beyerdynamic dt 860 flickr csöves erősítő beyerdynamic dt 770 beyerdynamic vsx lx52 hálózati slimdevices amp 3800 a6mkii xtz 99 26 xtz room analyzer sonata harmony 900 fejhallgató claritycap vortexbox frekvencia film lejátszás hálózatról qnap nmt 1000 93wmt kábel popcorn cd futómű házimozi fejhallgató erősítő mélysugárzó interconnect popcorn hour nmt c 200 trafomatic kondenzátor hangszóró wlm duo végerősítő bassreflex reckhorn interkonnekt digitális squeezecenter mélyhangszóró impedancia ampohm viola class ap 100 squeezebox boom c e c pioneer hangváltó tesztek apple duet sc lx72 dtac hd 53n zártdoboz kondenzátorok ipod tl 1n előerősítő μ 2t experinece two beyerdynamic t1 lejátszó experinece one experinece elegance táviráyító boom hangfalállvány experinece head one csöves előerősítő elektroncső csöves subwoofer felültöltős subwoofer erősítő audiofil hangszórók diva transporter 99 w12 dsp tube akusztika korrekció univerzális távirányító sinus generator hálózati zenelejátszó diva monitor a osztály d9mkii harmony zeneszerverek cd3800 logitech squeezebox classic king cobra zenelejátszó lejátszók tinyamp s30 sacd squeezebox beépített pdx z9 experinece line one ribbon raal transzformátor transzformátoros tápszűrő flac távirányító popcorn hour nmt a 200 lyra beyerdynamic dt 880 keresztváltó wifi sub amp 1 kábelek zongoralakk hangfalkábel a318b hálózat sub amp dsp 1 bugera da 53n beyerdynamic dt 990 kimenetek jitter d6mkii dlna jazz furutech audioquest reckhorn a 1000 harmony 700 seas lascala almarro a9mkii tube 53 sc lx82 tápegység hangfalak szoba akusztika mérés controller erősítő lossless qnap tápkábel
| George Benson & Al Jarreau - Givin' It Up (2006) |
A "Lemezajánló" célja nem csak az, hogy az általam bemutatásra érdemesnek talált lemezekről más is tudomást szerezhessen, hanem - nem titkoltan az is -, hogy aki velem zeneileg egy húron pendül, minőségi lemezekkel tölthesse meg gyűjteményét. Márpedig ebben a minőségi gyűjteményben ott kell legyen George Benson és Al Jarreau, valamint a Givin' It Up is.A két művész külön-külön is megérne egy (vagy több) misét, de így együtt - nem feledve a neves közreműködőket - olyat alkottak, amely nagyon hamar a klasszikusok közé kerülhet. A lemez egyébként több okból is különösen kedves a szívemnek, először is azért, mert a 90.9 Jazzy indulásakor, tehát 2007 tavaszán ez a lemez még listás volt, tehát sok műsorban sokszor jött elő (más okom is van a vonzódásra, de arról később)... A művészek életútját most nem bontjuk ki, a képzeletbeli fonalat ott vesszük fel, hogy 2006 elején mind George Benson, mind Al Jarreau a Concorde Records-hoz szerződik. A kiadó vezetője John Burke - a lemez későbbi producere - adja az ötletet, a két művész pedig rábólint. Al Jarreau erről így mesélt nekem: "Én egyébként elég sűrűn találkozom George-dzsal, sokszor egy színpadon osztozunk (persze nem egyszerre), szóval ez is megfordult már a fejemben de nem foglalkoztam vele túl sokat." Az okoról már George Benson lebbenti fel a fátylat: "Szerintem sok közöttünk a hasonlóság: neki is, és nekem is vannak rajongóim az úgynevezett pop világban, de az r&b, sőt a jazz sem idegen egyikünktől sem. Mindketten nagyon sikeresek vagyunk itt Amerikában, szóval benne volt a levegőben, hogy mi egyszer majd együtt fogunk dolgozni. A lehetőség jött, mi pedig megragadtuk." Tényleg, ha már a "pop" szóba került, jöhet mindjárt, az amire az intellektuális jazz rajongói (sokan csak sznoboknak hívják őket...) rákapnak: tulajdonképpen egyikük sem komoly jazz zenész, "csak" populáris muzsikusok. Na, erre jön a rajongók tábora, és visszavág: "és a "Look To The Window?" az Grammy-t kapott? És George, meg a Weekend In L.A.?" És tulajdonképpen mindkét tábornak igaza van, ráadásul ez a lemez mindkettőjüknek ad további muníciót. A Breezin' ugyebár Benson egyik nagy slágere, az 1976-os album címadója. A kritikusok szerint Jarreau olyan jól teszi hozzá a magáét ehhez az instrumentális dalhoz, mint a fentebb említett 77-es koncertlemezén a Take Five-hoz. Rendben, az tehát működik, hogy egy instrumentál dalhoz teszünk szöveget? Na és visszafelé? A Mornin' Al Jarreau dala a 83-as Jarreau című lemezről (ezen található a Boogie Down is). Szerintem ehhez a dalhoz kell(ene) a vokál, a gitár nem képes elmondani azt a vidám érzést, amelyről a vokális verzióban szó van. Kellemes a gitár, de én inkább az eredetire szavazok. A Long Come Tutu Marcus Miller szerzeménye, a szöveget Al Jarreau írta. Na, ebben a dalban van egy olyan Benson szóló, hogy még a legkényesebb ízlésűek is megnyalhatják... A zongorát Herbie Hancock "kezeli", az egész úgy hibátlan, ahogy van. Szó esett a Grammy-kről, ezekből mindkét művésznek kijutott külön-külön, ám 2007-ben együtt is megkapták, méghozzá a God Bless The Child című dalért, melyet eredetileg Billie Holiday énekelt, ám ezen a lemezen Jill Scott adta hozzá a hangját - ő is megkapta a kis gramofont. A Summer Breeze-ről sokáig azt hittem, hogy az Isley Brothers dala, pedig nem. A Seals & Croft nevű zenekar játszotta már 1972-ben, 2007-ben pedig a két "öreg" olyan könnyedén, hogy még télen is nyár lesz, ha meghallgatom. A műfajok közötti átjárás újabb bizonyítéka a hetedik dal az Ordinary People, melynek szerzői: John Legend, és a pop Black Eyed Peas-ből ismert Will.i.am! Említést érdemel Darryl Hall dala az Everytime You Go Away, melyet sokan Paul Young-tól ismernek, és a Bring It On Home To Me, mely Sam Cooke dala, és Paul McCartney is énekel ebben a verzióban. Ha pedig e különleges közreműködőt megemlítettem, akkor jár a "kredit" a többieknek is: Paulinho Da Costa, Marion Meadows, Herbie Hancock, Patrice Rushen, Marcus Miller, Patti Austin, Chris Botti, Stanley Clarke... szép kis névsor! Egy kis kitérő a végére: 2007-ben a két nagyság a fővárosban koncertezett, természetesen ott voltam. A koncert előtt kaptam a fülest, hogy lehetőség lesz egy ún. Meet & Greet-en részt venni, ahol személyesen találkozhatunk Al Jarreau-val. Hát vittem is magammal ezt a lemezt dedikálni, és nagyon vártam már a találkozást, mert amikor telefon interjút készítettem vele, Al Jarreau kifejezetten kedves volt. Nos, a koncert után a torkomban dobogott a szívem, amikor az egész Arénából hatan (!) mehettünk be egy szobába találkozni a Nagy Emberrel. Be is lépett, mindenkire mosolygott, adott autogramot, kötetlenül beszélgetett, sőt meg is emlékeztünk arról, hogy velem csinálta azt az interjút. Azt hittem ez a csúcs, ám ekkor nyílt az ajtó, és belépett egy nagyon fekete ember egy nagyon fehér zakóban. Akár egy afrikai köztársaság királya is lehetett volna, de ő "csak" George Benson volt! Hát erről nem volt szó! Hogy ő is jön! Fogtam a fejemet, hogy miért nem hoztam több lemezt dedikálni, de mindegy, végül is ott lehettem velük egy helyiségben, életemben először és talán utoljára... Előadók: George Benson & Al Jarreau Cím: Givin' It Up Kiadó: Concord/Universal Kiadás éve: 2006 Katalógusszám: 0888072231627 Tracklista: 1. Breezin' 2. Mornin' 3. 'Long Come Tutu 4. God Bless The Child feat. Jill Scott 5. Summer Breeze 6. All I Am 7. Ordinary People 8. Let It Rain 9. Givin' It Up For Love 10. Every Time You Go Away 11. Four 12. Don't StartNo Schtuff 13. Bring It On Home To Me feat. Paul McCartney Forrás: www.jazzkovacs.hu
|
|
450 000 Ft
399 900 Ft Kedvezmény: 50 100 Ft |
|
199 000 Ft
|
|
65 000 Ft
|
|
99 900 Ft
|
|
419 000 Ft
356 150 Ft Kedvezmény: 15.00% |
|
249 900 Ft
229 900 Ft Kedvezmény: 20 000 Ft |
|
449 900 Ft
434 900 Ft Kedvezmény: 15 000 Ft |
|
69 900 Ft
|