A svéd zongorista Esbjorn Svensson triójának poszthumusz albuma  az  ACT MUSIC gondozásában jelent meg 2008-ban Leucocyte címmel.

A fiatal zongorista 2008 júniusában egy tragikus búvár balesetben vesztette életét, az utolsó album közvetlenül a tragédia előtt készült el, és szeptemberben került a boltok polcaira.

Az E.S.T. utolsó albuma eklektikus, útkereső muzsika, váratlan megoldásokkal, amely néhol Nils Petter Molvær-re emlékeztető melankólikus hangulatot áraszt, máskor meg Medeski Martin & Wood féle kemény progresszivitás jellemzi. Lehet, hogy csak utólagos belemagyarázás, de a szerzemények hallgatása közben néha kézzelfogható a halál közelsége, olyan mintha Svensson megérezte volna a vég közeledtét.

Az eredetileg rock dobosnak készülő Svenssonra már a kezdetektől jellemező volt  a műfaji korlátok áttörése. Zenéjében szabadon keverednek a jazz, a klasszikus, a rock, a funk, a modern elektronikus és word music elemek, melyekből sikerült egy sajátos, csak rá jellemző hangzást előállítania. Az egészen egyedi hangzásvilág része a zongorahúrok kézzel pengetése, a zongora preparálása, vagy rock zenében használatos effektek és torzítók alkalmazása a nagybőgő esetében. Saját szavaival így jellemzi zenekarát: "Az Esbjorn Svensson Trio egy pop zenekar, amely jazzt játszik." A kissé talán szerény megfogalmazás mögött a XXI. század első évtizedének kétségkívűl legjelentősebb jazz zongoristája, és a modern jazz egyik megújítója áll.

Az album "Decade" című nyitó száma egy alig több mint egy perces zongora szóló, amely felvezeti a kétrészes  "Premonition" címet viselő monumentális eposzt. Az első rész ("Earth") felvonultatja az E.S.T. védjegyeinek számító összes zenei elemet: dinamikus, jazz-rock dob, váratlan elektronikus effektek, néhol heavy metálra emlékeztető basszus szólam, extázisba hajló zongora improvizációk. Svensson indőnként halk kántálással kiséri zongorajátékát, ami abszolút természetesen épül bele a zene szövetébe, ellentétben például Keith Jarret nyöszörgésével, mely inkább zavarja, mint segíti a zenéje befogadását. A "Contorted" című második rész egy impresszionista hangulatú szerzemény, érdekes szellemszerű elektronikus effektekkel. A következő szám  a "Jazz" nevet kapta, ahol Svennson hallható élvezettel szólózik a ritmusszekció swinges alapjaira.

Az album egy 27 perces, négy részből álló szerzeménnyel zárul amely a lemez címadója is egyben. Az első rész az "Ab Initio" egy rockzene ihlette szerzemény, torzított bőgővel, kemény riffekkel, pergő ritmussal és persze Svensson csodálatos zongorajátékával. Az "Ad Interim" címet viselő második rész egy közel egy perces tökéletes csend. Ezt a zenei "trükköt" John Cage követte el elősször egyik 1952-ben megjelent lemezén. Érdekes szerzői jogi kérdésként merülhet fel, hogy vajon a csend másolása plágiumnak számít-e? Bár Svenssonék esetében erről nincs információ, azonban hogy ez mennyire nem elméleti kérdés, bizonyítja a tény, hogy a John Cage Alapítvány már perelt be zeneszerzőt hasonló esetben. A harmadik rész az "Ad Mortem" talán az E.S.T. valaha felvett legavantgárdabb darabja, preparált zongorával és elektronikus effektek özönével.

A rajongók nyilván sokáig fognak vitatkozni azon, hogy az E.S.T. 15 éves fennállása alatt elkészített 12 album közül melyik a legjobb, de a Leucocyte mindenbizonnyal méltó befejezése egy nagy művész életművének. Sajnos azt már soha nem tudhatjuk meg, mi jöhetet volna még.

Értékelés:

Zene: 9/10

Felvétel: 7/10

Közreműködők:

Esbjorn Svensson: zongora
Dan Berglkund: bőgő
Magnu Ostrom: dob

Az album számai, belehallgatási lehetőséggel:

• Decade
• Premonition (Earth)
• Premonition (Contorted)
• Jazz
• Still
• Ajar
• Leucocyte (Ad Initio)
• Leucocyte (Ad Interim)
• Leuccyte (Ad Mortem)
• Leucocyte (Ad Infinitum)

Az Esbjorn Svensson Trio további lemezei: