X300R készülékeket, amelyek nem rendelkeznek logikai vezérléssel. Ezeket olcsón építették, az ár csökkentése volt az utolsó erőfeszítés az eladások fenntartására. Az X300 gyártása 1990-ig terjedt, amikor a Teac feladta a „közhasznú” készülékek gyártását. A motorok kisebbek, mint bármely más Teac modell esetében, az alkatrészek bontásból származnak, tekintettel a gyártási sorozat hosszára, számíthatunk arra, hogy sok ilyen lesz az eBay-en, vagy nem. A logikai vezérlésű nagyobb Teac modellek (X7, X7R 1979-1983, és X700R 1984 robusztus motorokkal szereltek, szinte azonosak az X10 és az X10R (1979-1983) egységek. Az „R”-betű jelzi az automatikus oda-vissza játszást és felvételi képességet. Ezen készülékek megjelenése előtt a Teac jó okokból kerülte az autoreverse funkciót. A lépést, a 80-as években, a könnyen használható „compact cassette” térhódítása, felhasználói élménye kényszerítette ki. Az „R”-modellek különféle többlet-alkatrésszel működnek, (irányváltó, dupla tengely, + görgők). Soha nem látni profi egységet két capstan-el, ahol a fejszerelvény méretét is a felére csökkentik, mert a három hiányzó fej üres helyét kivágják. Ez javítja a fej-blokk stabilitását. Pontosan ezt tették a professzionális Tascam 35-2B (1981) és a Tascam 32 modelleknél.

Az X700R, X1000R és az X2000R DBX zajcsökkentéssel rendelkezik. A zajcsökkentés szintje lenyűgöző, ám ellentétben a Dolby professzionális egységekkel, hallani, hogy a készülék működik. Ezenkívül a DBX megduplázza a frekvenciamenet hibáit, ellentétben a Dolby bármely verziójával. A DBX ezeket a modelleket félprofi géppé tette, de ez a szolgáltatás 25 évvel ezelőtt eltűnt. Ha a DBX-el készítünk felvételt, akkor mindig ilyen gépen kell használni, felejtsük el a szalag lejátszását más, DBX nélküli gépeken. Ha feltételezzük, hogy a DBX „kódolás” örökké tart, akkor az nem jó a szalag-megőrzési stratégia. Tudomásunk szerint nem létezik mai, digitális feldolgozási lehetőség (un. plug-in, professzionális területen) a DBX megfordításához.

 

 

A Teac 1982 és 1990 között gyártott X1000, X1000R, X2000 és X2000R modelljei esetében, a hosszú és késői gyártási időre tekintettel, esélyesebb jó egységeket találni. Ezeket úgy tervezték, hogy meggyőzzék a használókat a „végső gép” megvásárlásáról. Ezeknek a készüléknek szervó-vezérelt szalag-feszítése és elektronikus kapcsoló-rendszere van. Lejátszás módban a szervó állandóan feszesen tartja a szalagot a fejek előtt. Látványnak rendkívül lenyűgöző, de ez a képesség a teljes komplexitással és megbízhatósággal járó problémákat vet fel. Az X-2000 és R exkluzív termékek voltak, a fejekben új anyagot, és egy különálló lejátszási erősítőt tartalmaztak. Megértem, (én sem tudok) nem is lehet ellenállni az összes csábító technológiának.

A SZALAGOK


A legtöbb használt berendezést vásárló ember a régi szalagjait próbálja használni. Figyelem! A régi szalag stabilitása időkritikus. Néhány ragadós szindrómával rendelkező leromlott szalag esetleg még menthető. Az internet tanácsot ad, de néhány tanács többet ront, mint használ! Ha ragad a szalag ne kísérelje meg lejátszani, mert a szervó vezérelt motorok leéghetnek, amikor megpróbálják a szalagot a megfelelő sebességgel mozgatni! Ha a szalag csévéléshez DC-motorok vannak rendelve, akkor azok gyors előre- vagy vissza tekercseléskor is leéghetnek, mivel a szalag a ragadásával a sebesség lelassul. Néhány szalag matt felületű a hátoldalán. A fólia hátsó részének csúszásmentes kezelésére egy speciális bevonatot alkalmaztak, amely javítja a szalagfutást, de a hosszú távú megbízhatóságot nem tesztelték. A 70-es és a 80-as évek elején a legdrágább mastering szalagok léteztek ezekkel a hátsó oldalakkal. Ha a szalag rendkívül fontos műsort vagy dokumentumot tartalmaz, keressen meg professzionális restaurátort, az oxid szóródása esetén szintén szükség van egy profira!

 

 

A legtöbb ember még soha nem hallott egy stúdió mester-szalagot stúdió-minőségű berendezésekkel. A különbség az LP hanglemez és az eredeti mester-szalag hangzása között drámai. Az LP volt az egyetlen módja annak, hogy olcsó példányt készítenek a fogyasztó számára. Azok, akiknek esélyük volt az eredeti master meghallgatására, a nagy-felbontású digitális korszakban visszatértek a gyökerekhez, ahhoz, amelyet elrontottak. (Léteznek nagy-felbontású digitális felvételt tartalmazó szalagok is. Mindenképpen olvassuk el a csomagoláson az apró-betűs részt is – a szerk.)

A magnószalag azért drága, mert a költség magában foglalja a munkaerőt és a gyártósorok üzemeltetésének költségeit. A minőségi üres szalag átlagos hossza 30 perc, így egy hanglemez albumhoz két szalag szükséges. Ez az oka az LP-k népszerűségének – akár a korai, akár a mostani időkben – a szalag túl sokba kerül, hogy fogyasztói formátumként használhassuk.

 

 

Több zene-kiadó értékesít mesterszalag másolatokat 350 – 650 USD áron. Bizonyos okokból ezek a cégek szeretnek közvetlen értékesítést folytatni. A felvett anyagok közül sok az EU-ból származik, és az EU lejátszási görbéjével, nem az USA NAB-korrekciójával rögzítik. A szalag, ahonnan másolat készül, a master harmadik-negyedik generációja. A másoláshoz használt szalagot kb. százszor futtatják, ezt a forrás példányt a futtatás után ki kell cserélni. A végtermék előállításához forrásként felhasznált szalagok maguk is a master példányai. Használt szalagok szintén megtalálhatók az interneten, akár 20 USD árban. A tapasztalatok szerint a minőség nagyjából követi ezt az ár-arányt. A felhasználók által felvett műsoros szalag általában a lehető legolcsóbb fajta alapanyag.

Sajnos jelentős problémák adódnak a használt szalaggal kapcsolatban. Amennyiben nem gondosan tároljuk, akkor a szalag tönkremegy. A rossz tárolási körülmények miatt a kötőanyag és az oxid-réteg elválik egymástól vagy az oxid-réteg ragadós lesz. A szalagot függőlegesen kell tárolni. Ha egy tekercset vízszintesen tárolnak, akkor az orsó vetemedik, nekifeszül a szalagnak és ráncolja annak szélét. Ez különösen igaz az olcsó, papír dobozokban vagy csak csupaszon tárolt szalagokra. A magnetofon-fejeket gyakran kell lemágneseztetni, különben a szalagon lévő jel leromlik. Ne nevessünk az igazi szalagos másolat 600 dolláros árán! Az új szalag sem olcsó. Az ár hossztól és minőségtől függően kb. 35 – 70 – 130 USD. Pénzt takaríthatunk meg, ha a szalagot műanyag orsóra tekerve vásároljuk. A régi szalaggyártó létesítmények csődbe kerülése után, jelenleg két társaság tölti ki a hiányt. Az RMG Franciaországban található. A szalaggyártás az AGFA és a BASF európai vállalatok megszűnt részlegeinek receptúráin alapul. A második cég az ATR Magnetics, amely USA-ban található. Szintén több formulával rendelkezik. A termékek mind új gyártmányok, tehát ezekhez a szalagokhoz be kell állítani a magnetofon mechanikai és elektromos paramétereit.

KONKLÚZIÓ


Meglepő, hogy mennyire hosszú időbe telt, míg az audiofilek felfedezték a szalagos magnózást, pedig tudva lévő, hogy ez volt az egyetlen felvevőkészülék, amelyet stúdió, színház és mozi, a „kommersz” változatait sok zenerajongó használt, amíg el nem jött a digitális kor. Megkérdezve meg bármelyik gyártótól vagy hangmérnöktől, elmondták, hogy az LP csak azért jött létre, mert a fogyasztók által előre rögzített szalagok túl drágák voltak, és az orsós magnetofon túl nehéz volt.

Függetlenül attól, hogy drága a lemezjátszó, a hangszedő és a phono-előerősítő, soha nem fogja megközelíteni azt a mester-szalagot, ahonnan az LP vágásra került. A hifi-show rendezvényein résztvevők ezt nagyon jól tudják, ezért ezeket a legjobb hangzású készülékek és hangsugárzók bemutatóján használják, még akkor is, ha ez nem a mesterszalag hangja, „csak” a második vagy harmadik generáció. Sajnos csak korlátozott számú master-példány létezik és még mindig csak a szakemberek hallják meg a master nyújtotta különbséget.

Arra ösztönözzük a hifi-rajongókat, hogy tapasztalják meg a magnózás világát. A gondtalan és élvezetes magnózás első kulcsa a megbízhatósággal és szervizelhetőséggel rendelkező gépek megtalálása. A második, hogy a készüléket egy tapasztalt szakember szervizelje. Vásárolhatunk egy jó gépet kevesebbért, mint egy jó mozgó-tekercses hangszedő ára, próbáljunk ki egy gyári-műsoros szalagot a hangszedő frissítés helyett! Remélem, hogy ez a cikk segít megtalálni egy jó szalagos-magnót, egyértelmű áttekintést és segítséget tud nyújtani.

Írásunkban azokkal a készülékekkel foglalkoztunk, amelyek többé-kevésbé fellelhetők a hifi-rajongók szentélyébe, később a stúdiókban használatos készülékekről jelentetünk meg cikket.

 

Forrás: Hangzásvilág.hu

Ingyenes szállítás

Ingyenes szállítás

100.000 Ft feletti megrendelés esetén, Magyarország egész területére.

Ügyfélszolgálat

Ügyfélszolgálat

Tel: +36209533324, email: info@bartimexaudio.hu Hétfő-Vasárnap 8:00 - 20.00. Bemutató, árukiadás, személyes átvétel kizárólag előre egyeztetett időpontban bemutatótermünkben:1039 Budapest, Bivalyos u. 20.

Fizetési lehetőségek

Fizetési lehetőségek

Webáruházunkban bankkártyával, utánvéttel, előreutalással és bemutatótermi átvétel esetén készpénzzel fizethet.

Garancia

Magyar jótállás

Termékeink tiszta forrásból, márkaimportőrökön keresztül, vagy közvetlen gyári importból érkeznek. A termékeket magyar jótállási feltételekkel, magyar áfás számlával, a magyarországi és az európai márkaképviseletek támogatásával értékesítjük.

Cégünk erősségei:

- Több mint tíz éves szakmai tapasztalat

- Széles termékválaszték, több mint 3000 féle termék a hi-fi, audiofil és high-end kategóriákban

- Vásárlás előtti és utáni tanácsadás

- Professzionális termék demó a bemutatótermünkben

- A termékeink többsége otthoni körülmények között is kipróbálható

- A termékeket magyar jótállási feltételekkel, magyar áfás számlával, a magyarországi márkaképviseletek támogatásával értékesítjük


Térkép

terkep

Kapcsolat

Cégnév: Bartimex Audio Bt.

Bemutatóterem:  1039 Budapest, Bivalyos u. 20.

Nyitvatartás: Kizárólag előre egyeztetett időpontban!

Elérhetőség: Tel: +36209533324

Email: info@bartimexaudio.hu

Írja meg véleményét:

Hírlevél feliratkozás


Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy első kézből értesüljön akcióinkról, újdonságainkról. Feliratkozását egy egyszeri 4%-os kedvezményre jogosító kuponnal honoráljuk!
Használati feltételek
Alulírott, a fenti jelölőnényzet kipipálásával - az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) 6. cikk (1) bekezdés a) pontja, továbbá a 7. cikk rendelkezése alapján - hozzájárulok, hogy az adatkezelő a most megadott személyes adataimat a GDPR, továbbá a saját adatkezelési tájékoztatójának feltételei szerint kezelje, és hírlevelet küldjön a számomra. Tudomásul veszem, hogy a GDPR 7. cikk (3) bekezdése szerint a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom.

Bejelentkezés vagy Regisztráció